Tavasszal üdezöld hajtásaiban gyönyörködhetünk, nyáron árnyas pihen?helyet nyújt a koronája, ?sszel vidám családi program terményének a szedése és feltörése, télen pedig a kedvenc süteményeink alapanyaga. Ez pedig nem lehet más, mint a közkedvelt dió, amelyet ugyan sokan ismernek és többféleképpen használnak, mégis keveset tudnak kedvez? étrendi hatásáról és gyógyhatásáról. A diót már az ókori görögök is ismerték: kutyaharapás gyógyítására és féreg?z?ként használták. A rómaiak is tisztelték, innen ered nevének (Juglans) jelentése „Jupiter makkja”. A középkorban els?sorban magját fogyasztották, emellett reuma és idegpanaszok ellen teát is készítettek bel?le. Hazánk népi gyógyászatában gyakran alkalmazták a diót, bels?leg vértisztítóként, bél- és gyomorhurut ellen, küls?leg sebkezelésre.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán m?köd? Gyógy, –és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and Wild program (http://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a dióról.

Mire jó a dió?

A diólevél és a termésfal f? hatóanyagként juglont, flavonoidokat, cseranyagokat, kevés illóolajat és C-vitamint tartalmaz. A juglonnak igen er?s fest? hatása van, diófapácot készítenek bel?le. Er?s színez? hatását magunk is tapasztalhatjuk, diószedés közben, amikor a dió héja barnára színezi a b?rünket. A növény juglon tartalmának tudható be allelopátiás hatása is: gátolja más növények fejl?dését. Ezért a diófák közvetlen közelében általában nincs más fa, bokor, de gyakran a f? sem n? ki alattuk. A dió gyümölcse, azaz a magja, is számos értékes anyagot tartalmaz: telítetlen zsírsavakat, fehérjét, ásványi anyagokat (Mg, K, Ca), és vitaminokat (E-, B-vitamin). Gyógyhatását tekintve többek között gyulladáscsökkent?, fert?tlenít?, összehúzó hatású.

Mi mindenre jó még a dió és a diólevél?

Bels?leg:

Tea formájában fogyasztva els?sorban gyomor- és bélhurut, hasmenés kezelésére használják.

Elkészítése:

1,5 dlforró vízhez adjunk1,5 gszárított diólevelet, 3-5 perc állás után sz?rjük le. Napi maximum 1-3 csészével javallott. Gyomorfekélyben szenved?k ne használják!

Fontos élelmiszeri alapanyag a dió, magját nemcsak nyersen, pörkölve, olaj formájában fogyasztják, de lik?r, pálinka, lekvár is készíthet? bel?le, éretlen zöld terméseit pedig gyakran bef?zik vagy szörpöt készítenek bel?le. Magja és a magjából sajtolt olaj érvéd?, érelmeszesedést gátló, csökkenti a koleszterinszintet és antioxidáns hatású.

Küls?leg:

Levelének forrázatát borogatás formájában illetve lemosásra használják fekélyek, kelések, ekcéma, akne, gyulladásos sebek gyógyítására, továbbá izzadás ellen. Ezenkívül gargalizálószerként torokgyulladás esetén  hatásos, ül?fürd?ként pedig aranyér kezelésére jó. Amikor küls?leg használjuk, töményebb forrázatot kell készíteni. Ekkor5 gszáraz drogra (diólevélre)2 dlforró vizet öntünk, és 20-30 percen át állni hagyjuk, majd lesz?rjük.

Az elkészült oldattal gargarizálhatunk, ül?fürd?ként is használhatjuk. Jobb hivgítás nélkül használni, azomban szükség esetén, például ha csípi valakinek a b?rét, 2-3 szorosra higítható.

A dió felhasználásával kozmetikumok is készülnek, egyes hajfestékek, napozóolajok a juglon átalakulási termékeit tartalmazzák.

A szárított a dió hajfestésre házilag is haszlálható. Fest?anyagot kétféleképpen készíthetünk:

A termésfalból, vagyis a dió héjából teát készítünk tetszés szerinti arányokkal, de fél liter vízhez legalább 5-6 diót adunk. Egy napig állni hagyjuk, majd ezt visszük fel a nedves hajra, 20-30 percig rajta hagyjuk és végül kimossuk bel?le.

Másik megoldás, amikor a porrá tört diókopácsot (vagyis a dió zöld, megszárított és porrá tört héját) annyi forró vízzel keverjük el, hogy tejfölszer?, könnyen kenhet? masszát kapjunk. Ezt a pépes masszát kenjük a hajra, majd 20 percig rajta hagyjuk és gondosan kimossuk bel?le.

Folyamatos használata hosszú id?n keresztül ellenjavallott, a juglon esetleges sejtkárosító hatása miatt.

Hol és hogyan kell gy?jteni?

Bár nem ?shonos faj a dió, de az egész országban elterjedt. Régebben gyakran ültették utak mellé, kertekbe, sz?l?hegyekre, gyümölcsösökbe. A diófák hosszú élet?, lassú növekedés? fák, s?r? szabályos lombot fejlesztenek. Gy?jteni olyan terülteken kell, ahol a növény részei nem szennyezettek.

A gyógyászatban leggyakrabban használt része a levele, mely korábban a Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepelt. A diólevelet kifejl?dés után, a levélkéket a levélgerincr?l lefosztva, július-augusztusban kell gy?jteni. Ezen kívül felhasználják ritkábban éretlen, húsos termésfalát is, ez a diókopács. A diókopácsot diószüret idején, ?sszel gy?jtik. A levélkéket és a diókopácsot vékony rétegben kiterítve, árnyékos, szell?s helyen kell megszárítani. A száraz levélnek már nincs illata.

 

Háttérinformáció:
Az adatok, információk forrása a Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat a tanszék munkatársai tudományos igényességgel állították össze. Az információk begy?jtését és a háttérkutatásokat a Central Europe program keretében, az ERDF társfinanszírozásával folyó Traditional and Wild projekt biztosítja. A projekt az Central Europe Programban az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg.