Burnout: a kiégés-szindróma

A kiégés-szindróma egyre gyakoribb jelenség, amely akkor jelentkezhet, ha valaki hosszú időn keresztül fokozott stresszhatásoknak van kitéve. A „burnout” állapot egyszerre jár fizikai, érzelmi és mentális kimerültséggel. A jelenséget először a segítő foglalkozásúak ‑ orvosok, pszichológusok, szociális munkások, és egyéb egészségügyi dolgozók ‑ körében figyelték meg, mivel munkájuk során ők találkoznak leggyakrabban érzelmileg megterhelő helyzetekkel. Mára azonban a jelenség általánossá vált, szinte minden szakma kapcsán beszélhetünk a kiégés veszélyéről.

burnoutA probléma gyökere, hogy a segítő szakmák gyakorlása többé-kevésbé folyamatos empátiát igényel, hiszen a szakember folyamatosan más emberek krónikus vagy akut problémáival dolgozik. A segítségre szoruló emberek ellátóinak gyakran kell kritikus döntéseket hozniuk és olyan szituációkban helytállniuk, ahol igen erős érzelmi feszültség van jelen. Az állandó pozitív támogató szerep az évek folyamán igen megerőltető lehet.  A szakemberek a kiégés okai között említik a munkahelyi elismerés hiányát, az elhúzódó munkaidőt, valamint az egyénre nehezedő túlzott felelősséget és elvárásokat is. Ezek jelentősége még nagyobb, ha az érintett egyedül dolgozik, dilemmáit nem tudja megosztani egy támogató szakmai közösséggel.

A szindróma három fő tünete az érzelmi kimerültség, az emberekkel való gépies bánásmód, valamint a saját tudásba vetett hit megkérdőjelezése.

A kiégés jele lehet, ha valaki:

  •     rendszeresen elkésik és/vagy korábban távozik a munkából, holott korábban pontos volt
  •     többet dolgozik, de kevesebb eredménnyel
  •     elhalasztja, kerüli a kliensekkel való találkozást
  •     visszahúzódik a munkatársaitól
  •     a megszokottnál többet kávézik, dohányzik
  •     nem tud kikapcsolódni, nem piheni ki magát
  •     könnyen és ok nélkül dühbe gurul
  •     elhagyja a humorérzéke
  •     cinikusan viselkedik a kliensekkel szemben
  •     testi szinten fejfájás, fáradtság, izomfeszülés, az immunrendszer gyengülése jelentkezhet

A kiégés jellemzően egy hosszantartó folyamat eredménye, amely pályaelhagyással, vagy akár függőség kialakulásával is járhat, ha az érintett nem ismeri fel idejében a problémát. A kiégés azonban szerencsére megelőzhető, kezelhető és visszafordítható. A legfontosabb védőfaktor az önismeret. Fontos, hogy az érintett tisztában legyen saját erősségeivel és korlátaival, és  elfogadja, hogy a siker vagy a kudarc sokszor rajta kívülálló dolgok függvénye. A nyitott, stabil, rugalmas személyiség a legjobb ellenszer a kiégés ellen.

A tartalmas – szakmai és baráti – kapcsolatok fenntartása, erősítése szintén fontos, hiszen ezek folyamatos visszajelzést, bátorítást jelentenek. Nem utolsósorban hasznos lehet, ha van olyan tevékenység, amelyben az érintett testileg és szellemileg egyaránt el tud lazulni.

Forrás: egészség.hu