Egyéb elnevezései: forrasztófű, nadálygyökér, madárgyökér, feketegyökér, fekete gyopár

Az érdeslevelűek családjába tartozó, nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén élő érdes, szúrós szőrökkel  borított, évelő növény. Gyökérzete 2-6 cmvastag gyökértörzsből és abból eredő átlag2 cmvastag és20 cmhosszú gyökerekből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen tördelhető, kívül fénylő fekete, belül fehér, szagtalan kellemetlen émelyítő ízű. Tőlevelei hosszúnyelűek, lemezük 20-30 cmhosszú, lándzsa vagy tojás alakú, hegyes, hegyes, hullámos élű. Szára 50-80 cmmagas, egyenes, elágazó. Szárlevelei a tőleveleknél kisebbek, üllők, a száron a következő levélig lefutók. Virágzata 5-15 virágú kunkor, a párta harang alakú, 10-15 mmhosszú ibolyakék- vagy rózsaszínű, néha sárgásfehér. A növény egész nyáron át virágzik. A gyógynövénynek főleg a gyökere adja a drogot, melyet általában tavasszal kell gyűjteni, még a virágzása előtt.

Hatóanyag: cseranyag, glikozida, kolin, cukor, nyálka, keményítő, inulin, gumi, gyanta, aszpargin, illóolaj,

Alkalmazás:

belsőleg:

- gyomor- és nyombélfekélyre,

- torokgyulladásra (gargalizáló szerként),

- légzőszervi megbetegedésekre,

- emésztőszervi gyulladásokra,

külsőleg:

- nehezen gyógyuló sebekre,

- ínhüvelygyulladásra,

- ízületi gyulladásra,

- lábgombára,

- visszérgyulladásra,

Mellékhatás: Májkárosító hatása miatt belsőleg való alkalmazása körültekintést igényel!

Teájának elkészítése és adagolása: 2 evőkanál gyógynövényt2 dlvízben 15 percig főzzük, szűrjük. Fogyasztása kúraszerűen, naponta egyszer javasolt, de a kúra nem tarthat tovább 3 hétnél.