A fehérmájvirág (Parnassia palustris) a fehérmájvirágfélék (Parnassiaceae) családjába tartozó, évelő növényfaj. Korábban a család tagjait a kőtörőfűfélékhez (Saxifragaceae) sorolták, ám a genetikai vizsgálatok szerint csak távoli rokonok. A nemzetség nevét a görög Parnasszosz-hegyről kapta.
Népies neve tőzegboglár, ami jellemző élőhelyére a tőzegesedő láprétekre utal. Szára egyszerű, 10–25 cm magas. Az egyetlen, szíves-tojásdad szárlevél az alsó harmadán öleli körül a szárat. Tőlevelei a szárlevélhez hasonló alakúak, de hosszú nyelük van. A nyár végétől az ősz elejéig virágzik, a virága magányos, végálló. A szirmok kb. 1 cm-esek, lilás rajzolatúak. A porzók egy része mirigyes végű, rojtosan hasogatott képletté alakult; virágában az 5 meddő porzót 5 valódi porzó veszi körül. Termése 4 kopácsú, sokmagvú toktermés.

Nevük ellenére nem áll közeli rokonságban a nemes májvirággal (Hepatica nobilis).

A növény levele és virága összehúzó, fanyar, kesernyés ízű. Mint hajtószer, májbetegségnél és hasmenésnél, sőt vérhasnál is alkalmazható. Svédországban ezen fű leveleit sörben áztatják és gyomorbajnál, különösen gyomorégésnél fogyasztják. Az általános néphiedelem szerint elsőrangú szer volt mindenféle májbaj esetére.

Mivel jelentősen lecsökkent az egyedszáma ezért védelem alá került, eszmei értéke 10 000 Ft.