A piros tetej? fiola IV. Henrik. A kék tetej? a soha meg nem koronázott XVII. Lajos. Diane de Poitiers, II. Henrik kegyencn?je egy szomszédos, zömök fiolában található. III. Károlynak, a karoling királyok egyikének maradványai két fekete faládikóban pihennek. Franciaország leghíresebb törvényszéki orvosa, Philippe Charlier számára ezeknek a leleteknek a kutatása valóságos szenvedéllyé vált. A 34 éves orvos és antropológus délel?ttönként boncol a Raymond Poincaré klinikán, amely Párizs Garches nev? el?városában található, délutánonként a párizsi Descartes Egyetemen tanít, szabadidejében pedig azoknak a hatalmas és gazdag embereknek a betegségeit kutatja, akik Franciaország történelmét írták.
Az utóbbiakról úgy beszél, mintha a saját páciensei lennének, és büszkén említi, hogy ugyanolyan módszereket alkalmaz az ? esetükben is, mint a mai igazságügyi orvosi munkában szokásos. „Mindegy, hogy Szent Johanna relikviájáról vagy egy olyan kézr?l van szó, amelyet a rend?rség emelt ki a Szajnából, mindkett? egyformán fontos” – magyarázta a törvényszéki orvos a The New York Times cím? amerikai lapnak.
Intellektuális ismeretterjesztés
Charlier azonban nem zárkózik be kórházi laboratóriumába: könyveket ír, dokumentumfilmeket készít a tévének, és rádióm?sorokban számol be a nagyközönségnek kutatási eredményeir?l, amelyekkel kiérdemelte, hogy a média „a temet?k Indiana Jones-ának” nevezze.
Idén is két könyvet publikált. Az egyikben a történelem híres b?nügyeinek titkait boncolgatja, a másik arról szól, hogy miként ábrázolják a betegséget és a halált a primitív m?vészetek. Nyilvános szerepléseit sokan azzal bírálják, hogy számára nem a tudomány, hanem a hírnév a legfontosabb. Szerinte viszont a hírnév nem öncél. „A lehet? legtöbb emberrel szeretném megosztani mindazt, amit tudok. Amit csinálok, nem dilettantizmus, hanem intellektuális ismeretterjesztés” – húzta alá.
Májusban kezdte vizsgálni Oroszlánszív? Richárd szívének elporlott maradványait. A szívet egy roueni múzeumban ?rzik. A XII. századi brit uralkodó 42 éves korában egy francia vár ostroma során halt meg, mert nyílvessz? okozta sebe elmérgesedett. Charlier vegyi teszteket végez annak kiderítésére, hogy milyen baktérium ölte meg, továbbá hogy többet tudjon meg a XII. századi balzsamozásokról, amelyeket jobbára borbélyok és szakácsok végeztek. (Richárd balzsamozásánál higanyt használtak.) A törvényszéki orvosnak azonban nem engedélyezték DNS-vizsgálat elvégzését, a hatóságok ugyanis nem akarnak lovat adni az ilyen teszteket az Oroszlánszív?vel való vérrokonságuk bizonyítása céljából sürget? makacs brit kérelmez?k alá.
A patikus hazudott
Philipe Charlier érdekl?dése a történelmi maradványok iránt korán felébredt. A Párizs közelében lév? Seine-et-Marne megyében még iskolásként nyílt módja arra, hogy részt vegyen egy meroving temet? régészeti feltárásában. A sírokban V. és VIII. századi maradványokat találtak.
Szenvedélyének másik gyermekkori ihlet?je Homérosz volt, akinek m?veit édesanyja és n?vére olvasta fel neki lefekvéskor.
A törvényszéki orvos manapság gyakran kerül címlapokra felfedezéseivel. 2007-ben ? vezette azt a kutatócsoportot, amely bebizonyította, hogy a katolikus egyház által Szent Johanna csonttöredékeinek tekintett maradvány hamisítvány – valójában egy macskából és egy ókori egyiptomi múmiából ered? részek alkotják.
Szent Johanna – Jeanne d’Arc -, az egyszer? parasztlány isteni sugallatra hivatkozva gy?zelemre vezette a francia hadakat Orléans-nál, és fontos szerepet játszott VII. Károly trónjának biztosításában – személyesen koronázta meg az uralkodót. Ezután viszont eretnekként halálra ítélték, és a britek 1431-ben máglyára vetették Rouen városában. 1867-ben egy francia gyógyszertár padlásán korsót találtak a következ? felirattal: „Maradványok, amelyeket Szent Johanna, az Orleans-i Sz?z máglyája alatt találtak.”
A leletet a nyugat-franciaországi Chinon múzeumában ?rizték. Charlier és az általa vezetett kutatók megvizsgálták, mi volt a korsóban: emberi bordacsont, több elszenesedett fadarab, egy vászondarab – és egy macska combcsontja. A karbonvizsgálat azt bizonyította, hogy a „relikviák” jóval régebben, valamikor az id?számítás el?tti VI. és III. század között keletkeztek. Bevonták a kutatásba a Jean Patou és Guerlain kozmetikai márkák illatszerkészít?it is. A vegyi elemzések kilenc pollen maradványait mutatták ki, ezek feltehet?en a balzsamozásnál használt gyantából eredtek. A bordán és a macska combcsontján talált feketeség nem égést?l, hanem egy szerves és ásványi elemeket tartalmazó anyagtól eredt.
Charlier feltételezi, hogy az állítólagos Szent Johanna-relikviákat a XIX. században hamisították, esetleg abból a célból, hogy alátámasszák Johanna boldoggá fogadását, ami az els? lépésnek számított ahhoz, hogy a katolikus egyház szentté avassa. „A patikus hazudott. Hamisítvány volt az egész, a korsó és a felirat is” – jelentette ki.
Ellopták a fejét
2009-ben a törvényszéki orvos újból a címlapokra került, amikor kimutatta, hogy a XVI. század Európa-szerte 
ünnepelt szépsége, Diane de Poitiers, akinek porcelánfehér b?re és kék szeme legendás volt, feltehet?en megmérgezte magát egy olyan szerrel, amelyr?l azt hitte, hogy meg?rzi fiatalságát.
A francia forradalom idején a szépasszony nyughelyét feldúlták, és csontjait egy tömegsírba szállították át, de egyik hajtincsét megmentették; az Anet-kastélyban ?rizték, ahol élete utolsó éveit töltötte. A törvényszéki orvosok egy csoportja Charlier vezetésével összehasonlította a hajtincs és a sírbeli csontok DNS-ét.
Kiderítették, hogy amikor Diane de Poitiers 66 éves korában meghalt, testének aranytartalma a normális szint 500-szorosa volt. Vesztét valószín?leg egy aranyrészecskéket tartalmazó elixír okozta, amelyet éveken át rendszeresen fogyasztott, hogy fiatalos maradjon, ugyanis 20 évvel id?sebb volt királyi szeret?jénél.
Az 1610-ben meggyilkolt IV. Henrik volt az az uralkodó, aki véget vetett a francia vallásháborúknak, és azt ígérte, hogy minden dolgos francia fazekában vasárnaponként tyúk fog rotyogni. Emellett számos szeret?jér?l és az általa építtetett gyönyör? palotákról is híressé vált. Az ? sírját is feldúlta a forradalmi terror, akárcsak a Párizs közelében lév? Saint Denis bazilikájában nyugvó más királyokét: a fejét ellopták és emléktárgyként ?rizték.
A fejet, amelyen megmaradt a szakáll, a haj és az átlyukasztott jobboldali fülcimpa, 1919-ben a Drouot aukciós házban elárverezték, mindösszesen 3 frankért. Csaknem egy évszázaddal kés?bb, 2008-ban egy 80-as éveiben járó francia férfi, aki néhány évtizeddel korábban vásárolta meg a relikviát, törvényszéki orvosi vizsgálatot kért annak bizonyítására, hogy valóban a XVII. századi nagy király fejér?l van szó.
A Charlier-csapat számítógépek segítségével a koponya formája alapján rekonstruálta az arcot, majd összehasonlította IV. Henrik korabeli portréival és halotti maszkjával. Azonosítottak a fejen egy kis anyajegyet a jobb orrlyuk alatt, valamint egy behegedt arcsebet, továbbá összehasonlították a haj- és szakállmaradványokat is a portrékon látható sz?rzettel.
De segítségükre volt az az R01131 számú, kékfedel? fiola is, amelyet a kutató laboratóriumában tartott – benne narancsszín? pöttyökkel, IV. Henrik nyaki izmainak mintáival. „Ugye, a sáfrányra emlékeztetnek?” – jegyezte meg Charlier, amikor kinyitotta.
A király szeret?je
A csapat egy másik vizsgálatban háromdimenziós képalkotási eljárás segítségével rekonstruálta Agnes Sorel arcát. A hölgy VII. Károly francia király barátn?je volt a XV. században, és mint ilyen, ? volt az els?, akit hivatalosan felruháztak a király szeret?jének címével. A szakért?k csapata kiderítette, hogy 28 éves korában higanymérgezés következtében hunyt el.
A laboratórium a história más emlékeit is ?rzi: például egy kelta harcos csontjait, aki Julius Caesar korában élt; egy koponyát a XVII. vagy a XVIII. századból, amelynek tulajdonosa szájrák következtében halt meg (ami feltehet?en azért fejl?dött ki, mert bagózott, azaz dohánylevelet rágott); egy lepra és vérbaj sújtotta, a XVIII. században élt n? koponyáját.
Charlier irodájában, amely a laboratórium alatti emeleten található, szanaszét hevernek a történelmi könyvek, a m?vészeti és a használati tárgyak. A falon maszkok sorakoznak. Egy könyvespolcon, jázminteát tartalmazó zacskók szomszédságában üvegpalack áll, benne egy ókori római-görög színház árnyékszékéb?l kinyert ürülékmaradvánnyal; mellette egy szög hever, amelyet egy IV. századi görög kivégzési helyen találtak egy keresztfa szilánkjai között.
A törvényszéki orvos nagy álma az, hogy egyszer hozzáférhessen a francia királyok maradványainak tömegsírjához. A francia forradalom idején a királyok csontjait kiemelték a Saint Denis-bazilikában lév? márványsírjaikból, és egyetlen kriptába szállították át, amelyet 1817-ben lepecsételtek, és azóta sem nyitottak fel.
„Petícióban kértem támogatást ehhez a kutatáshoz az államtól. Nagyon sokat tudhatnánk meg a maradványokból arról, hogy miként éltek ezek a királyok, milyen betegségeik voltak, hogyan haltak meg. És a csontjaik megérdemelnék, hogy hazatérhessenek” – érvelt a történelem titkai után nyomozó törvényszéki orvos.
Kép: PHOTO A. B. BERNARD