A kakukkfüvet már az ókorban is ismerte és hasznosította az emberiség. Az egyiptomiak a múmiák balzsamozásához, a görögök ütközetek előtti rituálék során, a rómaiak parfümök készítéséhez használták. Hozzánk a balzsamfű, kakucskafű, tömjénfű,vadcsombor, démutka, thimián néven is ismertté vált kakukkfű csak a XI.században jutott el, amikor is elvadult, hogy később újra, termesztett növényként (Thymus vulgaris L.) hódíthasson.

Mezei kakukkfű (Thymus serpyllum L.)

Az árvacsalánvirágúak rendjén belül, az árvacsalánfélék családjának egyik nemzetsége a Thymus, amelybe száznál is több növényfaj tartozik. Mindegyikük gyógyító hatású. A vad kakukkfű fajok Európában általánosan ismertek, de eredetileg a Földközi-tenger vidékéről származnak. Megtalálhatók Észak-Afrikában és Ázsiában is. A napsütötte, meleg helyeket kedveli, így az alföldektől a hegyekig, száraz domboldalakon, réteken, mezőkön, útszéleken, erdőszéleken találkozhatunk vele.

Könnyen termeszhető

A kakukkfű évelő növény, kúszó növényszára van, amely a föld közelében fás, míg fentebb levelekkel és virágokkal borított, rövid és vékony ágacskák nőnek ki belőle. Ahol túlságosan elszaporodik, ott mocsaras területekre emlékeztető szőnyegtakarót hoz létre. Leveleinek formája különböző lehet, szemben átellenes és rendszerint kocsánytalan. Fejecskékbe rendeződő, apró rózsaszín vagy lilás,hímnős virágainak illata rovarokat vonz magához az év meleg napjaiban. A kakukkfű általában május vége felé, majd egész nyáron virágokat bont. Könnyen termeszthető a kertben, vagy virágcserépben. Még nem védett növény, ám előfordulása a természetben folyamatosan csökken.

Az illatos gyógyító

A kakukkfűben található illóolajok mennyisége a tengerszint feletti magasság emelkedésével folyamatosan csökken. A  növény különböző fajtáiban más és más a gyógyászati szempontból értékes illóolajok összetétele és mennyisége, így a különböző kakukkfüvek illata is eltérő lehet. Fontos hatóanyagai a flavonoidok(apigenin, luteolin), a cserzőanyagok, a szaponinok, stb. A  növény begyűjtésekor a virág lágyszárú részeit kell leszedni a virágzás kezdetén, napos időben, déli órákban. Csokrokba összekötve, felakasztva szárítható, max.40 °C-os környezetben. A  szárított kakukkfüvet légmentes, jólzárható üvegekbe érdemes tenni, majd sötét, száraz helyen célszerű tárolni.A  kakukkfűben található illóolajok – elsősorban a timol – erős fertőtlenítő hatásúak, ezért a növényt (pl. az útifűvel társítva) már régóta a felső légúti gyulladások kezelésére használták. Főleg száraz köhögésben és asztmában segíti a hurut oldását, felköhögését. Enyhíti a simaizomok görcsét, ami nem csak a köhögést, hanem emésztőrendszeri problémákat is segít megoldani, így a gyomorgörcs, bélgörcs, puffadás és kólika, illetve menstruációs fájdalomesetén is jól használható. Általános erősítő szer. Kakukkfüves fürdőkkel szép eredmény érhető el mozgásszervi bántalmak enyhítésében. Fertőtlenítő tulajdonságát külsődleges alkalmazással, gyulladásos bőrbetegségekre, nehezengyógyuló sebekre, horzsolásokra, kiütésekre, pattanásokra, bőrgomba ellen eredményesen használhatjuk.

Kakukkfű a kijózanítóban

A kakukkfű pozitívan hat a stressz által terhelt elmére, elősegíti a minőségi alvást és a lelki békét. Maria Treben, a neves és elismert gyógynövénygyógyász kakukkfűtea-fürdőketjavasolt az ideges, feszült gyerekeknek, de felnőtteknek is. Ez utóbbival van összefüggésben a kakukkfű egy speciális felhasználási területe is – azalkoholizmus gyógyításában is kipróbálták jótékony hatásait. A kakukkfüvet elsősorban tea formájában (általában keverékekben) használjuk, de sokan ismerik a kakukkfűszirupot, az olajat és tinktúrát is. Áldásos hatású gyógynövényként létjogosultsága van a gyógynövény alapú krémekben, arclemosókban, parfümökben egyaránt.  Kellemes illatának, ízének köszönhetően fűszerként is emberemlékezet óta használatos. A mediterránkonyha nélkülözhetetlen fűszere. Zöldfűszerként, de szárított formában is remekül illik húsételekhez, zöldségsalátákba, mártásokba, pácokba, lekvárokba.Végül, de nem utolsó sorban, gyönyörű sziklakerti növényként csodálhatjuk szépségét és illatát.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK

Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,