Fokhagyma (Allium sativum)

Egyéb elnevezései: büdös hagyma,

Az  amarilliszfélék családjába tartozó, Közép- Ázsiában őshonos, nálunk termesztett évelő, gyógy- és fűszernövény. Szürkés-zöld, lapos, végig árkolt levelű, hagymás növény. Gyökérzete bojtos. Gerezdes hagymája 9-15 húsos fiókhagymából tevődik össze, amelyek az elszáradó tönkön levélhónalji oldalrügyekből fejlődnek ki. Mindegyiket, és az egész hagymagerezd-csoportot vékony, fehér, hártyás levelek borítják. Tőkocsánya 30-50 cmhosszú, és félig levélhüvelyek ölelik. Megszáradva a hagymákon maradnak, ami lehetővé teszi koszorúba, fonatokba kötésüket.  Álernyős virágzata kevés fehéres vagy zöld színű virágból áll, amelyek gyakran elevenszülők, vagyis sarjhagymákká (léghagymákká) alakulhatnak. A nálunk tömegben termesztett fokhagyma általában meddő, de előfordul magszárat hozó változat is. Termesztés során a fiókhagymákat használják fel szaporításra (tavaszi vagy őszi duggatásra).

 Különböző életformájú típusai vannak. Lehet egyéves, kétéves és évelő, illetve őszi (nagyfejű, áttelelő fokhagyma), vagy tavaszi ültetésű. A tekeredő szárú gyöngyhagyma vagy kígyóhagyma (Allium ophioscordon vagy A. sativum var. ophioscorodon) léghagymája kerektojásdad, terméke a rokambola (rozshagyma). Tévedést okozhat, hogy gyakran a vöröshagyma (Allium cepa) savanyításra alkalmas, 2-3 cm-es gömbölyű hagymás változatát is kígyóhagymának nevezik.

Hatóanyag: kéntartalmú illóolaj (alliin), kéntartalmú peptid származékok, B- és C-vitamin, flavonoidok,

Alkalmazás:

belsőleg: nyersen

– gyomorerősítésre,

– vérnyomáscsökkentésre,

– koleszterincsökkentésre,

antibakteriális, antivirális, féregűző hatású

külsőleg:

– gennyes sebekre,

– fejtetűre,

– fülgyulladásra (gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító)

Teát nem készítünk belőle!