Mire jó a máriatövis, az Év Gyógynövénye-2013

A máriatövist a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013-ban az Év Gyógynövényének választotta (www.evgyogynovenye.hu). Az alábbi írás célja, hogy szakszerű információkat nyújtson ezzel a gyógyászatilag igen értékes növénnyel kapcsolatban.

Máriatövis – természetes májvédelem

A máriatövis (latinul Silybum marianum) már a középkorban is az elismert gyógynövények közé tartozott, elsősorban epe- és májpanaszok kezelésére használták. A máriatövis név és a növény népies nevei (Boldogasszony teje, Boldogasszony káposztája, máriabogáncs, pápafű, Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, tarkabogáncs) arra a legendára vezethető vissza, amely szerint a levelek fehér márványozottsága akkor keletkezett, amikor Jézus anyjának, Máriának teje ráfröccsent a növényre. Valószínűleg ennek a hiedelemnek köszönhetően elterjedten alkalmazták a tejelválasztás fokozására. Melius Péter Herbáriumában (1578) Boldogasszony tövise néven elsősorban étvágygerjesztő, hasfájást enyhítő, görcsoldó szerként szerepelt.

Mai viszonylatban termése az Európai Gyógyszerkönyvben is hivatalos, hazánkban számos gyógyszer, gyógytermék és étrend-kiegészítő alapanyaga.

 Mi van benne?

A máriatövis termése legnagyobb mennyiségben olajat (15-30%) és fehérjét (20-30%) tartalmaz, de gyógyászati szempontból az összefoglaló néven szilimarinnak nevezett vegyületkeverék (kémiailag flavonolignánok) bír jelentőséggel. A termés 2-3%-át kitevő szilimarin hasonló szerkezetű vegyületek keveréke: legnagyobb mennyiségben (kb. 50%) szilibinint, ezen kívül jelentősebb mennyiségű szilikrisztint, szilidianint, izoszilibinint tartalmaz. A szilimarint a máriatövis terméséből kivonással, majd az azt követő speciális tisztítással állítják elő.

Hogyan hat?

A szilimarin a májkárosodást megelőző és a máj regenerációját elősegítő hatással rendelkezik. Állatkísérletek szerint több ismert májkárosító anyag (mérgek, bizonyos gyógyszerek) mérgező hatása gátolható előzetesen adagolt szilimarinnal, vagy a már kialakult mérgezés hatásos ellenszere a máriatöviskivonat. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szilimarin megakadályoza a mérgek bejutását a sejtekbe. Jelentős antioxidáns kapacitásuknak köszönhetően a máriatövis vegyületei mérséklik a máj oxidatív károsodását. A szilimarin gyorsítja a májsejtek regenerációját, fokozza a fehérjék előállítását a sejtekben.

A hosszú távú károsodások megelőzésében fontos szerepe van annak, hogy a máriatövis gátolja a máj szövetének átépülését, így véd a májzsugor kialakulása ellen. A szilimarin gyulladáscsökkentő hatással is bír, amelynek a krónikus májgyulladás mérséklésében van nagy jelentősége.

Mire használható?

  • A szilimarin a terápiában akut és krónikus májkárosodások kivédésére, valamint a már kialakult ártalmak mérséklésére egyaránt hatásosan alkalmazható. Heveny májgyulladásban, májzsugorodással járó betegségek támogató kezelésében használják, valamint gyógyszerek, és alkohol okozta májkárosodás megelőzésére, kezelésére is alkalmas szer. A szilimarin napi dózisa 200-400 mg.
  • Hatásosságát számos, embereken végzett vizsgálat eredménye igazolja. A szilimarint tartalmazó készítmények alkoholfogyasztásból eredő májcirrózisban jelentősen javítotják a májműködést és a túlélési arányt.
  • Vírusos eredetű májgyulladás esetén a szilimarinkezelés javítja a májfunkciókat. A vírusfertőzés fennállása alatt kiegészítő kezelésként alkalmazva a máj károsodása mérsékelhető.
  • Klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a májkárosító gyógyszerek által okozott károsodások jól kivédhetőek máriatövis-készítményekkel.
  • Gombamérgezés esetén a tisztított szilimarint a gyors hatás érdekében közvetlenül a véráramba, intravénásan adagolják (erre a célra speciális injekciós kiszerelés van forgalomban). Időben végzett beavatkozással a halálozási arány jelentősen csökkenthető.

Biztonságos?

A szilimarin hosszú távú kezelés esetén is nagyon jól tolerálható, enyhe mellékhatások (hasmenés, puffadás, hányinger) mindössze a kezeltek 1-2%-a esetén fordulnak elő. Túladagolás veszélyétől nem kell tartani, mivel a terápiás dózis többszöröse esetén sem tapasztaltak káros hatásokat.

Felhasznált irodalom: Csupor D. – Szendrei K.: Gyógynövénytár – Útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz, Budapest, 2012, Medicina Kiadó.

Dr.Csupor Dezső
szakgyógyszerész
egyetemi adjunktus

Forrás: www.patikamagazin.hu