Viola odorata-illatos ibolya

Apró finom virág szív alakú levelekkel, kora tavasszal épp hogy csak kilátszik az avarból, az illata megismételhetetlen- amiről szó van Viola odorata  L.
Ha az Ibolyafélék családjáról  (Violaceae ) beszélünk  igen sokszínű családtagokat találunk. Túlnyomó részt trópusi vagy szubtrópusi növények, de  a mérsékelt övi tájakon is megtalálhatóak. Találunk közöttük  egyéveseket, évelőket, lágyszárúakat vagy félcserjéket, esetleg kisebb fák is előfordulnak. A család több mint 200 tagot számlál és széles körben elterjedtek  Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában. A nemzettségben (viola) sok az európai flórában is megjelenő erdei faj .
Az édes illatú ibolyák február végén jelennek meg és április végére fejezik be a virágzást. Leveleik föld alatti rhizomából fejlődnek, a virágok pedig általában mélylilák. A szín amely a virágról kapta a nevét -viola- és a kérdés akkor mi volt előbb a szín vagy a virág. Ha továbbgondoljuk az egészet -az ibolyák nem is mind violaszínűek,  vannak fehérek, halvány rózsaszínűek és néha ugyanabból a tőből  különböző színű virágok származnak.
Virágok telve édes illattal, nektárral és felépítésük szinte kínálja magát a méheknek. A kora tavaszi virágzás azonban még nem igazán a méhek ideje. Ezért ritka hogy a lila színű virágok magot fejlesztenek. Viszont az ibolyának a szaporodás szempontjából van egy B terve is. Tavaszi virágai színesek, teljesen kialakultak és illatosak de nem termelnek magot, míg őszi virágai jelentéktelenek, megbújnak a levelek között, nincs szirmuk és illatuk, a virágok  ki sem nyílnak, önbeporzók és  rengeteg magot termelnek. A jelenséget cleistogamianak nevezzük. Voltaképpen egy C terv is létezik:ennek a kedves évelő növénynek a gyökere  a virágzás után még indákat is fejleszt, így nemcsak a toktermésében található magokkal, hanem vegetatív úton is tud terjedni. Amikor tehát begyűjtjük az illatos virágokat utunk során -mert az illatukat magunknál szeretnénk tudni egy ideig a lakásban,  vagy sziszifuszi munkával kandírozásra szánjuk el magunkat  ne legyen lelkiismeret furdalásunk – nem vesszük el az esélyt a növénytől a szaporodásra.
Az illatos ibolya nem véletlenül kapta nevét: Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak belőle. Az ibolyavirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. De nem csak a virágát használják fel: leveléből párolják az ibolyalevél-olajat (20 gtiszta olaj kb. 1 tonna levélből állítanak elő).
Az illata  különleges, a színe magáért beszél, hát még a történetek amelyek az idők során az ibolyához kötődtek.
A név viola a növény görög nevéből ione származik és a névadó  Io, Inachus a folyó istenségének lánya. Io szépsége megigézte Zeuszt és úgy döntött megpróbálja elcsábítani. Zeusz felhő képében közelítette meg Iot abban a reményben hogy féltékeny felesége Héra nem találja ki mire készül. Héra azonban követte Zeuszt aki azért hogy Héra féltékenységét kivédje üszővé változtatta a lányt aki a akora tavaszi réten nem mással mint ibolyával táplálkozott. Ám a gyanakodó istennő legyeket küldött hogy megtámadják az üszőt és a menekülő állat a Jón-tengerbe fulladt.
Aztán itt van Orfeusz története -a violák ott nyílnak ahol  Orfeusz lantja leesett a földre mikor Maenads megölte. A lant az égen mint konstelláció jelent meg Zeusz jóvoltából, a földön nyíló virágok pedig Orfeuszra emlékeznek.
A rómaiak és a görögök egyaránt úgy tartották hogy az ibolya a szerelem jelképe, és különösen szerették a belőle készült bort. Az az ajánlás is ebből az időből származik, hogy  a fejfájását az ibolyából kötött koszorúval gyógyították amelyet a fejükre tettek.  Kutyaharapást szőrével tartja a közmondás amelyet ezek szerint ibolyakedvelő népeink szó szerint vettek. Ibolyabor által okozott másnaposságot gyógyítsuk a belőle font koszorúval.
A középkor embere különösen kedvelte az ibolyát és arra használta hogy vásznakat illatosítson vele,  pot pourrit készítsen belőle, mézsöröket és alkoholos italokat ízesítsen vele, hozzáadták édességekhez és salátákhoz is. A szerzetesek ibolyával tarkított pázsitot készítettek a kolostorkertekben és az illatfelhőben meditáltak elmélyülten.
Az ibolya volt Viktória királynő egyik kedvenc virága, Londonban utcáin abban az időben lépten-nyomon árulták, valamint széles körben használták a korabeli parfümökben.
A folklór  megemlíti, hogy Napóleon  minden házassági évfordulóján ibolyacsokorral lepte meg feleségét  és a száműzetése alatt  mint titkos   jelszót használták a virágot.
Miről volt eddig szó? Az illatról, a törékenységről,  a jelképről. Akkor ismerjük meg a virág másik odalát: az ibolya egy számottevő gyógynövény.
  • Elsősorban mint a légzőszervi problémák gyógynövénye ismert köhögés,  bronchitisz  felső légúti hurutok esetén különösen ha ezek tartósak, a köhögés mélyről jövő például mellhártya gyulladás, tuberkulózis. Szaponintartalma elősegíti a váladék kiürülését. A belőle készült szirup alkalmas gyermekek meghülésének kezelésére, teájával gargarizálni lehet torokfájás gyulladt fájó fogíny esetén.
  • hasznos kiegészítő fájdalmas hugyúti fertőzések esetén, hólyaghurut, húgycsőgyulladás
  • hasznos lehet bőrbetegségek kezelésében, durva száraz viszkető bőr kezelésére mint ekcéma külsőleg és belsőleg egyaránt
  • enyhítheti a reuma és az izületi gyulladás tüneteit
  • javítja a memóriát csökkenti a fejfájást és a migrént, nyugtatja az idegeket
  • csökkenti a vérnyomást, koleszterin szintet
  • friss vagy szárított virágokból készült szörp és/vagy forrázat enyhe hashajtó hatású
  • használják idegesség, hisztéria, a fizikai és szellemi kimerültség, a menopauza tünetei ( hőhullámok ), depresszió, ingerlékenység esetén

A tudomány azonban mindaddig  azt feltételezi hogy a gyógynövények gyógyhatásai csupán a folklór szüleményei   amíg  valamilyen megfelelő bizonyíték nem áll a rendelkezésre. Esetünkben az analitikai vizsgálatok bizonyították hogy az ibolya  virágai, levelei és a gyökere ténylegesen tartalmaznak gyógyító hatású vegyületeket.

Összetevők:

  • Fenolos glikozidok, gaultherin, violutoside (= szalicilsav-metil-észter)
  • Szaponinok; myrosin és violin
  • Flavonoidok; rutin és violarutin
  • Egyéb: odoratine, 2-nitroproprionicacid, nyálka.

Milyen hatás kapcsolható hozzájuk

• A flavonoidok vízhajtó hatásukkal  segítik csökkenteni  a magas vérnyomást
• Az alkaloidokat vasodilatáns  hatásának köszönhetően a vérerek ellazulnak, amely lehetővé teszi a könnyebb véráramlást, így ez szintén csökkenteni a vérnyomást.
• A nyálka nyugtató a szaponinok köptető hatásúak, segítik  enyhíteni a köhögést és a hörgő többi betegségeit
• Az ibolyában levő szalicilsav-származék  fájdalomcsillapító és gyulladásgátló vegyület  amely  csökkentik arthritis kellemetlen tüneteit vagy az egyéb gyulladásokat
• A  jelentős mennyiségű rutin erősíti a hajszálereket. Ez a vegyület megakadályozza  a véredények “szivárgását” így kisebb a duzzanat a fájdalom, ami előnyös  gyulladások esetén
• Az  ibolya  gazdag anti-oxidáns vegyületekben mint  béta-karotin és az aszkorbinsav. 140 ml (egy adag) ibolya levélben  annyi C-vitamin van amely  egyenértékű 4 narancs C-vitamin tartalmával.
 Állatkísérletekben  egyértelműen sikerült bebizonyítani hogy a leveléből készült kivonat hatékonyan csökkenti a vérnyomást, a teljes koleszterin és a triglicerid szintet,  ezeken kívül pedig fogyasztó hatású.
Mágikus Felhasználás
Az  ibolya varázsereje  hűséget és igazságot hordoz, valamint  régóta híres mint egy csodálatos szerelmi bájital.A virágok virágfüzérbe kötve a jó szerencsét hozzák magukkal, vagy csak egyszerűen gyógyítják a fejfájást.
Akinek ibolyát ajándékoznak, annak virágnyelven ezt üzenik: „tiszta vonzalommal becsüllek mindenekfölött”. A lila ibolya az szerénység, a hála, az óvatosság és a hűség jele, a fehér ibolya a boldogságot és a megújulást jelenti.
És akkor még nem is beszéltünk kulináris használatáról, az ecetről, a szirupról, és a kandírozott ibolyavirágról………