Az emberiség több száz éve gyógynövényként tiszteli a gyújtoványfüvet. Hatásainak ereje mágikus hírnevet szerzett számára. A középkorban betegségek és rossz szellemek ellen védelmezőként tették a gyermekek bölcsőjébe. Napjainkban azonban kivételes hatásai kezdenek feledésbe merülni.
A közönséges gyújtoványfüvet (Linaria vulgaris Mill.) vadtátikának, istenanya lenjének, Szűz Mária lenjének is nevezik. A növénycsalád latin elnevezése, a len szóból ered, mivel a két növénynek nagyon hasonló a levélzete.

Gyönyörű és termékeny

Évelő növény, a tátogatófélék családjába tartozik. Kúszó gyökértörzséből 15-90 cm magas növényszárak nőnek, sűrű, szórt állású, 6 cm hosszú levelekkel. Növényszára tetején fürtszerűen rendeződnek az akár 50 darabot is számláló, halványsárga, 2-3 cm-es, ajakos virágai. Nyár végén, az elvirágzás után számtalan magocskát magában rejtő tokterméssé változnak (egy növény megközelítőleg 30 ezer magot hordoz).
A gyújtoványfű a Földközi-tenger nyugati vidékéről terjedt el Európa területén, a legészakabbra eső vidékeket kivéve. Megtalálható Ázsiában, a szibériai és kínai területeken is. Az óceánon túlra, Észak- és Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Új-Zélandra az ember közreműködésével jutott el. A számára idegen ökoszisztémákban is gyorsan elszaporodik, ezért inkább nehezen irtható gyomnövénynek tekintik, mintsem jótékony gyógynövénynek. A kb. 150-fajta Linaria közül Csehországban mindössze háromféle található meg, közülük is a közönséges gyújtoványfű a legelterjedtebb. Hazánkban is honos. A meleget és a száraz, jó áteresztőképességű talajt kedveli. Rendszerint mezőkön, köves hegyoldalakon, árkokban és töltéseken, általában alföldi területeken találkozhatunk vele.

Illatos gyógyító

Virágzásának idején (júniustól szeptemberig) gyűjthetjük. Főleg flavon glikozidákat (linarin, linaricin, pektolinarin és neolinarin), peganin alkaloidot, fitoszterolokat, szerves savakat, cserz?anyagokat, pektint, cukrokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Begyűjtésekor a növény teljes virágzó részét szedjük, amit azután gyorsan, árnyékban és levegős helyen (maximum 40 °C hőmérsékleten) kell kisebb csokrokban vagy vékony rétegekben kiszárítani. (Ha bebarnul, elértéktelenedik.) A szárítással elveszíti jellegzetes illatát. Éppen az illata, valamint a nagy mennyiség? nektárja az, amivel magához vonzza a legkülönfélébb rovarokat. Paradox módon rovarölő szerek gyártásához is felhasználják.

Bizonyított egészségvédő hatások

Elődeink füvesasszonyai a növény belső alkalmazását (forrázat formájában) ajánlották a legkülönbözőbb gyulladásokra, beleértve a légúti fertőzéseket, valamint a máj, az epehólyag, a vese és a lép gyulladásait. Külsőleg (fürdőadalék, borogatás, esetleg kenőcs formájában) szemgyulladásra, aranyérre, kiütésekre, fekélyekre, valamint rühre használták. Napjaink kutatói pedig megerősítették a népgyógyászok ismereteit: a gyújtoványfűnek gyulladáscsökkentő, vizelethajtó és enyhe hashajtó hatásai vannak. Segíti az epe kiválasztását, és mérsékli az erek törékenységét. Alkalmazható nyombél- és gyomorfekélyre, prosztatatúltengésre, a vastagbél és a húgyhólyag gyulladására, visszerekre. Csillapítja a krónikus hasmenés, a vese- és epekólika tüneteit, sőt a Crohn-betegség során jelentkező görcsös fájdalmat is.

A gyújtoványfű teája kifejezetten keserű, de szükség esetén mézzel vagy citromfűvel ízesíthető. Hosszú távú alkalmazása belsőleg nem javasolt, állapotos kismamák kerüljék a használatát.

Írta: Vladimír Vonásek

Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: Németh Imréné Éva fitoterapeuta, természetgyógyász,