Komló

Hop in a burlap bag on wooden background

A komlót már az ókorban is ismerték, Humulus néven pedig először középkori írásokban tűnik fel.  Itt tesznek említést az úgynevezett „humuláriusokról” vagyis komlókertekről, amelyekben azonban többnyire nem termesztett, hanem vadon termő komló volt található. Manapság a gyógyászati célú felhasználáson kívül legelterjedtebben
a sörgyártásban alkalmazzák. A sörfőzésben való felhasználása a késő középkori keresztény szerzeteseknek köszönhető, akik a növény virágzatának anafrodiziákus (nemi vágyat csökkentő) hatását is leírták.

A komló feltehetőleg Európában őshonos, de a sörkedvelő emberiségnek köszönhetően az egész földgolyón elterjedt. Az i. sz. VIII. században megjelent Közép-Európában, és ma már a Föld legnagyobb részén termesztik.
Közép-Európában  ligeterdőkben, égeresekben, utak mentén, sövényekben találjuk. 6-8 méter magas (termesztve akár 12 méter is), kétlaki, évelő, kúszónövény, amelynek női termőjét, az úgynevezett tobozt használják drogként a gyógyászatban (Lupuli strobuli).

A növényt régóta alkalmazzák a népi gyógyászatban tonizánsként, vizelethajtóként és aromás keserűanyag tartalma miatt étvágyjavítóként.  Alvászavarokban való felhasználása viszonylag új keletű. Miután elterjedt a sörgyártásban való felhasználása és termeszteni kezdték, észrevették, hogy a komlószedők sokkal fáradékonyabbak, amit a bőrön keresztül felszívódó, illetve a szájon át a szervezetbe kerülő, a toboz mirigyei által termelt komlógyantának tulajdonítottak.
Érdekesség, hogy a komlóval foglalkozó első tudományos cikkek többsége sörfőzéssel kapcsolatos szaklapokban jelent meg. Érdemes azt is megemlíteni, hogy sörben való alkalmazása nem volt mindig természetes. A holland sörfőzdékben csupán a 14. század kezdetétől alkalmazták,  Angliában azonban egészen a 16. századig nem használták. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy VI. és VIII.Henrik tiltotta a növény felhasználását arra hivatkozva, hogy elrontja a sör ízét, veszélyt hoz az emberekre, melankolikusakká válnak tőle. Ez az első bizonytalan utalás a komló nyugtató hatására. A 16. század elején VI. Edvárd engedélyezte a felhasználását, de egészen a 17. század közepéig nem terjedt el nagymértékben a komlótermesztés.

Főbb hatóanyagok

  • Az érett komlóban 5-20 százalékban találhatók úgynevezett keserűsavak α-, ill. β változatban. Az α-keserűsavaknak (köztük a legfontosabbak: humulon,kohumulon és adhumulon) fontos szerepük van az antibakteriális és a nyugtató hatás szempontjából, azonban még igen nagy koncentrációban sem okoznak keserű ízt. A sör keserű ízét a sörgyártás folyamán végbemenő kémiai folyamat végterméke adja.
  • A komló egyik legtöbbet tanulmányozott vegyülete az egyszerű szerkezetű, de a növényvilágban mégis ritkán előforduló 2-metil-3-butén-2-ol, amelynek a mennyisége magában a tobozban igen alacsony. Ez az illékony vegyület a drog tárolása folyamán a keserűanyagok bomlástermékeként alakul ki, és paradox módon kb. 2 év szobahőmérsékletű tárolás során éri el a legmagasabb koncentrációt. Ha tehát a komlóból alvást elősegítő álompárnát szeretnénk készíteni, előtte legalább 2 évre van szükségünk amíg a megfelelő mennyiségű hatóanyag kialakul. ( A szervezetben az átalakulás gyorsan végbe megy.)
  • A drog 0,3-1 százalék illóolajat is tartalmaz, amelyben legnagyobb részt (60-80 százalék) mircén, β-kariofillén és humulén található.  Az illóolaj ez utóbbi komponensei jelenlegi ismereteink szerint nem játszanak szerepet a nyugtató hatás kialakulásában.
  • A komló tobozmirigyei által termelt prenilezett flavonoidok a növényre jellemző vegyületek, amelyekből ez idáig mintegy harmincat sikerült izolálni. Ezek közül a friss és megfelelően tárolt komlóban legnagyobb mennyiségben (0,01-0,5 százalék)a  xantohumol található.

 Hatások

  • a komló az egyik legismertebb növényi nyugtató, amelynek megfelelő adagolás esetén nagyon ritkák a mellékhatásai.
  • a benne levő 8-prenil-naringenin (egy prenilált flavonoid) az ösztradiolétól jócskán elmaradó mértékű ösztrogénszerű hatással bír
  • a fenti hatásokon kívűl a komló kivonatával számos in vitró kísérletet is folytattak amelyek során sok egyéb hatást is sikerült kimutatni pl.gyulladáscsökkentő hatást
  • a humulon és egyéb anyagai erőteljes hatásúak sokféle mikroorganizmussal szemben, beleértve a baktériumokat, vírusokat, gombákat és a maláriát okozó egysejtűt.  A komlóban levő xanthohumol  gátolja a Gram-pozitív baktériumokat mint a  Staphylococcus aureus és Streptococcus mutans,  vírusellenes aktivitást mutat  szarvasmarha hasmenését okozó  vírus, citomegalovírus, herpesz szimplex vírus, és HIV1,esetén. Végül hatásosan gátolta a malária kórokozójának -Plasmodium falciparum – replikációs folyamatát.
  • természetes összetevői in vitró erőteljesen gátolták az aknét okozó különféle törzseket mint Propionibacterium acnes, Staphylococcus epidermidis, Staphylococcus aureus, Kocuria rhizophila és Staphylococcus pyogenes

Teájának elkészítése: a komló napi adagja 0,5 g drogból készített főzet, illetve ennek megfelelő mennyiségű 60-80 mg száraz kivonat. Kerülendő a komlótartalmú szerek együttes alkalmazása más nyugtató-, és altatószerekkel, mert ezek egymás hatását felerősíthetik. Mivel nem ismert, hogy a nyugtató hatásuk miatt alkalmazott komlókészítmények milyen mértékű ösztrogénhatást fejtenek ki, nem meglepő, hogy elővigyázatossági okokból a komlókészítmények alkalmazása ellenjavallt terhességben.