A kukorica, a pellagra és a vámpírok

A hiedelmek és az orvostudomány  nem megfelel? fejlettsége igen furcsa végeredményhez tud vezetni, ami ma már inkább  úgy hangzik mint egy  misztikus mese. A történet aztán fordulatot vesz és a betegséget hozó azték ajándékból alapvet? élelmiszer s?t gyógynövény születik.

A kukoricának a tizenötödik századtól alapélelmiszerként való elterjedése egy pellagrának nevezett pusztító, tápanyaghiányos betegséget okozott. A pellagra oka orvosi rejtvényt okozott évszázadokig, míg huszadik századi tudósok meg nem oldották .

A kukorica elterjedése

Kolumbusz a kukoricát 1492-ben fedezte fel az Új Világban és hozta magával Spanyolországba, ahonnan elterjedt Európán keresztül Észak-Afrikába, a Közel-Keletre, Indiába és Kínába. A kukorica (latinul Zea mays) az egyetlen gabona, amelynek amerikai eredete van, és amely ma alapvet? élelmiszer a trópusi és szubtrópusi területeken világszerte. A kukorica alapvet? élelmiszerként való egyre nagyobb felhasználása a búzához, rozshoz és az árpához képest jelent?sen nagyobb hektáronkénti termésátlagából eredt. Mivel a kukorica olcsó volt, ez vált els?dleges élelmiszerré és a f?  energia- és fehérjeforrássá a szegény emberek, különösen a társadalom vidéki és hátrányos helyzet? rétegei számára.

Pellagra vagy “a savanyú b?r” betegség

Sajnálatos módon amerre  a kukorica mint tápláléknövény hódított, a “pellagrának” nevezett betegség is járványos méreteket öltött. A kukorica és a pellagra közötti kapcsolatot els?ként Casal írta le Spanyolországban 1735-ben. Amikor járványszer? betegséggé vált Észak-Olaszországban, a milánói Francesco Frapoli “pelle agra”-nak (pelle ‘b?r’, agra ‘savanyú’, vagyis savanyú b?rnek) nevezte el.

Klinikailag a betegséget három D azonosítja, vagyis dermatitis (b?rgyulladás), diarrhoea (hasmenés) és dementia (elbutulás). Kezeletlen esetben a pellagra négy vagy öt éven belül jellemz? módon halálhoz vezet. Az orvosi tudás hiánya az Európában és az Egyesült Államokban kiterjedten el?forduló pellagra-járványokat valamely, a kukoricában feltételezetten jelen lev?  toxin vagy egy fert?z? ágens számlájára írta,  vagy pedig egy genetikai állapot eredményének tekintette.

A kirakójáték darabkái akkor kezdtek el helyükre kerülni amikor megfigyelték, hogy Mexikóban a pellagra-a kukorica széleskör? fogyasztása ellenére is-ritka. Az ok úgy t?nt a kukorica Mexikóban a szokásostól eltér? módon való feldolgozásában rejlett.

Az azték és a maja civilizációk lakosai azért hogy ehet?vé tegyék fahamuval keverték f?zés közben a kukoricát. Ez a feldolgozási mód  felszabadítja a kukoricában egyébként az emberi szervezet számára használhatatlan formában lev? niacint  és egy fontos aminosavat, a triptofánt, amelyb?l a niacin ki tud alakulni. Ez a módszer mindkét molekulát “biológiailag hozzáférhet?vé” tette az emésztés számára. Az ?si praktika, hogy az ételnek szánt kukoricát éjszakára lúgos vízbe áztatták miel?tt tortillát készítettek volna bel?le, sosem került át az Öreg Kontinens azon országaiba ahova eljutott a kukorica, vagy olyan közösségekbe, amelyek jórészt a kukoricát ették f? táplálékként. Ennek a „konyhai praktikának” a  hiánya vezetett a niacinhiányos betegséghez, a pellagrához.

A folyamat kémiájának megértése  adott magyarázatot egy hosszan tartó táplálkozási rejtvényre. Az érdem leginkább Goldbergerhez és munkatársaihoz köt?dik, amiért bemutatták, hogy a pellagra egy tápanyaghiányos betegség. ?k azok, akik 1913 és 1930 között bebizonyították, hogy az embereken megjelen? betegséget és a ‘fekete-nyelvet’ (egy kutyáknál fellép?, niacinhiányos betegséget)  nikotinamiddal és niacinnal gyógyítani lehet, tehát a pellagra  egyfajta B-vitamin, a niacin hiánybetegsége.

Pellagra és vámpírok?

Sokan azt gondolják, a vámpírokban való hit kialakulásához is köze volt a pellagrának. Éppen ahogyan a folklór állítja, hogy a vámpíroknak el kell kerülniük a napfényt, hogy meg?rizzék az erejüket és megel?zzék a pusztulásukat, a pellagrában szenved?k is túlérzékenyek a napfénnyel szemben. A pellagra klinikai tünetei közé tartozik az álmatlanság, az agresszió, a szorongás és a következményes elmebaj, mindegyik hozzájárult az 1700-as évek vámpírlegendáihoz és az európai folklórhoz.

Szerencsére ma a pellagra ritka, és a kukorica sokféle formában létezik. Mindenki számára ismer?s a kukoricaliszt, a tortillának nevezett kukoricalisztb?l sütött lepény, a kukoricakenyerek, a pattogatott kukorica, a f?tt kukorica és a népszer? reggeli gabona, a kukoricapehely. A tudomány bizonyára hosszú utat tett meg a széleskör? niacinhiány napjai óta.

Mit tartogat számunkra a kukorica

Nem hiába annyira elterjedt alapélelmiszer a kukorica. Szinte minden megtalálható benne amit egy élelmiszer nyújthat.

-A friss szemek 75% vizet, 3-10 g fehérjét, 4,3 g zsírt és igen sok, 15-17 g szénhidrátot, többek között glükózt, fruktózt és szacharózt, valamint összetett szénhidrátokat, keményít?t és 1,8-2,8 g növény rostot tartalmaznak.

-A vitaminok közül 140-180 mg A-vitamint lelhetünk benne. Szép sárgás színét nagyrészt béta-karotin tartalmának köszönheti, ebb?l jó néhányszor tíz mikrogrammot szállít számunkra. Van benne továbbá B1- és B2-vitamin. A B1-vitamint akár vidámság-vitaminnak is nevezhetnénk, hiányában az ember hajlamos az idegességre, depresszióra. A kukorica mintegy 1,5 mg niacinja (B3-vitamin) f?ként olyan kötött formában van jelen, ami az ember emészt?rendszere számára hozzáférhetetlen.  A B-vitaminok közül kimutatható még benne a pantoténsav, a B6-vitamin, – melyre b?rünknek van nagy szüksége, és növeli a nyálkahártyák ellenálló képességét -, a biotin és csekély fólsav is. 0-12 mg C-vitamint és kevés, 2 mg E-vitamint is tartalmaz, nyomokban K-vitamin is mutatható ki bel?le.

-Az ásványi anyagok közül 6 mg nátrium, 330 mg kálium, 9 mg kálcium, 120 mg magnézium, 250-290 mg foszfor, 80 mg kén említend?. A nyomelemek közül viszonylag sok 1,5-2,5 mg vas, 2,5 mg cink, réz és mangán van benne.

-A kukoricaliszt gluténmentes, ennélfogva lisztérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják.

-Kiemelend? foszfatidil-szerin tartalma. Ez a vegyület az agyi információátadás egyik kulcsmolekulájaként különösen 40-50 éves kortól hasznos a szellemi frissesség megtartásához. A stresszhatások, az idegesség és depresszió kivédésében is fontos.

A kukorica gyógynövény is.

Levelének és gyökerének f?zete fájdalmas vizelés, húgyúti és hólyagpanaszok esetén ajánlott. Vesehomok- és vesek? megel?z? szer.
A torzsavirágzat bibeszálait azaz a kukoricabajuszt még a megporzás el?tt érdemes szedni, mert egyébként a megporzás és a magok érése után szedett kukoricabajusz hashajtó hatású.

A bel?le készült tea vízhajtó, enyhe fájdalom csillapító, stimuláns hatású a szívre és az erekre. Csökkenti a húgyúti gyulladást és irritációt. A kukoricabajusz teát használják magas húgysavszint,  az általa okozott köszvény és ízületi gyulladás esetén.  Annak ellenére hogy a kukorica bajusz vízhajtó el?nyös hatású a gyakori vizeléssel járó hólyagirritáció esetén.

A selymes szárított bajusz tartalmaz vasat, szilícium-dioxidot, káliumot és vitaminokat (B, C és K).  Tartalmaz még mérsékelt mennyiség? cinket, kalciumot, magnéziumot  és foszfort. Kulcsfontosságú összetev?je még a maizenic sav, olajok, gyanta és nyálka amelyeknek segítségével bevonja a húgyutak és a húgyhólyag membránjait, csökkenti az irritációt és a vizeletürítést kísér? ég? fájdalmat. Enyhíti a prosztata betegségeit.