Egyéb elnevezései: Árnyékfű, Olasz útifű,

Az árnika nemzetségének közel harminc faja közül csak kettő él Európa hegységeiben. Hegyvidéki réteken nő, levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire tompák, ülők, épélűek v. kissé fogazottak, bibéje felfelé megvastagodik s kúp alakú csúccsal végződik. Hazánkban ritka és védett fűszer-, és gyógynövény. Kúszó gyökértörzséből fejlődik a  fél méter magas, pelyhes mirigyes szár, melyen két páronként ülnek a hosszúkás levelek. Virágzata bókoló sárga színű.

Hatóanyag: illóolaj, gyanta, keserűanyag, kolin, cserzőanyag, mérgező lakton helenalin, timol,

Alkalmazás:

belsőleg: (főként alkoholos kivonatát alkalmazzuk)

– vérnyomáscsökkentésre (értágító hatású),

– gyomor- és bélgörcs oldásra,

– vizelethajtásra

 

külsőleg:

– zúzódásra,

– bőr alatti bevérzésre,

– kiütésekre,

– visszérre,

– aranyérre,

– reumára,

– köszvényre,

– fogínyecsetelésre,

– toroköblögetésre,

 

Mellékhatása: Belsőleg használva nagyobb adagok hányást, fejfájást és erőteljes vérnyomás csökkenést, erős szívdobogást, tudatvesztést és halált okozhat. Külsőleg érzékeny bőrű embereknél allergiás reakció (bőrhólyagosodás, bőrelhalás) alakulhat ki.

Alkoholos kivonta készítése házilag: 10 rész szárított virágot egy napig tízszeres mennyiségű tiszta szeszben, majd másnap szűrni. Borogatások, zúzódások kezelésére 1 evőkanálnyi kivonatot teszünk egy liter vízhez. Száj- és toroköblögetésre 10 cseppet teszünk 2 dl vízbe. Toroköblögetés esetén se nyeljük le.