A rostszegény táplálkozás néhány generáció múlva végleg eltünteti a bélbaktériumok kétharmadát

A közel rostmentes, iparilag feldolgozott, kényelmi szempontoknak megfelel?en készített ételek – már a 20 század közepét?l fogva – lecsökkentették rostfogyasztásunkat hozzávet?leg 15 grammra fejenként és naponta. Ez olyannyira kevés, hogy mindössze az egytizede gy?jtöget?-vadászó el?deink vagy a vidéki parasztok rostbevitelének, magyarázza Justin Sonnenburg mikrobiológia és immunológia professzor (Stanford Egyetem) a Nature cím? folyóiratban megjelent írásban.

Az alacsony rosttartalmú táplálkozás nem optimális, valószín?leg amiatt, hogy a rostot az emberi enzimek nem tudják megemészteni, így azok a bélcsatornát benépesít? baktériumok táplálékát képezik.

Az egészséges ember vastagbelében baktériumfajok ezrei élnek.
„Nem tudnánk élni nélkülük: megvédenek a kórokozóktól, gyakorlatoztatják az immunrendszerünket, még a szöveteink fejl?dését is irányítják. Életünk során rutinszer?en ‘felvesszük’ szervezetünkbe mikroszkopikus útitársainkat, mégis, a legjelent?sebb forrás, ahonnan részesülünk bel?lük: az édesanyánk. A szüléssel és szoptatással adja át nekünk ?ket.”

„Számos tényez? csökkentette a bélmikrobák összetételét az iparosodott körülmények között él? nemzedékekben: az elterjedt antibiotikum-használat, a mind gyakoribb császármetszés és az egyre ritkább anyatejes táplálás” – sorolta föl az okokat Erica Sonnenburg, kutató (Stanford Egyetem).
„Azt kérdeztük magunktól, vajon ezt a nagy különbséget egyedül a rostbevitel okozza-e a hagyományosan táplálkozó és a modern népesség között.”

Kísérletképpen fiatal egereket, amelyeket speciálisan fert?tlenített, aszeptikus körülmények között tenyésztettek ki, úgy, hogy a bélcsatornájuk mentes legyen a mikrobáktól, két csoportra osztottak: az egyik csoport kevés rostot kapott (úgy, ahogy mi szoktunk táplálkozni, fehérjét, zsírt, kalóriát), a másik növényi anyagokban gazdag, rostdús táplálékon élt.
A két csoport bélbaktérium profilja kezdetben megkülönböztethetetlen volt egymástól, de hamarosan kezdett eltérni.

„Néhány hét múlva a kevés rostot fogyasztó egerekben kevesebb baktériumfajt mutattunk ki.”
Hét hét múlva a kevés rostot fogyasztó csoportot is átállítottuk magas rosttartalmú diétára – négy héten át. Részben sikerült a bélbaktériumoknak regenerálódni – valószín?leg azoknak a nem-kimutatható szintre csökkent baktériumfaj-egyedeknek a segítségével, amelyek az alacsony rosttartalmú diéta idején is bekerültek a szervezetükbe. A helyreállítás azonban csak részben sikerült: a magas rosttartalmú diétára váltás ellenére az eredetileg az egérfajban tanyázó baktériumfajok egyharmada végképp elveszett.
A magas rosttartalmú táplálékkal etetett egereknél nem volt ilyen probléma.

A valódi meglepetés még csak ezután következett, miután az egereket tovább tenyésztették és továbbra is alacsony rostbevitelre kényszerítették néhány generáción át. Kísérleti körülmények között ezek az egerek csak a szüleikkel való kapcsolat révén voltak kitéve mikrobáknak. Ezért minden egyes, egymást követ? generációban a bélbaktériumok sokfélesége csökkent.

A negyedik generációban olyan mértéket ért el, hogy a ‘dédnagyszüleik’ bélcsatornájában él? baktériumfajoknak közel a háromnegyede – elt?nt a dédunokákból.
Azután is, hogy visszaállították a diétájukat magas rosttartalmúra, több, mint a kétharmada visszahozhatatlanul elveszett a baktériumfajoknak.
A negyedik generációra tehát végérvényesen kiveszett a baktériumfajok kétharmada.

Az igaz, hogy széklet átültetéssel sikerült visszaállítani az elvesztett fajokat: akkor, amikor a negyedik generációs, rostdús táplálékkal etetett egerekb?l vett ürüléket beültették a rostszegényen táplálkozó ‘dédunokákba’. Tíz napon belül helyrejöttek, aztán már nem lehetett különbséget találni a baktérium-profiljuk között.

„Az extrém alacsony rostbevitel viszonylag nem régi jelenség az ipari országokban. Lehet, hogy a következ? néhány generációban még több bélbaktérium fajt fogunk elveszíteni? Amivel az egészségünket ássuk alá” – f?zte hozzá Justin Sonnenburg professzor.

Változtassunk higiéniai gyakorlatunkon, ajánlja a tudós: például, ne mossunk kezet kertészkedés után vagy miután megsimogattuk a kutyánkat. Ez a helyes irányba tett lépés lehet. És hagyjunk fel az antibiotikumok lépten-nyomon való használatával. A drasztikusabb intézkedést, mint a tömeges széklet-átültetést nagy arányú vizsgálat kell, hogy megel?zze, ami igazolja, hogy az szükséges és biztonságos is egyúttal.

Forrás:Független.hu