Egyéb elnevezései: gyöngyfa, fanyüg, fakín, madárlép,
A fakínfélék (Loranthaceae) családjába tartozó, félélősködő, kétlaki, gömb alakú cserje. Előfordul lombos fákon: nyárfán, hársfán, akácon, almafán, vadkörtén stb. A fagyöngyfélék családnak több mint ezer faja ismert, hazánkban viszont csak két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy.
20-60 centiméter magas évelő. Szögletes szára szőrös, üreges. Fűrészes szélű, szív alakú leveleinek hónaljában fehér (a borzas szőrű felső ajkuknál sárgás), álörvöt alkotó virágokat találunk. Erős szagú, kesernyés ízű makkocska termése apró és száraz. Májustól júliusig (néha szeptemberig) virágzik.
A növény virágzatát hasznosítják gyógyászati célokra. Az akác jellegzetes, édeskés illatú, fehéres vajszínű virágját friss nyílásában érdemes szedni, mégpedig úgy, hogy a virágokat lefejtjük a fürtökről, majd jól megszárítjuk. A virágzás májusra, június elejére esik.
Egyéb elnevezései: cinet, cimet
A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert. Ceylon (Srí Lanka) szigetén és a Szunda szigeteken, valamint Kínában vadon előforduló, és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer (Cinnamomi cortex). Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer.
Egyéb elnevezései: édesfa, cukorkóró,
Szántók, legelők, parlagok évelő növényei. Virágzatuk felálló fürt. Az igazi édesgyökér ánizsra emlékeztető ízű és illatú gyökérrel rendelkező gyógynövény, melyet termesztenek és kivadulhat.
Egyéb elnevezései: epefű, gyomorfű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, ördögcsíptefű, A tárnicsfélék családjába tartozó egy- vagy kétéves növény. Magyarországon megtalálható mindhárom faja [kis ezerjófű (Centarium erythraea), keskenylevelű ezerjófű (Centaurium uliginosum), csinos ezerjófű (Centaurium…
Sokfelé előfordul, gyümölcsfaként vagy utcai sorfaként telepítik. A mészben gazdag, humuszos, egyenletes vízellátottságú talajokat szereti. Metszeni nem szabad.
Egyéb elnevezései: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke,
Dél-Európában a görögök terjesztették el, nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át. Nagy Károly császár 810 táján rendeletben írta elő termesztését. Nyugat-Európában csak az ültetvényeken található; Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein meg is honosodott.