Sok mindent tudunk az egészséges étkezésről. Epidemiológiai tanulmányok sora talál szoros összefüggést bizonyos típusú étkezési szokások és a jobb egészségi állapot között különösen a szívbetegségek vonatkozásában. De hogy mik azok a legapróbb részletek- az élelmiszerekben létező hatékony  molekulák amelyek aztán a hatásért felelősek- ez sok esetben rejtély marad. Különösen ha arra gondolunk hogy összefüggést keressünk bizonyos élelmiszerek és a rák kialakulásának kisebb kockázata között.

Egy újabb lépés a tudás felé: egy tanulmány azt sugallja hogy egy vegyület  amely a mediterrán étrendben nagy mennyiségben előfordul elveszi a rákos sejtektől azt a tulajdonságukat hogy elkerüljék a halált és korlátlanul szaporodjanak.

A génszabályozásban egy nagyon konkrét lépés megváltoztatásával ez a vegyület újra megtanítja a rákos sejteket arra a folyamatra ahogyan a normál sejtek szabályozzák életciklusukat: a programozott sejthalálra.

A ráksejtek úgy tudnak osztódni megállás nélkül, hogy meggátolják azt a folyamatot, amely normálisan a ciklus végén halálra ítélné őket a program szerint. Az apigenin a mellrák-sejteknél képes volt leállítani ezt a gátlást, mutatta be a kutatás amelyet az  Ohio Állami Egyetem tudósai végeztek.

A petrezselyem, a zeller és a kamilla tea a leggyakoribb forrásai az apigeninnek, de megtalálható számos más zöldségben és gyümölcsben is.

A kutatás azt is kimutatta hogy az apigenin az emberi szervezetben mintegy 160 fehérjéhez kötődik. Ez arra utalhat hogy gyógyhatása a most ismertnél sokkal   szélesebb körű. A táplálékkal bejuttatott anyagok tehát valószínűleg sok mindent gyógyíthatnak,  hatásuk  szélesebb körű, míg a gyógyszerek támadáspontja a gyógyítás során általában csupán egyetlen molekula.

Tudjuk, hogy egészségesen kell táplálkozni de az esetek többségében nem ismerjük a mechanizmust, amiért ezt kell tennünk. Most láthatjuk hogy az annyit emlegetett mediterrán étrend egészségre gyakorolt hatása többek között ehhez a tápanyaghoz köthető, amely sok fehérjére van befolyással.  Az apigenin visszaállítja a rákos sejtek normál profilját ami nagyon értékes, mind klinikailag, mind a prevenció szempontjából” – magyarázza Andrea Doseff, molekuláris genetikus professzor( Ohio State University) aki Erich Grotewold professzorral együtt vizsgálta az apigenin és más flavonoidok lehetséges hatását a betegségek megelőzésében.

Azon kívül, hogy megállapították az apigenin hatással lehet a rákos sejtek viselkedésére a kutatás másik nagy eredménye egy új  orvosbiológiai kutatási technika kifejlesztése is. A technikát amellyel azt próbálták kideríteni mely fehérjék lépnek kölcsönhatásba az étrendben előforduló kisebb molekulákkal  egyszerűen a halászathoz hasonlították.
„Képzeljenek el egy nagy edényt, amelyben a potenciálisan érintett fehérjék apró halak. Beletesszük a táplálékmolekulát az edénybe, és az csak a strukturális tulajdonságainak megfelelő fehérjéket vonzza. És tudjuk, hogy ez valódi kapcsolat, mert látjuk ahogy a fehérjék és az apigenin egymáshoz kötődnek.”

A további kísérletezés során megállapították hogy az apigenin olyan fehérjékkel is kapcsolatba került amelyek három specifikus funkcióval rendelkeztek. A legfontosabb ezek közül az volt amelynek segítségével az apigenin helyre állította a programozott sejthalál mechanizmusát a sejtekben és ezzel meggátolta korlátlan szaporodásukat.

A kutatásból levonható egyik következtetés tehát hogy amikor megfelelően étkezünk segítünk  a szervezetben lévő fehérjéknek, hogy normális utasításokat adjanak ki- a sejtek élete a normális mederben haladjon a keletkezéstől a pusztulásig.

Az apigenin jótékony hatása nem korlátozódik erre a kifejezetten bizonyítható rákellenes tevékenységre. Kutatások korábban már gyulladáscsökkentő hatását is kimutatták.

„Mivel az apigenin többféle sejthez is kötődik, sokféle előnyös tulajdonsága lehet, és mivel sokszereplős a játék, szinergisztikus hatás érhető el vele.”

Doseff most egy állatkísérletet vezet, ahol azt tesztelik, hogy a táplálék, amelyet úgy módosítottak, hogy megfelelő dózist tartalmazzon az apigeninből, hozza-e a rákellenes hatást.

Forrás:Science Daily