Mérgező-e a zöld paradicsom

Ez bizony nagy dilemma, mivel ha rákeresünk a témára többnyire az a következtetés, hogy igen, és részletesen leírják a dolgot. Mielőtt tovább mennénk azt kérem a kedves olvasótól, szánjon néhány percet rá,  kattintson az előbbi linkre és olvassa el a cikket.

A cikk tulajdonképpen egy röviden összefoglalt leírás a szolanin nevű alkaloidról, arról hogy milyen szerepet játszik a növényben, mennyi a még elfogadható és nem mérgező mennyiség aminek a szervezetbe jutva nem lesz kellemetlen mellékhatása, mik a mérgezés tünetei, végül  szépen kiszámítva mennyit lehet fogyasztani a zöld paradicsomból, de annyit úgysem eszünk meg, mert rossz az íze.

Miután ilyenformán mindenki megnyugodott most nem az következik, hogy ezek az adatok nem helytállóak… ugyanis nem néztem utánuk. Mégpedig azért nem, mert a cikk a zöld paradicsomról szól és nem a burgonyáról. A szolanin  nevű glikoalkaloidot ugyanis a burgonya termeli magának védekezésül a paradicsomban pedig nincs.

A paradicsomban, bár tényleg a Solanaceae család tagja, és valóban termel alkaloidokat, nagyjából ugyanarra a célra amire a burgonya a szolanint, nem szolanin található. (Megemlíteném, hogy a legtöbb cikk „vigyázzunk mert mérgező felkiáltással” még beteszi a kalapba a padlizsánt is, de láss csodát abban sem szolanin van.)

A paradicsom  glikoalkaloidja  amelyet az egyszerűség kedvéért  tomatinnak nevezünk két vegyület keveréke úgymint

  • R-tomatine
  • dehydrotomatine

és a növény minden részében megtalálható. Valmint az is igaz, hogy az éretlen zöld paradicsomban nagyobb mennyiségben.

Kémiai szempontból a szolanin és a tomatin aglikon része (az a váz amihez majd a cukrok kapcsolódnak és kialakul a glikoalkaloid) nagyon hasonlít egymáshoz, egy kis eltéréssel. Ez az eltérés egy kettős kötés megléte  burgonya aglikonjában, és ennek a hiánya a paradicsom aglikonjában. Ennek a különbségnek a jelentőségéről a cikkem forrásául szolgáló összefoglaló mű eképpen ír:

Observations that the absence of a 5,6-double bond in the
B-ring of tomatidine results in a much less toxic molecule in
both pregnant and nonpregnant mice as compared to the
structurally similar solasodine (which contains such a double
bond) confirm related findings that glycoalkaloids without such
a double bond such as tomatine are less toxic than those which
have them such, as the potato glycoalkaloids R-chaconine and
R-solanine. It may benefit food safety to create, through plant
breeding and/or plant molecular biology methods, plant foods
with modified glycoalkaloids that lack the double bond.

Forrás

Hevenyészett fordításban a kettős kötés hiánya egy sokkal kevésbé toxikus molekulát eredményez, sőt a továbbiakban élelmiszerbiztonsági szempontból kívánatos lenne nemesítéssel, vagy a molekuláris biológia segítségével arra késztetni a növényeket, hogy kettős kötés nélküli módosított glikoalkaloidokat termeljenek.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a zöld  paradicsom a maga tomatinjával együtt sem tekinthető mérgezőnek, és ezt az állítást még egy igen érdekes tulajdonsága is erősíti. A tomatin erős és oldhatatlan komplexet képez mind az állati, mind a növényi eredetű szterolokkal. Vagyis például az ételben található  koleszterinnel.  Ennek a kapcsolódásnak eredményeképpen felszívódás nélkül halad végig a bélrendszeren és a széklettel ürül. A tomatin mérgező dózisait emiatt nem is szájon át való beadással határozták meg, hanem intraperitoneális alkalmazással.

poor absorption of the compound
from the gastrointestinal tract, presumably as a result of
formation of an insoluble complex of R-tomatine with cholesterol, which is then eliminated in the feces (see below). In terms
of LD50 values, tomatine is 20 times less toxic than the
corresponding values observed with the potato glycoalkaloids

Forrás

A tomatin tehát  védelmezi a növényt az őt veszélyeztető gombákkal, baktériumokkal, vírusokkal, és vírushordozó rovarokkal szemben, és valószínűleg nem toxikus az emberi szervezetre. Ezek után szerintem feltehetjük azt a kérdést is vannak-e  ránk nézve  előnyös tulajdonságai.

A Solanacea család glikoalkaloidjaival széles körű vizsgálatokat végeznek tumorsejteken. A paradicsom vonatkozásában a vizsgálatok szerint az erősebb tumorgátló hatást az R-tomatine hordozza. Általában gátolja a ráksejtek szaporodását és képes előidézni az apoptózisukat. Ezt a hatást leukémia, prosztatarák, mellrák, vastagbéldaganat, egyég gastriontestinális daganatok esetében igazolták. Képes gátolni a tüdőből kiinduló daganatsejtek elterjedését a szervezetben. Ezeket a hatásokat in vitro vizsgálatok, némelyiket in vivo állatokon végzett kísérletek igazolják.

Egy másik már fent említett tulajdonsága, vagyis az, hogy oldhatatlan komplexet képez a koleszterinnel az egyik legegyszerűbb természetes koleszterincsökkentőt adja a kezünkbe. A magyar konyha a zöld paradicsomot leginkább mint savanyúságot tartja számon. Nincs más teendőnk, csupán fogyasztani, és a húsokban levő koleszterin máris kiürül felszívódás nélkül. (A koleszterin csökkentő mechanizmus persze ennél kicsit bonyolultabb de ennek tárgyalása nem a cikk feladata.)

A legszembetünőbb és legegyszerűbb alkalmazása a paradicsom növény minden részében előforduló glikoalkaloidoknak pedig az, ha permetező szert készítünk belőle.

Végül álljon itt egy idézet annak illusztrálására, hogy a zöld paradicsom fogyasztása a maga tomatinjával nemhogy mérgező inkább ajánlott lenne az egészségünk szempontjából.

Because, compared to the other glycoalkaloids, tomatine
exhibits low toxicity in animals and humans, future
experimental and epidemiological studies should concentrate
on the tomato compounds. Plant scientists are challenged to
develop high-tomatine red tomatoes. High-tomatine red
tomatoes will contain two anticarcinogenic compounds: the
antioxidative red pigment lycopene and tomatine. The
potential payoff will be better human health.

Vagyis milyen jó lenne nekünk embereknek, ha az érett paradicsomban nagyobb mértékben megmaradna a tomatin. Így a piros színt adó likopinnal együtt még nagyobb mértékben védené az egészségünket.

Forrás:

Journal of Agricultural and Food Chemistry: Chemistry and Anticarcinogenic Mechanisms of Glycoalkaloids Produced by Eggplants, Potatoes, and Tomatoes (Mendel Friedman) 2015

Journal of Agricultural and Food Chemistry :Tomato Glycoalkaloids: Role in the Plant and in the Diet (Mendel Friedman) 2002