A szíriai rutafű, vagy törökpirosító (Peganum harmala) a Nitrariaceae családjába tartozó növényfaj, mely az Indiától nyugatra eső mediterrán vidéken őshonos, elsősorban a Kaszpi-tenger környékén, de a török hódoltság idejétől kezdve, mind a mai napig a Gellért-hegyen is fellelhető. A szíriai rutafű 1928 óta az Egyesült Államokban is elterjedt, miután egy földműves a magjaiból kinyerhető vörös festék miatt termeszteni kezdte Új-Mexikóban.
Nevét a rutafélékről kapta, melyekre hasonlít, de mégsem tartozik közéjük.
Évelő növény, mely nakár 80 cm magasra is nőhet, de általában 30 cm magas. Száraz talajon akár 6 méteres gyökereket is ereszthet. Június és augusztus körül virágzik, virágai fehérek, és nagyjából 2,5–3,8 cm átmérőj?ek. Kerek terméstokja nagyjából 1–1,5 cm-es, három rekeszre oszlik és több mint 50 magot tartalmaz.
Szárított terméstokját gyakran akasztják fel házakban vagy autókban, hogy megvédjen az „idegen szemtől”. Afganisztánban és Azerbajdzsánban, Iránban, Irakban és Törökországban a szárított terméstokot más összetevőkkel együtt teszik vörösen izzó faszénre, ekkor aromás füstöt eresztve kipukkan, és a füstöt azok fejére fújják, akiket idegenek tekintete sújtott. Ez alatt ősi imát mondanak a muszlimok éppúgy, mint a zoroasztriánusok. Ez a perzsa gyakorlat az iszlám előtti, zoroasztriánus időkbe nyúlik vissza. Iránban olykor a hagyományos éttermekben is elvégzik ezt a szertartást, ugyanis a vendégeket idegenek is láthatják.
A sámánok itala
A szíriai rutafüvet a közel-keleten tudatmódosító szerként használják, a nyugati kultúrákban pedig a Banisteriopsis caapi alternatívájaként, rögtönzött Ayahuasca (egyfajta pszichoaktív főzet) késztésekor. A szíriai rutafű tudatmódosító hatása a caapi-tól azonban jelentősen eltér.
A magjaiból készített, alizarinhoz hasonló, élénkvörös festéket nyugat-ázsiában gyakran használják szőnyegek, illetve gyapjú festésére. Ha a magokat vízbe áztatják, fluoreszkáló sárga festéket kapnak. A vörös szín alkohollal nyerhető ki belőle. Szára, gyökerei és magjai is felhasználható tintához, vagy tetoválások készítéséhez.
Mégis csak gyógynövény
Jemenben a depressziót kezelik vele és a laboratóriumi kísérletek bizonyították, hogy a harmalin – a növény egyik aktív összetevője- a központi idegrendszer stimulánsa, valamint monoamin-oxidáz gátló hatású, egyfajta antidepresszáns. A szíriai rutafű antibakteriális hatása az antibiotikum rezisztens baktériumok ellen is érvényesül. Gyakran használják bélféregűzőként. Egyes beszámolók szerint az ókori görögök az őrölt magokat galandféreg ellen használták, és visszatérő láz, talán malária ellen.
A szíriai rutafű ismert vetélést segítő hatásáról is, és patkánykísérletekben igazolták, hogy nagyban csökkentheti nemzőképességet.
Gyökerét tetvek irtására is felhasználják, az elégetett magok füstje pedig rovarirtó hatású. Megakadályozza a rozsdabarna lisztbogár (Tribolium castaneum) szaporodását is.
A szíriai rutafűben található béta-karbonil alkaloidák az utóbbi időben tumor elleni hatásukkal keltettek nagy figyelmet. További tanulmányok azt mutatják, hogy a bétakarbonil-származékok gátolják a DNS-topoizomerázokat és akadályozzák a DNS-szintézist. A szíriai rutafű és a benne található harmin sejtméregként hat a HL60 és K562 leukémiás sejtkultúrákra.
A növény őrölt magjait időnként bőrrák és bőr alatti rák kezelésére is használják a marokkói hagyományban. A magok kivonata többféle daganatos sejtkultúra ellen is hatásosnak mutatkozott, laboratóriumban és élő szervezetekben egyaránt.