Feketenadálytő (Symphytum officinale)

Egyéb elnevezései: forrasztófű, nadálygyökér, madárgyökér, feketegyökér, fekete gyopár

Az érdeslevelűek családjába tartozó, nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén élő érdes, szúrós szőrökkel  borított, évelő növény. Gyökérzete 2-6 cm vastag gyökértörzsből és abból eredő átlag 2 cm vastag és 20 cm hosszú gyökerekből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen tördelhető, kívül fénylő fekete, belül fehér, szagtalan kellemetlen émelyítő ízű. Tőlevelei hosszúnyelűek, lemezük 20-30 cm hosszú, lándzsa vagy tojás alakú, hegyes, hegyes, hullámos élű. Szára 50-80 cm magas, egyenes, elágazó. Szárlevelei a tőleveleknél kisebbek, üllők, a száron a következő levélig lefutók. Virágzata 5-15 virágú kunkor, a párta harang alakú, 10-15 mm hosszú ibolyakék- vagy rózsaszínű, néha sárgásfehér. A növény egész nyáron át virágzik. A gyógynövénynek főleg a gyökere adja a drogot, melyet általában tavasszal kell gyűjteni, még a virágzása előtt.

Hatóanyag: cseranyag, glikozida, kolin, cukor, nyálka, keményítő, inulin, gumi, gyanta, aszpargin, illóolaj,

Alkalmazás:

belsőleg:

– gyomor- és nyombélfekélyre,

– torokgyulladásra (gargalizáló szerként),

– légzőszervi megbetegedésekre,

– emésztőszervi gyulladásokra,

külsőleg:

– nehezen gyógyuló sebekre,

– ínhüvelygyulladásra,

– ízületi gyulladásra,

– lábgombára,

– visszérgyulladásra,

Mellékhatás: Májkárosító hatása miatt belsőleg való alkalmazása körültekintést igényel!

Teájának elkészítése és adagolása: 2 evőkanál gyógynövényt 2 dl vízben 15 percig főzzük, szűrjük. Fogyasztása kúraszerűen, naponta egyszer javasolt, de a kúra nem tarthat tovább 3 hétnél.