A periódusos rendszer VI. oszlopában lev? 42-es rendszámú molibdént C. W. Scheele fedezte fel 1778-ban. Minthogy az ólomszürke ásványról (molibdenitr?l) a svéd kémikus azt hitte, hogy ólom, e fém görög neve (molibdosz) alapján molibdénnek nevezte el. Bár kés?bb nem akadt ólomra benne, a négy évvel ezután P. Hjelm által tiszta formában el?állított, ezüstös szín? fém neve molibdén maradt.
Enzimaktivátor
Szinte mindenki tud arról, hogy szervezetünknek kalciumra, vasra vagy jódra van szüksége, ám az átlagember sohasem hallott a molibdénnek a testünkben játszott szerepér?l. Nem csoda, hiszen csupán három enzim – szulfitoxidáz, xantinoxidáz és aldehidoxidáz – aktivátora. Ezek az enzimek a kéntartalmú aminosavak, illetve a heterociklusos vegyületek (köztük purinok és piridinek) lebontásában vesznek részt.
Minthogy ez az elem naponta 70–110 ?g adagban jut be a rendesen étkez? feln?ttek testébe, s ez b?ségesen fedezi a napi szükségletüket, egészséges emberben nem szokott molibdénhiányos állapot el?fordulni. Kivéve az olyan esetet – erre egy Crohn-beteget szoktak példaként említeni –, amikor molibdén nélküli tápoldatot adnak gyomor-bél rendszeren kívül (parenterálisan) hónapokon át. Ilyenkor egyebek között fejfájás, szapora szívverés és látászavar támad, s jellegzetesen módosulnak bizonyos laboratóriumi értékek is (a vérben n? a metionin és csökken a húgysav koncentrációja, míg a vizeletben sok a tioszulfát és kevés a húgysav). Ez az állapot a kéntartalmú aminosavak kóros anyagcseréjére utal, s intravénás ammónium-molibdáttal megszüntethet?. De arra is akad példa, hogy örökletes hiba miatt nem képz?dik szulfitoxidáz, s emiatt csak néhány újszülött él néhány napnál tovább, ám bennük is idegrendszeri károsodások következnek be.
A vizsgálatok azt sugallják, hogy a molibdén passzívan szívódik fel a bélb?l. Mindenféle forrásból felszívódik, és igen nagy a hasznosulása 86–92%. Ám a szójában lev? molibdénnek különös módon csak az 56–58%-a hasznosul.
A vérben ?-makroglobulinhoz köt?dve szállítódik, s a sejtekben javarészt fehérjéhez köt?dve tárolódik (például a vörösvérsejtekben a 83–97%-a kötött állapotban fordul el?). Bár étkezés után n? a vér molibdéntöménysége (a csúcsérték egy óra múltán mérhet?), hamarosan helyreáll a szokványosan alacsony szintje, f?leg a vizelettel ürül ki a testb?l.
Jobbára becslések
Minthogy a változatosan étkez? egészséges ember – mint említettük – nem szenved molibdénhiányban, kevés vizsgálatot végeztek arra vonatkozóan, hogy mennyi molibdénre van szüksége a 0–12 hónapos csecsem?knek. Bár az anyatej molibdéntartalma az els? napi 15 ?g/l-r?l a hetedik–tizedik napra 4,8 ?g/l-re, a harmincadik napra 2,4 ?g/l-re és a háromszázhatvanötödik napra 1,78 ?g/l-re csökken (2), a csecsem? által naponta szopott tej mennyisége körülbelül tartalmazza azt a molibdénmennyiséget, amennyire szüksége van. Az els? fél évben napi 2 ?g, míg a második hat hónapban 3 ?g molibdén eszményi a gyermek számára. Az el?bbit az anyatej, az utóbbit az anyatej és a kiegészít? etetés fedezi.
Egyéves kortól ugrásszer?en n? a becsült napi molibdénszükséglet. Egy–három éves korban 13–17 ?g, négy–nyolc éves korban 17–22 ?g, kilenc–tizenhárom éves korban 26–34 ?g, míg tizennégy–tizennyolc éves korban 33–43 ?g molibdént ajánlatos a fiataloknak fogyasztaniuk. Tizenkilenc éves kortól napi minimum 22 ?g molibdén elégséges a szervezet számára, de az a kívánatos, ha 34–45 ?g jut a testbe.
A kevés vizsgálat azt mutatja, hogy a tetemes testtömeg-gyarapodás ellenére a terhesség alatt nem n? érdemben a szervezet molibdénszükséglete, ekképp átlagosan 40–50 ?g ajánlható a terhes n?knek. Ugyanennyi elegend? a szoptatás id?tartama alatt is ahhoz, hogy az anyatej kell? mennyiségben tartalmazza ezt az elemet.
Nem okoz mérgezést
Az ételek készítéséhez felhasznált növények molibdéntartalma nagyban függ attól, hogy ez az elem mekkora töménységben fordul el? a talajban. A legb?ségesebb források közé a burgonya, a hüvelyesek (például lencse) magja, a káposzta, a sárgarépa és a gabonafélék közül a barna rizs tartozik, ugyanakkor az állati eredet? termékek szegények molibdénben.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ételekkel nem jut annyi molibdén a szervezetbe, amennyi mérgezést okozna. Egy kivételt azonban érdemes megemlíteni. Egy szovjetunióbeli kutatócsoport (V. V. Kovalszkij és munkatársai) a napi 10–15 mg molibdént fogyasztó örmények vizeletének nagy húgysavtartalmát és ízületi bántalmát e fém fölös mennyiségben való jelenlétével magyarázta. Az egyesült államokbeli Food and Nutrition Board azonban metodológiai hiányosságokra hivatkozva nem tartja hitelesnek e vizsgálat eredményét .
A szokványos étkezést tekintve ártalmatlan molibdén esetén is megszabtak azért napi fels? határokat. Egyéves korig nincs ilyen határ, mert az anyatejjel, illetve hat hónapos kortól az anyatejjel és a kiegészít? ételekkel nem jut annyi molibdén a gyermek testébe, amennyi veszélyt jelentene a számára. A többi korcsoportban nemt?l fügetlenül a következ? értékek számítanak fels? határnak: egy–három éves kor 0,3 mg, négy–nyolc éves kor 0,6 mg, kilenc–tizenhárom éves kor 1,1 mg, tizennégy-tizennyolc éves kor 1,7 mg, tizenkilenc éves kor felett 2 mg. A terhesség és a szoptatás idején napi 1,7–2 mg molibdén a fels? határ. Mint látható, ez megegyezik azoknak a termékeny korú n?knek az értékeivel, akik nem terhesek.
Irodalom
1. Abumrad, N. N., Schneider, A. J. et al.: Amino acid intolerance during prolonged total parenteral nutrition reversed by molybdate therapy. Am. J. Clin. Nutr., 34, 2551–2559, 1981.
2. Rossipal, E., Krachler, M.: Pattern of trace elements in human milk during the course of lactation. Nutr. Rev., 18, 11–24, 1998.
3. Hathcock, J. N.: Vitamin and mineral safety. Council for Responsible Nutrition, Washington, 2nd edition, 2004.
Dr. Pécsi Tibor