Superfood – Szupergyümölcsök

Az új évezredben megjelent csodanövényekre egyaránt jellemző, hogy kiemelkedő antioxidás potenciált ígérnek, olyan népszerű hívószavak mellett, mint a „zsírégető”, „bőrfiatalító” „rák ellenes” stb., ja és természetesen mindezek mellett még lúgosító hatásúak is. Gondolom ez érhető is, mert hát, hogy is nézne az ki, ha az éppen aktuális szupergyümölcs nem lúgosítja a szervezetet – elég furán. Azóta szerencsére eljutottunk arra a pontra, hogy belássuk, a lúgosítás elmélete baromság, és a kitalálóját már jogerősen elítélték engedély nélkül végzett orvosi tevékenység miatt.

Magyarországon valamikor az évezred elején jelent meg az első csodanövény, amit akkoriban az őserdők titkos kincseként, az őslakosok mentális és fizikai erejének forrásaként tálaltak a hirdetésekben és a fizetett cikkekben. Később már annyira népszerű fizikai teljesítményfokozóvá vált, hogy az energiaitalok által már mindennapjaink részévé vált. Ez a növény nem volt más, mint a Guarana. Ez a növény elsőként zsírégetőként szerepelt a fizetett hírekben, aztán amikor a többség rájött, hogy „csupán”a fizikai teljesítőképességet növeli visszaszorult az energiaital összetevők közé. Ezután egy kis csend, pár év nyugalom következett, de hamarosan újult erővel támadtak a „szupergyümölcsök”.
Ilyen volt az Acai berry, a Goji, a Noni, a Camu Camu, a Mangosztán és még ezernyi olyan, aminek már a nevére sem emlékszünk. Vessünk rájuk, egy pár közelebbi pillantást is.

Kezdjük a sorban az elsőként említettel, az Acai bogyóval. Elsőként még a tengerentúli hírek arról szóltak, hogy valamelyik Hollywood-i híresség-természetesen név nélkül-ezzel a csodanövénnyel fogyott le X (és itt x folyamatosan növekvő szám) kilót. No álljunk csak meg egy pillanatra, hiszen ezt a mondatot az összesről leírhattam volna! Az Acai világhódító útjának első évében, mint szuper zsírégető szerepelt – ez egy nagyon népszerű fogyasztó csalogató szó a marketingesek körében-és hát a fogyasztók be is dőltek nekik. Aztán idővel kiszorult a piacról mint fogyasztószer, de a raktárak még dugig voltak a csodanövény kapszuláival. A gyártók nem estek kétségbe! „Felfedezték” az acai bogyó antocianin tartalmát, ami erős antioxidánsként számon tartott hatóanyag. A következő marketinges hívószó az antioxidáns, amit már az utca embere is hallott és tudja, hogy jó dolog, de hogy mit csinál igazán, azt nem. (Saját felmérésem alapján így van.) Az antioxidánsokkal és a szabadgyökfogó kifejezésekkel megtámogatott „Superfruit” visszatért az immunerősítők és rákgyógyszerek közé, természetesen jó alaposan megtámogatva „ terméktapasztalattal” is. És ez a visszatérés mind a mai napig kitart. Ezen a felvázolt úton halad a Camu Camu és a Mangosztán is, ezért velük nem is igazán érdemes foglalkoznunk.

Érdekesebb viszont a Goji története!
A Goji vagy Lycium már egy régről ismert valódi értékekkel bíró szupergyümölcs, egy MLM cég megjelenéséig és bukásáig viszont nagyon kevesen ismerték. Előtte is voltak próbálkozások, de igazi sikert a Goji népszerűsítésében az Antal Vali támogatta Organic Mission ért el. A népszerűség érthetővé is válik, amint meglátjuk, hogy milyen képtelen hatásokat tulajdonítottak egyesek ennek a gyümölcsnek. Ilyen volt például a DNS mutációktól való megvédése, ez még nem is volt olyan marhaság, a visszafordítja az öregedést szöveg pedig mindent vitt. Természetesen a két kijelentés még elméleti síkon is elég képtelen, a gyakorlatban pedig a lehetetlennel vetekszik. Az említett cég összeomlása után a goji visszatért eredeti helyére, ahol C-vitamin és Cink tartalma miatt már eddig is komoly megbecsülésnek örvendett.

Ez a gyümölcs legalább értékes, nem úgy, mint a soron következő „szupergyümölcs”, a Noni. Kevés bizonyított tény áll rendelkezésre erről a növényről, de az biztos, hogy a Nonit az óceániai szigetek lakói kizárólag éhínség idején fogyasztották. Gyógynövényként külsőleg sebkezelésre alkalmazták. Ezek tények, ahogy az is, hogy az állítólagos gyógyhatásokért felelős „hatóanyagot” sem sikerült még kimutatni a gyümölcsben és közvetlen közelében sem. Mindezek ismeretében felmerülhet a kérdés, hogy miért is olyan szuper ez a gyümölcs. Erre a legegyszerűbb válasz ismét csak a forgalmazó cég profitjában van elrejtve.

Sok közös dolog van ezekben a „szupergyümölcsökben”, de az egyik legszembetűnőbb, hogy mindegyik nagyon messziről érkezett. Még véletlenül sincs köztük egyetlen hazai vagy európai gyümölcs sem, ez pedig két okra vezethető vissza.
Az egyik ok az, hogy a hazai és európai gyümölcsöket ismerjük, részei a mindennapjainknak és bármely piacon beszerezhetjük őket, ha nincsen éppen a kertünkben.
A másik ok éppen az elsőből fakad, mivel a helyi gyümölcsökről van szó ezért „olcsón” beszerezhetőek, senki nem fog 15-20 szoros árat fizetni ugyanazon termékért.

Az ilyen történetek megismerésekor mindig eszembe jut egy 1908-ban íródott mondat:
„Az ideges, könnyűvérű, lázas kor embere gyorsan ható szerek után kapkodott és kapkod, elhanyagolván azt a növényt, mely mosolygóan feléje nyújtja kelyhét és gyógyerejét.”
Ez a mondat nem kifejezetten a gyógyszerekről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy elfelejtjük a közvetlen közelünkben lévő természet adományát, mellyel betegségeket előzhetünk meg és hozzáértéssel még betegségeket is kezelhetünk.

Az idézet Zelenyák János, lekéri plébánostól származik “A gyógynövények hatása és használata” című könyvből.