Görcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), ha csak a nevét nézzük és emlékszünk a szignatúratan filozófiájára máris tudjuk mire használható. Vagyis  növényünk a görvélykór gyógyszere lehet  és a neve is levezethető ebből a betegségből.

A görvélykór – más néven skrofula – egy tuberkulotikus gyulladás a nyaki mirigycsomóban. Neve onnan ered, hogy a betegség lefolyása során a nyaki mirigyek nagyon megduzzadnak, ezáltal az egész nyak megvastagszik, rövidebbnek látszik, és egy disznó nyakára emlékeztet (a „scrophulae” disznócskát jelent). A középkorban igen gyakori betegségnek számított, elcsúfította az arcot, gennyedzést okozott, s akár végzetes kimenetelű is lehetett.

A görvélyfű  évelő növény, vadon nő Európában és Ázsiában nyirkos réteken és vizek mentén. Néha dísznövényként is használják. Rizómája a földben vízszintesen terjed gumó alakú megvastagodásokkal. Sima négyzet alakú felálló szárán átellenesen állnak a szív alakú vagy ovális durván fogazott levelei, több mint egy méter magasra is nőhet.

A növény leveles virágos hajtását júliusban, virágzásakor kell gyűjteni. A növény kellemetlen szagú és keserű ízű. Kínában a kínai görvélyfű gyökerét (Scrophularia ningpoensis) és más közeli rokonságban álló fajokat használják gyógynövényként.

Hatóanyagai: aminosavak, flavonoidok, fenolos savak (ferulinsav, vanillinsavat, kávésav, fahéjsav), szaponinok, szív glükozida, fitoszterolok, esszenciális zsírsavak és aszparagin, iridoid glikozidok

A középkorban tehát azt feltételezték hogy a görvélyfű az egyik legjobb gyógynövény a duzzanatok és daganatok kezelésére.

Sőt egy még napjainkban is gyógyíthatatlan betegséget a veszettséget is kezelték vele igen furcsa módon. Vagyis: minden reggel éhhomra egy szelet vajas kenyeret kellett elfogyasztani megszórva az elporított gumókkal, majd az étkezést két pohár friss forrásvízzel kellett befejezni. Ezután a beteget jól fel kellett öltöztetni gyapjú ruhákba és hosszú gyors sétát kellett tennie míg megizzad. A kezelés 7 napig tartott…ha a beteg túlélte.

Hatásai

• vízhajtó
• mint gyenge hashajtó székrekedés kezelésére aucubin tartalma miatt.
• külsőleg használják krónikus bőrbetegségek esetén, mint például  ekcéma  és pikkelysömör, viszketés és  aranyér kezelésére, továbbá  gyulladt és duzzadt nyirokcsomók  esetén borogatásra
• A  bőr betegségeinek kezelésekor  gyakran kombinálva alkalmazzák  sárga lórommal  (Rumex crispus).
•  rándulások, duzzanatok, gyulladások, sebek esetén  borogatásra
• a növényben talált harpagosid és harpagid alkalmassá teszi izületi fájdalom enyhítésére, (ezek a vegyületek megtalálhatók egy másik izületi gyulladásokra alkalmazott gyógynövényben az ördögcsáklyában is- Harpagophytum procumbens)
• szívglikozidja gyengébb mint ami a digitáliszban található, emiatt  szívműködést serkentő hatású

A görvélyfüvek nagy családja szerte a világon sok fajjal képviselteti magát. Ezek közül néhány,  amelyeket kifejezetten magas gyulladáscsökkentő aktivitása miatt lehet megemlíteni:

Scrophularia auriculata (vizi görvélyfű) mediterrán növény, a népi gyógyászatban gyulladásos bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. Két iridoid glikozidot mutattak ki benne – scropolioside A és scrovalentinoside – amelyek gyulladásgátló és immunmodulátor vegyületek.

Scrophularia Deserti  Kuwaitban és Szaud-Arábiában elterjedt, ahol használják mint lázcsillapítót, vesebetegségek esetén, mint kardiotonikumot (szívglikozid tartalma miatt), vércukor csökkentésére, mint a vízhajtót, galactorrhoea kezelésére, a száj, tüdő, a vastagbél, húgyhólyag gyulladásainak kezelésére, valamint daganatok, tályogok, tüdőrák, golyva, és fájó csontok kezelésére. Ebben a növényben  ötféle iridoid glikozidot tudtak kimutatni beleértve a két „új” vegyületet a scropolioside-D ₂ és harpagoside-B-t,  amelyekről megállapították, hogy  jelentős antidiabetikus és gyulladásgátló aktivitással rendelkeznek.

Scrophularia scorodonia (balzsam levelű görvélyfű) amely széles körben elterjedt Spanyolország dél-nyugati részein  és  északnyugati Afrikában. Különböző kivonataiban már hétféle  iridoid glikozidot sikerült  izolálni.

Felhasználása:

• külsőleg borogatásként az összetört növényt  vagy a belőle készített teát
• a friss növény nedvét a népi gyógyászatban ekcémára
• a  hagyományos népi gyógyászat  mint gyógyteát használja  a megfázás kezelésére és gyakran keverik bíbor kasvirággal  (Echinacea purpurea), citromfűvel (Melissa officinalis), vagy borsmentával (Mentha x piperita ).

Figyelmeztetés:

A családba tartozó növények szívre ható glikozidokat is tartalmaznak, amelyek serkentik a szív működését. Bár a Scrophulariaceae család   jóval kisebb mennyiségben tartalmazza ezeket  a vegyületeket mint a gyűszűvirág belsőleges fogyasztása nem ajánlott.  Nagy mennyiségben hányást és hasmenést okozhat.