(MTI-Press) – A boldogság ingyen van, de meg kell dolgozni érte – lényegében így foglalható össze a gyakorló pszichológus doktor, családterapeuta több éves, a pozitív pszichológia kutatásában szerzett tapasztalata, amelyet sokaknak különösen mostanság a téli depresszió id?szakában tanácsos fontolóra venni, miközben reggelente kényszeredetten kikecmeregnek a jó meleg ágyból.
Szondy Máté, a Károlyi Gáspár Egyetem adjunktusa szerint a boldogság – amely valójában egy nehezen megfogható, dönt? mértékben pozitív érzelmi állapot – az adott helyzettel való megelégedettséget fejezi ki. Ezen életérzés – leszámítva a széls?séges eseteket – szinte mindenki számára adott, elérhet?, de tudni kell, hogyan jussunk el a hozzá vezet? gyakran göröngyös úton. A különféle felmérésekb?l kiderül, hogy a kiegyensúlyozott, der?s személyiség hozzávet?en 50 százalékos arányban genetikai adottság, a felmen?kt?l örökölt egyfajta búsás hozomány, 40 százalékban az egyén hozzáállásán, viselkedésén múlik és csupán 10 százalékban köthet? az anyagi helyzethez, vagyis a gazdagsághoz – állítja a szakember.
Az aktivitás kreatívabbá tesz
A boldogság érzetét távol tartó téli depresszió például nem válogat, egyaránt megszorongathatja a szegényeket, jómódban él?ket. A védekezés ellene a kevésbé tehet?sekt?l nagyobb leleményt igényel. A módosabb emberek egyszer?en napfényesebb, melegebb tájakra utazhatnak feltölt?dni. A lapos pénztárcájúak viszont – a láb mindig kéznél van alapon – elmehetnek kocogni. A mozgás növeli a boldogság érzetet, a szervezetben az euforikus állapotot el?idéz? endorfin hormonok termel?dését. Amennyiben valaki inkább a passzivitást választja, úgy a kevesebb fény következtében szervezetében a melatonin nev? hormon termel?dése növekszik. Ez álmosságot, levertséget, rossz kedvet okozhat, ezt a lustaságra hajlamosak gyakran nassolással próbálnak ellensúlyozni ahelyett, hogy mozognának. A finom falatok ára viszont a túlsúly. A ment?öv, az itt-ott felrakódó hurkák pedig alááshatják az önbizalmat, aminek nyomán visszahúzódóvá válhatunk, holott az ember alapvet?en társas létre termett – figyelmeztet a pszichológus.
Az aktivitás viszont kreatívabbá tesz, jó gondolataink születhetnek, der?sebbé válhatunk, az effajta sikerélmény a másokért valami, akár aprócska jót cselekvés révén még fokozható is. A gazdagoknak viszont – ha nem elég ötletesek és nincsenek pozitívra hangszerelve – ott a fenyeget? unalom. Amit esetenként akár egy szép tengerpart látványa sem képes el?zni, az üresség fojtogató érzése lassacskán mindent eluralhat. Ez viszont kedvetlenséget, lappangó ingerültséget, alvászavart okozhat, a szexuális étvágy is csökkenhet, „nesze neked nyaralás, a veszekedés a leveg?ben lóg.” A helyzetb?l adódó kudarcot a kellemes környezet csak még inkább kínossá teheti, a felek ilyenkor szembesülnek saját korlátaikkal, amit rosszabb esetben partnerükön kérnek számon.
Önmagában az anyagi jólét egyébként is sokféle buktatót hordozhat magával a boldogság állapotának elérésénél – hangoztatja Szondy Máté. Kísérletek bebizonyították, hogy már a pénz, bankjegy puszta látványa is befolyással lehet az emberre, általa a szemlél?ben igen gyakran az önzés érzése kerekedik felül. Márpedig az önz?ség eleve a boldogság ellen hat, hiszen az öröm általában csak másokkal megosztva lehet teljes. Akit a pénz b?völete elragad, az könnyen kerülhet egy negatív spirálba. Újabb és újabb vásárlással, a javak halmozásával próbál boldogságra szert tenni, de mivel nem éri el, még újabb termékeket, mondjuk új autót vesz. „A boldogság ezen hamis érzését a különféle, vásárlásra csábító reklámok csak er?sítik. A kiegyensúlyozott, szuverén személyiséget kevésbé lehet beültetni ebbe a hintába.” A csupán az anyagi javak birtoklásától boldogságot remél? ember gyakran nem is érti, hogy egy ?szinte beszélgetés, egy vidám hangulatú társalgás, vagy akár valami egyszer? kiruccanás a zöldbe, önmagában örömet okozhat – magyarázza.
A boldogsággörbe a 45 éves id?szak körül a legmélyebb
A boldogságra való képességet az életkor is befolyásolhatja. Meglep? módon éppen az öregkorban lehet az ember a legboldogabb – persze ha a betegségek nem kínozzák -, ennek megállapításához a világ különböz? sarkaiban, különböz? társadalmi helyzetben lév? azonos korú alanyokat vizsgáltak a kutatók. Id?s korban ugyanis az ember bölcsebbé válva jobban képes kezelni a konfliktusokat, nagyobb rálátása van az élethelyzetekre, kiismerve magát, a helyzetekre adandó saját reakciókat is képes könnyebben kezelni, der?sebb szemlélettel fogadja el az életet. A tovat?nt ifjúságot visszasírók könnyen elfelejtik a fiatal korral járó rengeteg identitászavart, önértékelés körüli kínokat, az érzelmi vulkánkitörések kezelhetetlen folyamát, amíg – jó esetben – eljutottak az érett személyiség kialakulásáig. Persze a szakember sem vitatja: nyilván boldog id?szakai is lehetnek a fiatalabb éveknek. Az életút boldogsággörbéje általában a 45 éves id?szak körül a legmélyebb. Ekkor új életszakasz kezd?dik, sokan viszont képtelenek a váltásra. Ilyenek a motorbiciklin az ?sz hajukat a szélben lobogtató öreged? macsók, a korukat festékréteggel elfedni igyekv? miniszoknyás dámák, akik tévúton járva mind görcsösebben hajszolják a boldogságot – emeli ki a terapeuta.
Sok múlik a boldogság eléréséhez a negatív élmények elfogadásának, majd tova engedésének képességén is. Kár például er?ltetett harcot vívni az id?nként ránk tör? szorongás ellen. Ami ahogy jött, el is múlik, hiszen az élet maga a hangulatok változásának szakadatlan folyamata. Nem szabad „fetisizálni” a boldogságot: ha – az emberi természetb?l fakadó – id?nként jelentkez? lehangoltságkor azt érezzük, hogy „boldogabbnak kellene lennem”, az rendkívül nyomasztó és garantálja a boldogtalanságot.
Borúlátás, kishit?ség, panaszkultúra, alacsony bizalomszint jellemzi a magyart
A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a számunkra felkínálkozó apró örömök tudatos keresésével hamarabb visszanyerhetjük a kellemes életérzést, ehhez gyakran elég például egy gyertya fényébe nézni, vagy egy elismer? mosolyt kicsiholni. A boldog ember a környezete számára is kellemesebb, mert eleve toleránsabb, elfogadóbb, amíg az önmagával hadilábon álló kortárs állandó harcban áll a világgal is. Mindenben a rosszat látja meg, hajlamos a gy?lölködésre, másoknak az övét?l eltér? véleményét könnyen személyét ért támadásnak fogja fel, amire agresszíven reagál. Máris kész a mérgezett légkör, ahol boldogságnak se híre se hamva.
Nemzetközi összehasonlítás szerint a magyar hajlik a borúlátásra, ami viszont nem egyenl? a depresszióval, vagy a boldogságra való képtelenséggel – húzza alá Szondy Máté. Az okkal, ok nélkül szomorkodás, búsongás okai között a magas fokú panaszkultúra emelhet? ki, aminek történelmi gyökerei lehetnek. Közrejátszik a ránk jellemz? alacsony bizalomszint, ami más népekével összevetve a napi életben adódó helyzeteknél a kollektív, egymásra támaszkodó helyett inkább az egyéni megoldások keresésére vezethet? vissza. Ha elnagyoltan is, de ugyancsak fellelhet? a magyar magatartáskultúrában az úgynevezett tanult tehetetlenség, amikor valamiféle kihívásra eleve lemondóan viszonyulunk. E kishit?ség a diktatúrákat átélt nemzetek közös sajátossága, ami persze nehezíti a boldogság megragadását is.
Mégis a boldogság sötét téli napokon is karnyújtásnyira lehet. Eléréshez elegend? csupán némiképp életmódot változtatni. Például felmérések szerint naponta átlag 3-4 órát ülünk a tv el?tt, miközben a családtagjainkkal a beszélgetés néhány percre szorítkozik. Az arányok módosításával kiléphetünk saját burkunkból, aminek a jutalma a szeretetteljesebb légkör kialakulása. Szükség van a rendszeres mozgásra, sportra. Különösen a csapatjátékból adódó közösség összetartó ereje tehet jót az életünk min?ségének, de egy kiadós séta is megteszi. Jó tudatosítani magunkban, hogy lehet?leg a panaszok, sérelmek helyett pozitív élményeket adjunk közre a napi történésekb?l. Állítsuk be a szemünket a jó dolgok észlelésére, meglep?en gazdag lesz a lajstrom és máris jobban érezzük magunkat – tanácsolja a családterapeuta.