A mustár harca a lepkével-és az eredmény nekünk kedvez

I rész: A harc

Vannak konfliktusok amelyek évmilliókon keresztül tartanak, a cél a túlélés, a faj fennmaradása, és a végén az is előfordulhat hogy egy harmadik aknázza ki a lehetőséget. Az evolúció folyamán biztos több ilyen is előfordult de egyről már biztosan tudunk amely minket embereket hozott előnyös helyzetbe attól a pillanattól fogva amikor felismertük a glükozinolátok előnyös tulajdonságait.

Íme a növények és a hernyók kémiai   hadviselése amelynek végterméke a mustár meg a többiek és az általuk kifejlesztett kémiai anyagok
A képen egy kis káposzta lepke (Pieris rapae) lebeg  a mustár felett Sisybrium officinale). Míg a lepke elég ártalmatlannak néz ki,  addig a hernyó bizony kártékony harcot folytat a mustár és rokonai ellen.A fegyverkezési verseny a kertben folyik, majd a végeredmény a konyhaasztalon végzi.
A növények, amelyek szeretnének életben maradni képesek mindenféle vegyületet létre hozni, hogy megakadályozzák a rovarokat kártevésükben. De a vegyületek, amelyek a rovarok távol tartására hivatottak néhány embernél inkább a nyálképzést indítják el.
A mustárolajok amelyek  sok fűszernövény ízét adják-mint a torma a mustár és a wasabi- igen  jó példák  erre.
Az olajokban található vegyületeket úgy nevezik glükozilnolátok. Csípős, éles ízek amelyek a rovarok számára mérgezőek, nekünk embereknek ínycsiklandó aromákat jelentenek.
A keresztesvirágú növények különösen a mustár, a brokkoli,  a káposzta és a kelkáposzta termeli a glükozinolátokat  harcolva a rovarkártevők ellen.
Válaszul a lepkék szintén vegyi anyagokat termelnek, amelyek hatástalanítják a glükozinolátokat.
Mind a növények és a rovarok folyamatosan fejlődnek, új vegyületeket  és mechanizmusokat vetnek be az egymás   elleni küzdelemben. Folyamatos vegyi háború folyik amelyről  a Proceedings of the National Academy of Sciences június 22.-i számában számoltak be a kutatók. Mára a keresztesvirágú  növények 120 különböző glükozinolátot szintetizálnak maguknak.  E fegyverkezési verseny történelme pedig kiolvasható mindkét faj  génjeiből.
A kutatók szerint  mintegy 90 millió évvel ezelőtt, a  keresztesvirágú növények ősei  kezdték el a  glükozinolátok “gyártását”. Körülbelül tíz millió évvel később a hernyóknak már volt saját védelmi arzenáljuk. A kutatások szerint láthatóak  háború egyes  szakaszai: amikor  a növény kifejlesztett egy sor új vegyületet, a  pillangók kifejlesztettek  egy sor új toxint védekezésül. Ez három alkalommal történt meg az elmúlt 90 millió évben. Mindkét fél ezt azzal érte el, hogy a  glükozinolátok génjeiből  plusz példányok készültek  ahelyett, hogy csak másolták volna az eredetit.
“Ezek a növények duplikálták  a genomjukat  és a  gének többszörözött példányai  új vonásokat alakítottak ki, mint  a kémiai védekezés, majd káposztalepkék válaszul ismét kifejlesztettek egy  új harcmodort ellenük,”- mondta Chris Pires, biológus( University of Missouri) a tanulmány társszerzője. Mivel a növények új vegyületeket fejlesztettek ki, néha belőlük is  változatos  új fajok lettek.
Néhány hernyó pedig áttért a keresztesvirágúakról a fagyöngyre
A harcból pedig talán mi emberek jutottunk a legtöbb előnyhöz. Hogy miért?
II. rész:Mit mondanak a  rákkutatók a keresztes virágú zöldségekről?
A keresztes virágú zöldségek gazdagok tápanyagokban, többek között  karotinoidokban (béta-karotin, lutein, zeaxantin); C-vitaminban , E és K-vitaminban; folátban; és ásványi anyagokban.Emellett  jó rostforrásnak tekinthetők.
Ezen kívül a keresztesvirágú zöldségek tartalmazzák a glükozinolátok néven ismert anyagok csoportját, amelyek kéntartalmú vegyületek. Ezek a vegyi anyagok a felelősek a keresztes virágú zöldségek  csípős aromájáért és  keserű ízéért.
Az élelmiszer elfogyasztása során- rágás, és az emésztés – a glükozinolátok lebomlanak és  biológiailag aktív vegyületek keletkeznek mint például indolok, nitrilek, tiocianátok, és izotiocianátok . Az indol-3-karbinol (indol), és szulforafán (AN-izotiocianát) esetében vizsgálták leggyakrabban a rákellenes hatást.
Indolok és izotiocianátok – az egereken és patkányokon végzett  kutatások szerint-gátolják a rák kifejlődését számos szervben beleértve a húgyhólyag, mell, vastagbél, máj, tüdő, és a gyomor. Az állatokon  és tenyésztett sejtekkel a laboratóriumban  végzett kísérletek több lehetséges módot azonosítottak, amelyekkel ezek a vegyületek segítenek megelőzni a rák kifejlődését:
– védik a sejteket a DNS-károsodástól
-segítenek inaktiválja rákkeltő folyamatokat
-antivirális és antibakteriális hatásuk van
-gyulladáscsökkentő hatásuk van
-programozott sejthalált okoznak (apoptózis).
-gátolják a tumor véredény képződés (angiogenezis), és a tumorsejtek migrációját (szükséges a metasztázis)
Embereken azonban a kutatások  vegyes eredményeket mutattak
A magasabb  zöldségfogyasztás általában véd egyes betegségek, köztük néhány ráktípus ellen. Amikor azonban a kutatók megpróbálják megkülönböztetni a keresztes virágú zöldségek és  más élelmiszerek fogyasztását , ez a kihívás nem hoz egyértelmű eredményt, mert a tanulmány résztvevői nem emlékeznek pontosan mit ettek. Továbbá az emberek, akik keresztes virágú zöldségeket fogyasztanak, nagyobb valószínűséggel esznek másféle zöldségeket is , és  más egészségtudatos  viselkedéssel is  csökkentik a betegség kockázatát.
A kép tehát nem egyértelmű, azonban addig is amíg pontos választ kapunk,  inkább fogyasszuk őket, mint nem!
Forrás: smithsonianmag.com, cancer.gov