Egyéb elnevezései: édesfa, cukorkóró,

A hüvelyesek családjába tartozó, régebben az Alföldön sokfelé elterjedt, ma már nagyobb tömegekben legfeljebb Békés és Csongrád megyében, kertekben, szántókon, parlagokon vadon élő, évelő növény. A főgyökér karó alakú, hosszú, egészen karvastagságú, többágú, belőle 40-60 cm mélységben vízszintesen és emeletesen indásan kúszó, több méter hosszú 1-3 ujjnyi vastag tarackok erednek. Ezek húsos, rostos állományúak, kívül vörösesbarna, belül világossárga színűek, enyhe szagúak, émelyítőn édes ízűek. Szára egyenes, 1-2 mm ágas, ujjnyi vastag. Levelei szárnyasan összetettek, 5-8 pár levélkéjük az akácéra emlékeztető. Virágzata felálló fürt, a virágok vöröseslilák. Termésük 2-3 cm hosszú lapos hüvely, június-júliusban virágzik.

Hatóanyag: glicirrhizin(a cukornál 150x édesebb), cukor, keményítő, nyálka, keserűanyag, illóolaj, aszpargin, cseranyag, gyanta, glikozida,  flavonoid,

Alkalmazás:

belsőleg:

– légúti fertőzésekre,

– meghűlésre,

– gyomorfekélyre (hámosító hatása miatt),

– vizelethajtásra,

Mellékhatása: hosszantartó szedése magas vérnyomást okozhat.

Teájának elkészítése és adagolása: Napi adagja 20-25 g. amelyet 8-10 órás hideg vizes  áztatással  készíthetünk el. Fogyasztása naponta egyszer, lefekvés előtt javasolt.