Téli depresszió ellen kocogás – A boldogság kéznyújtásnyira lehet

  (MTI-Press) – A boldogság ingyen van, de meg kell dolgozni érte – lényegében így foglalható össze a gyakorló pszichológus doktor, családterapeuta több éves, a pozitív pszichológia kutatásában szerzett tapasztalata, amelyet sokaknak különösen mostanság a téli depresszió időszakában tanácsos fontolóra venni, miközben reggelente kényszeredetten kikecmeregnek a jó meleg ágyból.

   Szondy Máté, a Károlyi Gáspár Egyetem adjunktusa szerint a boldogság – amely valójában egy nehezen megfogható, döntő mértékben pozitív érzelmi állapot – az adott helyzettel való megelégedettséget fejezi ki. Ezen életérzés – leszámítva a szélsőséges eseteket – szinte mindenki számára adott, elérhető, de tudni kell, hogyan jussunk el a hozzá vezető gyakran göröngyös úton. A különféle felmérésekből kiderül, hogy a kiegyensúlyozott, derűs személyiség hozzávetően 50 százalékos arányban genetikai adottság, a felmenőktől örökölt egyfajta búsás hozomány, 40 százalékban az egyén hozzáállásán, viselkedésén múlik és csupán 10 százalékban köthető az anyagi helyzethez, vagyis a gazdagsághoz – állítja a szakember.

Az aktivitás kreatívabbá tesz

A boldogság érzetét távol tartó téli depresszió például nem válogat, egyaránt megszorongathatja a szegényeket, jómódban élőket. A védekezés ellene a kevésbé tehetősektől nagyobb leleményt igényel. A módosabb emberek egyszerűen napfényesebb, melegebb tájakra utazhatnak feltöltődni. A lapos pénztárcájúak viszont – a láb mindig kéznél van alapon – elmehetnek kocogni. A mozgás növeli a boldogság érzetet, a szervezetben az euforikus állapotot előidéző endorfin hormonok termelődését. Amennyiben valaki inkább a passzivitást választja, úgy a kevesebb fény következtében szervezetében a melatonin nevű hormon termelődése növekszik. Ez álmosságot, levertséget, rossz kedvet okozhat, ezt a lustaságra hajlamosak gyakran nassolással próbálnak ellensúlyozni ahelyett, hogy mozognának. A finom falatok ára viszont a túlsúly. A mentőöv, az itt-ott felrakódó hurkák pedig alááshatják az önbizalmat, aminek nyomán visszahúzódóvá válhatunk, holott az ember alapvetően társas létre termett – figyelmeztet a pszichológus.
Az aktivitás viszont kreatívabbá tesz, jó gondolataink születhetnek, derűsebbé válhatunk, az effajta sikerélmény a másokért valami, akár aprócska jót cselekvés révén még fokozható is. A gazdagoknak viszont – ha nem elég ötletesek és nincsenek pozitívra hangszerelve – ott a fenyegető unalom. Amit esetenként akár egy szép tengerpart látványa sem képes elűzni, az üresség fojtogató érzése lassacskán mindent eluralhat. Ez viszont kedvetlenséget, lappangó ingerültséget, alvászavart okozhat, a szexuális étvágy is csökkenhet, “nesze neked nyaralás, a veszekedés a levegőben lóg.” A helyzetből adódó kudarcot a kellemes környezet csak még inkább kínossá teheti, a felek ilyenkor szembesülnek saját korlátaikkal, amit rosszabb esetben partnerükön kérnek számon.
Önmagában az anyagi jólét egyébként is sokféle buktatót hordozhat magával a boldogság állapotának elérésénél – hangoztatja Szondy Máté. Kísérletek bebizonyították, hogy már a pénz, bankjegy puszta látványa is befolyással lehet az emberre, általa a szemlélőben igen gyakran az önzés érzése kerekedik felül. Márpedig az önzőség eleve a boldogság ellen hat, hiszen az öröm általában csak másokkal megosztva lehet teljes. Akit a pénz bűvölete elragad, az könnyen kerülhet egy negatív spirálba. Újabb és újabb vásárlással, a javak halmozásával próbál boldogságra szert tenni, de mivel nem éri el, még újabb termékeket, mondjuk új autót vesz. “A boldogság ezen hamis érzését a különféle, vásárlásra csábító reklámok csak erősítik. A kiegyensúlyozott, szuverén személyiséget kevésbé lehet beültetni ebbe a hintába.” A csupán az anyagi javak birtoklásától boldogságot remélő ember gyakran nem is érti, hogy egy őszinte beszélgetés, egy vidám hangulatú társalgás, vagy akár valami egyszerű kiruccanás a zöldbe, önmagában örömet okozhat – magyarázza.

A boldogsággörbe a 45 éves időszak körül a legmélyebb    

A boldogságra való képességet az életkor is befolyásolhatja. Meglepő módon éppen az öregkorban lehet az ember a legboldogabb – persze ha a betegségek nem kínozzák -, ennek megállapításához a világ különböző sarkaiban, különböző társadalmi helyzetben lévő azonos korú alanyokat vizsgáltak a kutatók. Idős korban ugyanis az ember bölcsebbé válva jobban képes kezelni a konfliktusokat, nagyobb rálátása van az élethelyzetekre, kiismerve magát, a helyzetekre adandó saját reakciókat is képes könnyebben kezelni, derűsebb szemlélettel fogadja el az életet. A tovatűnt ifjúságot visszasírók könnyen elfelejtik a fiatal korral járó rengeteg identitászavart, önértékelés körüli kínokat, az érzelmi vulkánkitörések kezelhetetlen folyamát, amíg – jó esetben – eljutottak az érett személyiség kialakulásáig. Persze a szakember sem vitatja: nyilván boldog időszakai is lehetnek a fiatalabb éveknek. Az életút boldogsággörbéje általában a 45 éves időszak körül a legmélyebb. Ekkor új életszakasz kezdődik, sokan viszont képtelenek a váltásra. Ilyenek a motorbiciklin az ősz hajukat a szélben lobogtató öregedő macsók, a korukat festékréteggel elfedni igyekvő miniszoknyás dámák, akik tévúton járva mind görcsösebben hajszolják a boldogságot – emeli ki a terapeuta.

Sok múlik a boldogság eléréséhez a negatív élmények elfogadásának, majd tova engedésének képességén is. Kár például erőltetett harcot vívni az időnként ránk törő szorongás ellen. Ami ahogy jött, el is múlik, hiszen az élet maga a hangulatok változásának szakadatlan folyamata. Nem szabad “fetisizálni” a boldogságot: ha – az emberi természetből fakadó – időnként jelentkező lehangoltságkor azt érezzük, hogy “boldogabbnak kellene lennem”, az rendkívül nyomasztó és garantálja a boldogtalanságot.

Borúlátás, kishitűség, panaszkultúra, alacsony bizalomszint jellemzi a magyart  

A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a számunkra felkínálkozó apró örömök tudatos keresésével hamarabb visszanyerhetjük a kellemes életérzést, ehhez gyakran elég például egy gyertya fényébe nézni, vagy egy elismerő mosolyt kicsiholni. A boldog ember a környezete számára is kellemesebb, mert eleve toleránsabb, elfogadóbb, amíg az önmagával hadilábon álló kortárs állandó harcban áll a világgal is. Mindenben a rosszat látja meg, hajlamos a gyűlölködésre, másoknak az övétől eltérő véleményét könnyen személyét ért támadásnak fogja fel, amire agresszíven reagál. Máris kész a mérgezett légkör, ahol boldogságnak se híre se hamva.
Nemzetközi összehasonlítás szerint a magyar hajlik a borúlátásra, ami viszont nem egyenlő a depresszióval, vagy a boldogságra való képtelenséggel – húzza alá Szondy Máté. Az okkal, ok nélkül szomorkodás, búsongás okai között a magas fokú panaszkultúra emelhető ki, aminek történelmi gyökerei lehetnek. Közrejátszik a ránk jellemző alacsony bizalomszint, ami más népekével összevetve a napi életben adódó helyzeteknél a kollektív, egymásra támaszkodó helyett inkább az egyéni megoldások keresésére vezethető vissza. Ha elnagyoltan is, de ugyancsak fellelhető a magyar magatartáskultúrában az úgynevezett tanult tehetetlenség, amikor valamiféle kihívásra eleve lemondóan viszonyulunk. E kishitűség a diktatúrákat átélt nemzetek közös sajátossága, ami persze nehezíti a boldogság megragadását is.
Mégis a boldogság sötét téli napokon is karnyújtásnyira lehet. Eléréshez elegendő csupán némiképp életmódot változtatni. Például felmérések szerint naponta átlag 3-4 órát ülünk a tv előtt, miközben a családtagjainkkal a beszélgetés néhány percre szorítkozik. Az arányok módosításával kiléphetünk saját burkunkból, aminek a jutalma a szeretetteljesebb légkör kialakulása. Szükség van a rendszeres mozgásra, sportra. Különösen a csapatjátékból adódó közösség összetartó ereje tehet jót az életünk minőségének, de egy kiadós séta is megteszi. Jó tudatosítani magunkban, hogy lehetőleg a panaszok, sérelmek helyett pozitív élményeket adjunk közre a napi történésekből. Állítsuk be a szemünket a jó dolgok észlelésére, meglepően gazdag lesz a lajstrom és máris jobban érezzük magunkat – tanácsolja a családterapeuta.