Egyéb elnevezései: Árnyékfű, Olasz útifű,

Az árnika nemzetségének közel harminc faja közül csak kettő él Európa hegységeiben. Hegyvidéki réteken nő, levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire tompák, ülők, épélűek v. kissé fogazottak, bibéje felfelé megvastagodik s kúp alakú csúccsal végződik. Hazánkban ritka és védett fűszer-, és gyógynövény. Kúszó gyökértörzséből fejlődik a  fél méter magas, pelyhes mirigyes szár, melyen két páronként ülnek a hosszúkás levelek. Virágzata bókoló sárga színű.

Hatóanyag: illóolaj, gyanta, keserűanyag, kolin, cserzőanyag,

 

Alkalmazás:

belsőleg: (főként alkoholos kivonatát alkalmazzuk)

- vérnyomáscsökkentésre (értágító hatású),

- gyomor- és bélgörcs oldásra,

- vizelethajtásra

 

külsőleg:

- zúzódásra,

- bőr alatti bevérzésre,

- kiütésekre,

- visszérre,

- aranyérre,

- reumára,

- köszvényre,

- fogínyecsetelésre,

- toroköblögetésre,

 

Mellékhatása: Belsőleg használva nagyobb adagok hányást, fejfájást és erőteljes vérnyomás csökkenést okozhat. Külsőleg érzékeny bőrű embereknél allergiás reakció (bőrhólyagosodás, bőrelhalás) alakulhat ki.

Teájának elkészítése és adagolása:   1 evőkanál szárított gyógynövényt2 dlforró vízben 15 percig áztatjuk, szűrjük. Fogyasztása napi egyszer javasolt.

Alkoholos kivonta készítése házilag: 10 rész szárított virágot egy napig tízszeres mennyiségű tiszta szeszben, majd másnap szűrni. Borogatások, zúzódások kezelésére 1 evőkanálnyi kivonatot teszünk egy liter vízhez. Száj- és toroköblögetésre 10 cseppet teszünk2 dlvízbe.