Valami furcsa ami ember alakú, és visít amikor kihúzzák a földb?l. A hangot meghallani veszélyes-egyesek szerint szüret idején mindenki öntsön viaszt a fülébe, de modernebb változatban egy fülvéd? is megteszi. Az intelemr?l pedig ami végigkísérte a mágikus mandragórát évszázadokon keresztül legtöbbünk feltehet?en Harry Potter és Bimba professzor asszony el?tt nemigen hallott.
A Mandragóra officinalis leginkább a gyökerér?l híres ami hatalmasra n?het, két vagy három ágra szakad, és gyakran szokatlan formát vesz fel a föld alatt. Ével? növény, melynek széles hosszú levelei minden tavasszal t?rózsát alkotva n?nek ki a földb?l, el?bb felállóak, majd szétterülnek. A rozetta közepéb?l n?nek ki a harang alakú kék vagy lila virágokat tartó szárak. Termése sárga bogyótermés gyümölcsös illatú, de íze inkább a paradicsomhoz hasonlít, a levelek illata pedig a friss dohányéhoz.
A száraz napos területeket kedveli, honos Dél-Európában, különösen gyakori Görögországban, és Olaszországban, de megtalálható Észak-Afrikában, Közel-Keleten és a legtöbb földközi-tengeri szigeten. Az egyik legritkább növény Európában.
Legritkább, mégis talán a leghíresebb mágikus növény köszönhet?en a hatalmas mennyiség?, a történelem során generált leírásnak, amelyek szólnak a bajról amit?l megvéd, a jóról amelyet odavonz, és a rituális és gyógyító célra való felhasználásról.
A legkorábbi feljegyzések a mandragóra használatáról Babilonból származnak, de találkozhatunk vele az asszírok ékírásos tábláin és az Ószövetségben is. Mezopotámiai szövegekben arról találtak leírást, hogy mandragóra gyökér és bor kombinációjából egy pszichoaktív italt hoztak létre amit igen furcsa névvel illettek : a tehén szeme. A szokatlan név valószín?leg a benne található alkaloid pupillatágító hatásával hozható összefüggésbe.
Mandragóra gyökér díszítést találtak Tutanhamon sírjában, az ókori Egyiptomban mint afrodiziákumot fogyasztották a gyümölcsét. Az ókori görögök szintén alkalmazták mint a szerelem szent növényét, még gy?jtésének bonyolult rituáléját is Aphroditének ajánlották. Számos beszámoló létezik arról hogy különböz? ?si kultúrákban a mandragóragyökeret használják mint a véd? amulettet, s?t az európai boszorkányság is bevetette, és mint f?zetük leger?sebb hallucinogén összetev?jét tartották számon.
Megint csak a rituálék: ha a növényt nem a szabályoknak megfelel?en gy?jtötték er?s visítással védekezett, és aki ezt a zajt meghallotta meg?rült. Ezt kiküszöbölend? a gyökeret sokszor egy kiéheztetett fekete kutyával húzatták ki a földb?l, akit hozzákötöttek a növényhez, majd ételt tartva elé rávették hogy elinduljon.
Az ?si germán sámánok akik tisztánlátó képességükr?l voltak messze földön híresek szintén használták szövetségesként. A növény modern német neve Alraune vagyis mindent tudó aki ismeri a rúnákat talán erre a tisztánlátásra utal, amit inkább a pszichoaktív anyagok segítségével el?idézett hallucinációnak nevezhetnénk .
A középkorban Németországban a mandragóra gyökeret mint talizmánt tartották számon, különösen ha az alakja nagyon emberszer? volt. Az ilyen gyökerek nagyon drágák voltak, hamisították is a jó üzlet érdekében . Mindent mandragórának adtak el aminek a gyökere kicsit is hasonlított egy emberi alakhoz. A drága pénzen vásárolt amulettet kis fadobozban tartották sok éven át. De fontos volt a mandragóra -embert minden pénteken megfürdetni , mert ennek elmulasztása ismét csak sikoltozáshoz vezetett. Az értékes fürd?vizet aztán eladhatták terhes n?knek, hogy elfogyasztásával megkönnyítsék a szülést.
Egyes kultúrákban a mandragóra kifejezés együtt járt az ördöggel és a rossz-szal, a másik helyen a negatív energiák, a betegség és a megszállottság elleni védelemként szolgált. Szárított gyökere a boldog otthon, és a jólét garanciája volt ezen kívül a házban felakasztott mandragóra megvédett a betegségekt?l és a gonosztól.
S ha még nem volt elég a mítoszokból következnek az irodalmi m?vek Machiavelli, Shakespeare, Goethe, és Flaubert (Ratsch 1998 351).tollából. A mandragóra segítette Cleopátrának átaludni az id?t amíg Antónius visszatér, Júlia tetszhalála, Machbet ?rülete, vagy Trisztán és Izolda szerelmi bájitala- ez mind-mind a mandragóra számlájára írható.
Tekintsünk el a mágiától és a mondavilágtól:mire használták a korabeli gyógyítók
Az ókori görögök a friss vagy szárított mandragórát borban áztatták és használták mint afrodiziákumot. Adjunk hozzá egy maréknyi apróra vágott mandragóragyökeret 0,75 liter borhoz és áztassuk egy hétig. A maximális hatékonyságot érdekében ne sz?rjük ki a gyökér darabokat, amíg a bor el nem fogy. Továbbá minél savanyúbb a bor, annál hatékonyabb az eredmény. Két vagy három fahéjat, és egy ev?kanál sáfrányt is lehet hozzáadni hogy javítsa az ízét-hangzik a korabeli recept (Ratsch 1998, 347-348).
Egy másik népszer? recept szerint vettek egy-egy nagy marék feldarabolt fahéjat, rebarbara gyökeret, vaníliát, és mandragóragyökeret, és áztatták egy üveg fehér borban két hétig. A növényi anyagot ezután lesz?rték, és az italt színezték orbáncf?vel vagy sáfránnyal és cukrozták ha szükséges volt méhpemp?vel és mézzel. (Ratsch 1998 348).
A mandragórát az ókori asszír orvosok két f? kontextusban használták : fájdalomcsillapító és érzéstelenít?. Pontosabban a mandragórát rendszeresen használták fogfájás, szülési komplikációk, aranyér, és gyomor betegségek kezelésére. Ez utóbbit oly módon hogy hozzátették a porított gyökeret sörhöz. (Ratsch 1998 353).
Hippocrates az ókori Görögországban mandragórával gyógyította a melankóliát. Arisztotelész úgy említette mint altatót, míg Platón úgy írta le, mint egy er?s érzéstelenít?t. Az orvos Aretaios is használta ugyanerre a célra sebészeti beavatkozáskor. Egy másik orvos és tudós, Aulus Cornelius Celsus, gyümölcsét nyugtatónak, és a gyökér kivonatát pedig orrfolyás és fogfájás ellen ajánlotta.
A román, orosz és európai népi gyógyászatban mandragórából gyakran balzsamot készítenek amellyel küls?leg b?rbetegségek tüneteit enyhítik. A friss leveleket is rágják, hogy kivédjék a fogfájást, míg az ég? szárított levelek füstjét belélegezik, hogy segítsen köhögés és fejfájás esetén. A brandybe áztatott mandragóragyökér hatékony orvosság a krónikus reuma tünetei ellen (Ratsch 1998 354-355).
Azt mondhatjuk, hogy a mandragóra volt talán a legszélesebb körben használt gyógynövény a régi id?kben. Álljon itt egy felsorolás: használták, mint fájdalomcsillapítót /érzéstelenít?t, abortív szert, antidotumot, afrodiziákumot, és altatót. Ez utóbbi volt a leginkább hasznosítható hatása – narkotikus / altató -?si / kés?i ókorban és a középkorban (Ratsch 1998 353).
Speciálisan a mandragóragyökérb?l készült gyógyszereket használták a következ?k gyógyítására: tályog, ízületi gyulladás, csont fájdalmak, b?rkeményedések, görcsök, orbánc, szembetegség és gyulladás, köszvény, fejfájás, aranyér, csíp? fájdalom, hisztéria, medd?ség, gyulladás, máj fájdalmak, beszédképtelenség, melankólia, menstruációs problémák, fájdalom, ízületi fájdalmak, görvélykór, b?rgyulladás, álmatlanság, kígyómarás, lép fájdalmak, gyomor betegség, nyirokcsomó-duzzanat, tuberkulózis, daganatok, fekélyek, méhgyulladás, féreghajtás és sebek, szorongás és depresszió (Ratsch 1998 353).
A sokrét? használatból mára már szinte semmi sem maradt ami nem is csoda, hiszen használata nem biztonságos a benne lev? er?s hatású alkaloidok miatt amelyek nagyon hasonlóak a beléndek és a nadragulya alkaloidjaihoz.
A mandragóra officinalis gyökere 0,4% tropán alkaloidot tartalmaz (hyoscyamint , szkopolamint, atropint, és mandragorint) . Mint ilyen nem csak mérgez? de pszichedelikus hatású is, részegséget, kábultságot, vizuális hallucinációkat és látomásokat okoz. Hatása alatt a zene és a ritmus fokozott élvezete és erotikus álmok jellemz?k. A mérgezés tünetei is megegyeznek a klasszikus atropin mérgezés tüneteivel:szájszárazság, láz h?emelkedés, száraz kipirult b?r, tachikardia, pupillatágulat.
Egyszóval ha találkozunk vele utunk során inkább hagyjuk békén pihenni a földben-pláne ha éhes fekete kutya sincs éppen nálunk hogy segítsen, vagy egy téli fülvéd? hogy megvédjünk magunkat ha mi próbálnánk kihúzni a földb?l.
