Bagoly Dániel, az MTI munkatársa írja:
Lehet, hogy egy talajjavító szer, a Phylazonit adja vissza az emberiség kopóban lév? egészségét? Béres József (1920-2006) agrármérnök-biokémikus, a híres Béres Csepp feltalálója, kutatásai során vonta le egykor a következtetés, amely szerint „a talaj a növény, az állat és az ember számára alapvet? éléstár, s a föld ásványi részeinek a termeléssel együtt járó kizsigerelése, élettanilag fontos mikroelemeinek állandó csökkenése megannyi betegség el?idéz?je”. A most megjelent, A beforgatott jöv? cím? szakkönyv írói állítják: a magyar szabadalomként bejegyzett Phylazonit baktériumtrágya képes a folyamatosan gyengül? talajélet regenerálására, és megteremti az egészséges élelmiszerek el?állításának lehet?ségét.
Béres József, a Nyírségi Mez?gazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai kutatóközpontjának egykori tudományos munkatársa még 1992-ben beszélt az MTI-nek az azóta már gyógyszernek nyilvánított, az immunrendszert er?sít? és a daganatos betegségek kezelésében is jótékony hatást kifejt? Béres Csepp feltalálásának körülményeir?l. „Talajokkal, vizekkel, növényekkel és állatokkal foglalkozó biokémikusként a kutatásom eredményei, tapasztalatai irányították a figyelmemet a rettegett betegség, a rák problémájára” – mondta e sorok írójának, aki még ?rzi az akkor rögzített beszélgetést.
A környezet felel?s a betegségek kialakulásában
A kutató az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a burgonya terméshozamainak visszaesési okait vizsgálva elemezte a talajt is, és arra a következtetésre jutott, hogy a föld ásványi készletével nagy a baj.
Akkoriban kis számú volt az állatállomány, nem tudott a mez?gazdaság számára megfelel? mennyiségben szerves trágyát biztosítani a talaj táperejének visszapótlásához. A földb?l hiányzó ásványi részek miatt lett kevesebb a burgonyatermés – állapította meg a biokémikus -, romlott a vet?gumók min?sége is, mert felborult a növény élettani összetev?inek egyensúlya. Több lett benne a mész, a szilícium, a króm, a szerves trágya helyett alkalmazott m?trágya miatt pedig a nitrogén, a foszfor és a kálium. A gumókban megugrott az úgynevezett kárt okozó ágensek száma, a növény pedig nem tudott védekezni a kialakuló betegségekkel szemben, hiszen elveszítette ellenálló képességét.
Egy másik eset ugyancsak a talaj ásványi készletének fontosságára hívta fel Béres József figyelmét. Történt, hogy az egyik szabolcsi baromfitenyészt? telep két óljában jelent?sen eltért egymástól a szárnyasok tojásának min?sége. Az egyik állomány tojásaiból jól fejl?d? csibék keltek ki, a másikéból viszont nem. Rossz volt a kelési arány, s?t a csibék jó része életképtelenül jött világra, azonnal vagy nem sokkal kés?bb elpusztult. A kutató analízise során kiderült, hogy a beteg tojásoknak alacsonyabb volt a mikroelem-tartalmuk, mint az egészségeseké, illetve magasabb volt bennük a foszfor- és a mésztartalom, bár a tyúkok azonos fajtájúak voltak, s?t azonos min?ség? és mennyiség? tápot kaptak. Erre a magyarázatot a helyszíni szemle adta meg: az egyik ól állománya naponta kijárt a telep melletti legel?re, míg a másikat zárva tartották. A szabadba járó tyúkok a hiányzó tápelemeket magukhoz vették a legel? talajából, így tojásaik mikroelem-tartalma 20-50 százalékkal volt nagyobb zárva nevelt társaikénál.
A baromfitenyészt? telep vezet?i vitatták Béres József véleményét, aki erre azt javasolta, hogy cseréljék meg a két állomány lakóhelyét. És hat hét múlva a korábban életképtelen tojásokat produkáló tyúkok újabb tojásaiból már életképes csibék keltek ki. A ketrecekbe kerül?knél pedig jelentkezett a baj.
A kutató így jutott el a rák problémájához, és egyre jobban megszilárdult benne az a meggy?z?dés, amely szerint a rettegett kór okát a környezetben kell keresni. A statisztikai adatok is a feltevését támasztották alá, hiszen az els? világháború el?tt a rák halálozási aránya még 2 százalék alatti volt a halálokok között, majd 1924-ig 3,7, 1949-ig 9,1, 1959-ig 15,1,1970-ig pedig már 20 százalékra emelkedett.
Hipotézisében aztán végleg meger?sítette a biokémikust egy levéltári adat: lakóhelyén, Kisvárdán három olyan utca statisztikájára bukkant, ahol a rákban elhunytak száma lényegesen magasabb volt a települési átlagnál. Persze megvizsgálta az érintett utcák környezetét, és ott az átlagosnál nagyobb mennyiségben bukkant káliumra, foszforra, mészre és nitrogénre. A talált kémiai elemeket kísérletképpen egerek táplálékába keverte, és az állatokban hamarosan eml?-, tüd?- és b?ralatti rák keletkezett.
Béres József kutatási tapasztalatai alapján vallotta, hogy az ember fejl?dése, immunbiológiai állapota, szellemi képessége, anyagcseréje, s?t szaporodása is nagyban függ táplálékának min?ségét?l és mennyiségét?l. Az egészséges élelem rendkívüli jelent?séggel bír, hiszen az élettanilag fontos mikroelemek nem hiányozhatnak a szervezetb?l, mert ellenkez? esetben sérül a betegségekkel szembeni ellenállás, nem tudja ellátni feladatát a test védelmi rendszere. A Béres Csepp éppen ezt segíti, összetev?i az immunrendszer megfelel? m?ködésének feltételeit biztosítják.
A baktériumtörzsek a termésátlagot is növelik
A mez?gazdasági kutatások el?re haladtával napjainkban már lehet?ség van olyan baktériumtenyészetek létrehozására, amelyek az ember alapvet? éléstárának, a talajnak a biológiai, kémiai és fizikai tulajdonságait regenerálják, javítják, az elengedhetetlenül fontos tápelemek kialakítását el?segítik. (folyt.)