A gyógyító szépség

A vidraf? latin neve (Menyanthes trifoliata) a görög menýein, azaz kitárulkozik és az anthos, azaz virág szavakból ered. Egyéb ismert elnevezései: vidraelecke, vízi elecke, keser? háromlevel?f?, keser? lóhere, bolyhosvirág, keser? vidraf?. A növény hófehér, csodálatos virágai magukra vonják a figyelmet. Napjaink kutatásai alátámasztják a középkori tapasztalatokat: a vidraf? valóban jótékonyan hat az emésztésre, segíti és szabályozza a gyomornedvek kiválasztását, javítja a bélmozgást, mérsékli a felfújódást és megszünteti a székrekedést, valamint javítja az étvágyat. Szabályozza az epetermelést, ezzel segítséget nyújt a máj- és epebetegségek kezelésében.

A középkorig úgy vélték, hogy a vidraf? mérgez?. A láz, hidegrázás, étvágytalanság megszüntetésében betöltött szerepér?l, valamint az akkoriban igencsak elterjedt fogínysorvadás vidraf?vel történ? gyógyításáról szóló els? feljegyzések a XVII. századból származnak. Nálunk a füvesasszonyok az ízében és a leveleinek formájában a lóherére hasonlító növényt keser?, háromlevel? lóherének nevezték.

Egyedülálló és veszélyeztetett

Ével? vízi növény. A világos, nedves, enyhén savas talajú helyeket – a t?zegmez?ket, a források környékét, a halastavak partjait, a mocsarakat és a lápokat – kedveli. Az északi földteke mérsékelt és szubarktikus területein terjedt el, azaz Észak-Európában, Szibériában, Kanadában és Japánban, f?leg a h?vösebb, magasabban fekv? vidékeken, egészen 1200 m tengerszint feletti magasságig megtalálható. Helyenként a csehországi hegyekben és fennsíkokon is el?fordul (Krušné és Železné hegyek, Šumava, Ž?árské hegycsúcsok).

Sajnos egyre ritkábban bukkanhatunk rá, mert a talajjavítás, a vizek lecsapolása és a t?zegkitermelés mindinkább megfosztja a vidrafüvet természetes él?helyét?l. Nagy kár érte, hiszen igazi, természetes bájt képvisel a sártenger közepén…

A gyógynövénykalauzok a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába sorolják, de gyakran olvashatunk arról is, hogy egyetlen fajtaként a saját családjába, azaz a vidraf?félék (Menyanthaceae) közé tartozik. Fejl?déstörténeti szempontból a vidrafüvet Földünk legrégebbi növényfajai között tarthatjuk számon, ezért alakja a különböz? kontinenseken szinte mindenhol ugyanolyan; például az észak-amerikai vidraf? csak annyiban különbözik tibeti társaitól, hogy valamivel kisebbek a levelei.

A növény 15-30 cm magasra n?, ével?. Er?s, virágzó növényszára és levelei közvetlenül a vízszintesen kúszó gyökértörzséb?l fejl?dnek ki. Hármas leveleinek nyele akár 25 cm hosszú is lehet, alapját hártyás szél? hüvely alkotja. A növényszár csúcsán május-júniusban nyílik a kocsányokon lógó, 10-20 gyönyör? hófehér virágból álló fürt. A virágok kétnem?ek és rojtos cimpájúak. A megporzás után alakulnak ki az ellipszis formájú tok termései, ezeknek magjai a vízzel és a rovarokkal szemben is ellenállóak.

Er?sít, életkedvet hoz

A gyógyászatban leveleit használják. A növény virágzásának id?szakában vágják le (nem tépik) ?ket, és egy rétegben szárítják. A levelek kivonata flavonoidokat, szaponinokat, cserz?anyagokat, rutint, szerves savakat, C-vitamint és jódot tartalmaz.

Szárítása közben jön létre az egyik legfontosabb hatóanyaga, az illatos, ám rendkívül keser? meniantol. Napjaink kutatásai alátámasztják a középkori tapasztalatokat: a vidraf? valóban jótékonyan hat az emésztésre, segíti és szabályozza a gyomornedvek kiválasztását, javítja a bélmozgást, mérsékli a felfújódást és megszünteti a székrekedést, valamint javítja az étvágyat. Szabályozza az epetermelést, ezzel segítséget nyújt a máj- és epebetegségek kezelésében, serkenti a vérképzést. Mindezek miatt a daganatos megbetegedések gyógyításában is felhasználható. Összességében er?síti a szervezetet, növeli az étvágyat és az életkedvet.

Por és tea formájában egyaránt használatos (macskagyökérrel és mentával keverve nyugtatja az idegeket és csillapítja a migrént). Reuma, köszvény és a háromosztatú arcideg (trigeminus) gyulladása esetén a bel?le készített tinktúra (a növény alkoholos kivonata) bizonyítottan hatásos.

A vidrafüvet a természetben nem gy?jthetjük ugyan, hiszen védett növény, ám “tisztán” vagy különböz? készítményekben (korábban lik?rökben is) szinte bárhol megvásárolhatjuk. A f?étkezések el?tti használata remekül javítja az étvágyat.

Kis mennyiségben alkaloidákat (monoterpén alkaloidokat) is tartalmaz, ezért állapotos és szoptató kismamáknak használata nem ajánlott. Hosszú távú, folyamatos alkalmazása ellenjavallott.

Hatásait már több évszázada az állatgyógyászat is nagyra értékeli, mert a gyógynövény a házi kedvencek felfújódási, “gázosodási” problémáit is megoldja. A homeopátia ugyancsak használja a vidrafüvet lázrohamok, izom- és fejfájás csillapítására.

Vladimír Vonásek