Egy magyar tudós számára a legeslegnagyobb dolog elnyerni az egyébként igen ritkán adományozott Széchenyi Nagydíjat – hangsúlyozta Vizi E. SzilveszterSzéchenyi-díjas orvos, kutatóprofesszor, az MTA rendes tagja, aki szerdán vette át az elismerést a Parlamentben.
Az agykutató a központi és perifériás idegrendszer ingerületátvitele, a kémiai ingerületátvitel farmakológiája terén elért, világszerte elismert kutatási eredményeiért, iskolateremt? tudományos tevékenységéért, széleskör? tudományszervez?i és tudománydiplomáciai munkásságáért, példaérték? életpályája elismeréseként részesült Széchenyi Nagydíjban.
Mint az akadémikus kifejtette, egy kutató életében a legnagyobb kitüntetés, ha tudóstársai ismerik el munkásságának jelent?ségét, felfedezéseinek fontosságát. „Ezen túlmen?en azonban nagyon fontos a társadalom részér?l megnyilvánuló elismerés is, és ez a díj tulajdonképpen mind a kett?t tükrözi. A Kossuth- és Széchenyi-díjbizottság tagjai szakemberek, ugyanakkor a díjazottak személyét a kormány el?terjesztésére az államf? adományozza, megjelenítve a társadalmat” – fogalmazott Vizi E. Szilveszter
Fél évszázados munkásságát és a nevéhez f?z?d? agymodellt ismertetve elmondta, hogy a múlt század közepén tisztázottnak t?nt az idegsejtek (neuronok) közötti kommunikáció mechanizmusa, amelynek alapját a neuronok végkészülékén keresztül történ? közvetlen, úgynevezett szinaptikus kapcsolat jelentette. Vizi E. Szilveszter, aki 1967-69 között a kor egyik legnagyobb tudósa, Sir William Patton mellett dolgozhatott az Oxfordi Egyetemen,angliai kutatásai során találta meg az els? bizonyítékokat arra, hogy a neuronok közvetetten, ingerületátviv? anyagok (neurotranszmitterek) révén is képesek kommunikálni egymással
„Valamikor nagyon régen ezt nemszinaptikus, tehát közvetett kapcsolási rendszernek neveztem el. Lényege, hogyaz emberi agy nem csak úgy képes m?ködni, mint egy telefonhálózat, amelyben kizárólag a hívott állomással tudunk beszélni. Olyan kapcsolat is létezhet, amikoregy információt küld? központ rengeteg – több millió, sok milliárd – idegsejt számára képes üzenetet küldeni. Míg a szinaptikus kapcsolat a telefonhálózatot példázza, utóbbi a rádiózás elvén m?ködik. Csak azok az idegsejtek képesek fogni a távolról jöv?, kémiai anyag által közvetített üzenetet, amelyek a dekódolásra alkalmas fehérje-jelfogókkal vannak felszerelve. A rádiózás analógiájánál maradva kizárólag az az állomás tudja fogni az üzenetet, amely a megfelel? hullámhosszra van hangolva” – magyarázta az agykutató, aki elméletével hosszú id?n át teljesen egyedül volt, azonban sorra bizonyította az idegsejtek közötti nemszinaptikus kapcsolat létét az agy különböz? területein és publikálta eredményeit. Kés?bb egyre többen csatlakoztak koncepciójához, bebizonyítva, hogy a legkülönfélébb ingerületátviv? anyagokkal m?köd? ideghálózatok dönt? többségükben nem a közvetlen kapcsolatokon keresztül m?ködnek.
„Amikor ezt el?ször leírtam, elméletem teljesen idegen volt, nagyon nehezen fogadták el. Ma már a felismerésem általánosan elfogadott, s?t, egy nemrégen megjelent cikkemben arról írtam, hogy a gyógyszerek is tulajdonképpen a nemszinaptikus jelfogókon keresztül érvényesülnek” – jegyezte meg Vizi E. Szilveszter, hozzátéve: egész életét, munkásságát meghatározta a felismerés, hogy az emberi agy m?ködésében vannak olyan mechanizmusok, amelyek lehet?vé teszik az idegi funkciók gyógyszeres befolyásolását.
„Azt kutatom, hogy a feledékenységnek, az id?södéssel járó kognitív betegségeknek, mint például az Alzheimer-kór, milyenek a neurokémiai alapjai és ezt hogyan lehet gyógyszeresen befolyásolni. Felfedezésem alapján a világban évente több tízmilliárd dollár érték? gyógyszert állítanak el?. Szeretnék olyan gyógyszerek felfedezéséhez hozzájárulni, amelyek segítségével ezek a kognitív betegségek kiváltó okait valahol kompenzálni lehessen” – hangsúlyozta további céljait ismertetve a tudós.
Forrás:MTI