Egyéb elnevezései: forrasztófű, nadálygyökér, madárgyökér, feketegyökér, fekete gyopár
Az érdeslevelűek családjába tartozó, nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén élő érdes, szúrós szőrökkel borított, évelő növény. Gyökérzete 2-6 cm vastag gyökértörzsből és abból eredő átlag 2 cm vastag és 20 cm hosszú gyökerekből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen tördelhető, kívül fénylő fekete, belül fehér, szagtalan kellemetlen émelyítő ízű. Tőlevelei hosszúnyelűek, lemezük 20-30 cm hosszú, lándzsa vagy tojás alakú, hegyes, hegyes, hullámos élű. Szára 50-80 cm magas, egyenes, elágazó. Szárlevelei a tőleveleknél kisebbek, üllők, a száron a következő levélig lefutók. Virágzata 5-15 virágú kunkor, a párta harang alakú, 10-15 mm hosszú ibolyakék- vagy rózsaszínű, néha sárgásfehér. A növény egész nyáron át virágzik. A gyógynövénynek főleg a gyökere adja a drogot, melyet általában tavasszal kell gyűjteni, még a virágzása előtt.
Hatóanyag: cseranyag, glikozida, kolin, cukor, nyálka, keményítő, inulin, gumi, gyanta, aszpargin, illóolaj,
Alkalmazás:
belsőleg:
– gyomor- és nyombélfekélyre,
– torokgyulladásra (gargalizáló szerként),
– légzőszervi megbetegedésekre,
– emésztőszervi gyulladásokra,
külsőleg:
– nehezen gyógyuló sebekre,
– ínhüvelygyulladásra,
– ízületi gyulladásra,
– lábgombára,
– visszérgyulladásra,
Mellékhatás: Májkárosító hatása miatt belsőleg való alkalmazása körültekintést igényel!
Teájának elkészítése és adagolása: 2 evőkanál gyógynövényt 2 dl vízben 15 percig főzzük, szűrjük. Fogyasztása kúraszerűen, naponta egyszer javasolt, de a kúra nem tarthat tovább 3 hétnél.