Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis L.) áldásos hatásait már az ókori Görögországban is ismerték, Európa-szerte a kolostorok kertjeiben termesztették. A népgyógyászat és a modern orvostudomány egyik közismert növényévé vált.
Népies elnevezései a mai napig utalnak arra, hogy a lovak és a méhek által kedvelt gyógynövény: vad lóherének, kőherének, sárga lucernának vagy Szent János virágának is nevezték, mert a növény begyűjtése Szent János ünnepén kezdődhetett.
A hüvelyesek családjába tartozik, megközelítőleg 20 faja él a Földön. A Földközi-tenger vidékéről származik, de elterjedt Európában, Ázsiában, Kínában, sőt az ember segítségével még Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is eljutott. Orsószerű gyökérzete, az ég felé törő, gazdagon szétágazó, magas növényszára van, amely 30 cm-től akár 2 m magasra is nőhet. Lomblevelei szórtak, 3 levélkéből összetettek, fogazott szélűek, hosszú levélszárakon nőnek. Fürtökbe rendeződő, sárga pillangós virágai júniustól szeptemberig virágoznak. A beporzás után jön létre az egy-két magot tartalmazó hüvelytermés. A gömbölyű magok több év eltelte után kelnek csak életre.
A lazább, meszes talajt és a naposabb élőhelyeket keresi. Jól érzi magát erdő közeli mezőkön, utak és a vasúti pálya mentén stb., de a kertekben is termeszthető.
Kiütésre, gyomorpanaszra
A legtöbb hatóanyagot a növény szára tartalmazza – a virágzó növényszár teljes felső részét kell gyűjteni. Vékony rétegben vagy csokrokba kötve árnyékban, 35 °C h?mérsékleten szárítsuk, a szellőzés nagyon fontos. Hatóanyagai a cserzőanyagok, allantoin, húgysav, flavonoidok, kolin, nedvek és gyanta, valamint a kumarin és melilotin, amelyek szárítás közben aktiválódnak. Erős illatuk, zárt helyen történő szárítás esetén, szó szerint elcsavarhatja a fejünket. A rosszul kiszárított levelekben dikumarol keletkezik, amely nagyobb mennyiségben vérzést okoz.
Az antik világban külsőleg kiütésekre, bels?leg gyomorbántalmakra használták. A középkorban a szervezet megtisztításában, a sebgyógyításban és a fájdalomcsillapításban töltött be fontos szerepet, majd visszerekre és aranyérre kezdték alkalmazni. Az ókori orvosok, szerzetesek, füves emberek és bábák tudását napjainkra igazolta a modern orvostudomány.
A növény kivonata kumarint tartalmaz, amely megakadályozza a vérrögök képződését (antikoaguláns hatású). A kumarin hatásainak tanulmányozása vezetett a warfarin nevű gyógyszer feltalálásához, amelyet ma embóliában, visszértágulatban és aranyérben szenvedő betegek sokasága használ szerte a világon.
A somkóróból készített főzet vagy kivonat fertőtlenítő hatású, javítja a simaizomzat működését, alkalmazható köhögés, légúti gyulladás, asztma esetén csakúgy, mint gyomorgörcsök, bélgörcsök, menstruációs görcsök, felfújódás, magas vérnyomás, fejfájás és reuma ellen.
Külsőleg használhatjuk szemre borogatásként és lemosásra, sebgyógyításra, duzzanatokra, felfekvésekre vagy gyors kötések, borogatások készítésére. A somkórót nem alkalmazhatják a véralvadási zavarokban szenvedők, az állapotos nők és a kisgyermekek.
Belsőleg történő, hosszú távú alkalmazása tilos! Az előírt adagok pontos betartása rendkívül fontos.
A konyhában és az istállóban
Nem csak gyógyító célú felhasználása ismert. A szárított somkóró igen kellemes illatú. Ajtóra akasztva képes “megjósolni” az időjárást: illata eső előtt sokkal intenzívebben lengi körül az egész házat, mint máskor. Illatanyagai miatt nem kedvelik a rovarok és a molylepkék, ezért párna alá, matracokba, illetve szekrényekbe téve rovarűzőként használatos. Napjainkban már a gépkocsik illatosítása kapcsán is találkozhatunk vele. Korábban dohánytermékekbe is belekeverték, és egyes (svájci) sajtokban, likőrökben ugyancsak megtalálható.
Mindezek mellett a somkóró nagyon fontos takarmánynövény. A méhek igencsak kedvelik, de a pillangók, a legyek, a madarak, a rágcsálók, sőt a jávorszarvasok és az antilopok is imádják.
Vladimír Vonásek
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta természetgyóyász,