Sziklakerti növényként, vagy térhatároló apró sövényként tarjuk, esetleg csokrot díszítünk vele miközben a mai kor egyik legelterjedt gyomor-bél rendszeri betegségének természetes gyógyírét tisztelhetjük benne.
Amiről pedig szó lesz az a keserű tatárvirág Iberis amara L (Brassicaceae). A növény széles körben elterjedt Európában, 
meleg, napos és száraz helyet, jó vízelvezetésű agyagos és löszös talajt kedvel, amely esetleg még magas kalciumtartalommal is rendelkezik. Déli felvésű gyepek csupasz foltjain növekszik, vagy ember által megbolygatott területek, kőbányák, szántóföldek visszatérő növénye. Mivel a mag sokáig életképes marad a talajban a művelés befejeztével még évek múltán is újból megjelenhet. Illatos sátorvirágzata nyáron nyílik. Virágai érdekesen asszimetrikusak : pártájuk két rövidebb sziromlevele sugárirányban befelé, két hosszabb és nagyobb sziromlevele sugárirányban kifelé hajlik, melynek nagy szerepe van a rovarok odacsalogatásában. A virágok fehér, lilás vagy rózsaszín színűek.
A növény virágos hajtása glükozinolátokat, kukurbitacineket (I és E) és flavonoglikozidokat tartalmaz. A növényben illó olaj is taláható, a levelekben átlagosan 0,1%-nyi mennyiségben, a virágokban ennél kevesebb (0,07%). Az illó olaj közel 40-féle vegyületből tevődik össze, és ennek a sokféleségnek megfelelően sokféle hatást hordoz.
A teljesség igénye nélkül:
-az eugenol-amely a levél illó olajának 4-5%-át teszi ki – erős gombaellenes és antibakteriális vegyület
-az oleamid (a levélben a 4,3%, a virágokban 0,2% ) más kutatások során potenciálisan hangulatjavító, depresszió ellenes és alvászavarok kezelésére alkalmas vegyületnek bizonyult
– a streamid (levélben 3,6%, a virágban 0,9%)a feldolgozóiparban antisztatikus szerként használható
-a kumaldehid (a levél és rügymintákban 8-10%-nyi) mint természetes aldehid a kutatások szerint potenciálisan felhasználható a Parkinson kór és a demencia terápiájában
-végül a virágban található nagy mennyiségű transz- metil-cinnamát jó forrás a kozmetikai és parfümipar számára.
És még egy érdekesség. Bár a Brassicaceae család koronázatlan királyának a brokkolit tartják a teljes fenolos vegyület mennyisége a keserü tatárvirágban felülmúlja a brokkoliban talált mennyiséget.
Mire használjuk
A bevezetőben emlegetett betegség, amelyre igen hasznos gyógyír a keserű tatárvirág az irritábilis bél szindróma, vagyis röviden az IBS.
Az irritábilis bél szindróma (IBS) a gyomor-bél rendszer funkcionális rendellenessége, amelyet hasi fájdalom, kellemetlenségérzés, diszkomfort, a székürítés zavara (hasmenés, székrekedés vagy a kettő váltakozása) és hasi feszülés jellemez, és a hátterében részletes vizsgálatokkal sem lehet igazolni szervi vagy laboratóriumi rendellenességet.
Magyarországon gyakorlatilag népbetegséggé lett az IBS: a lakosság mintegy 15-20%-a, azaz 1,5-2 millió ember szenved a tünetegyüttesétől. Leggyakrabban fiatalabb felnőtt korban kezdődik, de gyakori már serdülőkorban is, és előfordulása nem ritka idősebb korban sem. A betegséget civilizációs kórképnek tartják: a nyugati civilizációkban gyakoribb, és például az afrikai őslakos fekete népcsoportoknál nemigen diagnosztizálták. (hazipatika.com)
Az in vitro (pl. Tengerimalac-ileumban) és in vivo (pl. Wistar patkányokban) végzett farmakológiai vizsgálatokban az Iberis amara friss virágos hajtásából készült kivonat tonizáló hatást gyakorolt a gyomor és a vékonybél simaizmaira, valamint gyógyszerhatással (cimetidin) összemérhető védőhatást tudtak kimutatni gyomorfekély esetén. Csökkenti a gyomorsav felszabadulást, és a gyulladásos reakciókat. Ezt a hatását másik 8 gyógynövénnyel kombinálva az IBS számos tünetét csökkentő kizárólag gyógynövény tartalmú cseppet fejlesztettek ki amely már 60 éve forgalomban van.
A hagyományos népi gyógyászatban mint keserű tonikot émésztés elősegítésére, puffadás és gázképződés csökkentésére használták. A teljes növényt köszvény, reuma és ízületi gyulladás kezelésére alkalmazták, és C-vitamin tartlma miatt skorbutellenes hatást tulajdonítottak neki, a magvakat pedig asztma, hörghurut és vízkór esetén találták hasznosnak.
A magokból mustárhoz hasonló élelmiszert készítettek.