Varádicskóró-így hangzik egy százéves gyógynövényleírás

Varádics aranyvirág , fájdalomfű, garádicskóró gelesztavirág, gilisztavirág, patikai varadicskóró (Tanacetum vulgare. Chrysantemum vulgare> ). Fészkesek (Compositae).

80—160 cm. Levelei nagyok, kétszer szárnyasán hasadtak; hasábjaik fogasak. Számos, egészen sárga, gömbölyded fészke nagy, szétterpedő, ernyős fürtöt alkot. Nyelves virága nincs; termése ötélű, gödrösen pontozott. Illata átható, fűszeres, ize keserű. Terem folyók mentén, gyepük szélén, mesgyéken, az egész országban.

Használata: A levelek még virágzás előtt, júliusban, szedendők. Használatban csak a levelek és a virágok fordulnak elő; a magvakat, bár nem veszedelmesek, mégsem ajánlom. A virágok erős aetherikus olajat, a levelek csersavanyagot tartalmaznak; a virágokkal kevert levelek főzete az altestre, a belekre, erősítőleg hat és sikerrel használható a bélretségnél, idő előtt elmaradt havibajnál, csúfnál, váltóláznál, de kiváltképen a gilisztáknál.

A virágok és levelekből készített tanacetumolaj belsőleg is (5—6 csepp cukorra) bevehető; erős gyomorgörcsöknél; giliszták ellen ricinus olajjal vegyítik. Külsőleg az aetherikus olaj, zsírral vegyítve mint kenőcs, görcsös tüneteknél, csillapító szer. A kenőcscsel rühes testet is lehet kenni, a fűből készített fürdőben füröszteni.

Megjegyzés:A leírás több mint 100 éves, Dr. ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános 1908-ban megjelent A gyógynövények hatása és használata című könyvéből való. A szöveget-a mai helyesírástól eltérő móddal együtt- változatlanul hagytam .