„Szinte minden, a későbbiekben halálhoz vezető betegséget oki kapcsolat fűz  az alváshiányhoz”- mondja Matthew Walker, a Kalifornia Egyetem pszichológia és idegtudomány professzora. „Jó munkát végeztünk az élettartam meghosszabbítása terén, de az egészség tartamának meghosszabbításában nem jeleskedünk. Mi úgy látjuk, hogy az alvás megjavítása volna az az út, ami segíthetne egészségesnek maradni.”

A kevés vagy rossz alvást az Alzheimer-kórral, szívbetegséggel, elhízással, cukorbetegséggel és sztrókkal szokták összefüggésbe hozni.

Noha az idősebb emberek kevésbé veszik észre, mint a fiatalok (és kevésbé panaszkodnak) a tompaságra az agyukban és az alváshiány többi jelére, a tudomány felfedte már a rossz alvás és kognitív romlás együtt járását.

Az egybefüggő, mély alvás gyakran már a harmincas éveinkben átadja a helyét a megszakított, nem kielégítő alvásnak, már ekkor kezd kialakulni az alváshiánnyal kapcsolatos kognitív és fizikai állapotromlás.

A gyógyszeripar ugyan ellátja a rossz alvókat számtalan tablettával, de Walker professzor figyelmeztet, hogy azok a természetes alvásnak csak gyenge utánzatát tudják nyújtani.

„Ne gondolják, hogy a szedálás valódi alvás, mert nem az.”

Az alvással foglalkozó szakirodalom áttanulmányozása során Walker professzor és munkatársai idéznek olyan munkákat, amelyek kimutatják, hogy az öregedő agynak nehézséget okoz az olyan lassú agyhullámok generálása, amelyek megteremtik a gyógyító mélyalvást, csakúgy, mint azoknak a molekuláknak az előállítása, amelyek stabilan képesek átkapcsolni az agyat alvásból ébrenlétbe.

Az öregedéssel csökken a NREM alvás (mélyalvás, amelyben nincs gyors szemmozgás) vagyis a lassú hullámú alvás.

A fiatalságra jellemző, egészséges lassú hullámok az információt segítenek ‘felhozni’ a hippokampuszból, ami az agy rövid távú raktára, a prefrontális kéregbe, ahol az információ megszilárdul és hosszú távú tárolásra kerül.

„Sajnos, éppen ezek a típusú agyhullámok csökkennek jellemzően, ahogy öregszünk, és éppen most kezdünk rájönni, hogy ez vezet a memória hanyatlásához a későbbiekben.”

A másik nehézséget az alvást stabilizáló, az ébrenlétbe átmenetet segítő idegi kémiai molekulák szabályozásának romlása jelenti. Az egyik ezek közül a galanin, ami előmozdítja az alvást, a másik az orexin, ami ezzel szemben az éberséget mozdítja elő. Az alvás-ébrenlét ritmusának felborulása az idősebbeket egész napra fáradttá teszi, éjszaka viszont nem engedi pihenni.

Mindamellett, nem mindenkinél van ez így. „Ahogy egyes embereknek jobban sikerül az öregedés, némelyek jobban is alszanak. Ez a terület még feltárásra vár.”

Kutatják az alvás minőségének nem gyógyszeres javítását is: elektromos stimulálással és akusztikus eszközökkel, metronómhoz hasonló szerkezettel, ami lelassítja az agy ritmusát. A gyógyszerek biztosan nem megfelelőek erre a célra.

„Az Amerikai Orvosok Kollégiuma elismerte, hogy az altató tabletták nem jó választ adnak az alvásproblémákra. Az altatók szedálják az agyat, nem a természetes alvást segítik. Jobb megoldást kell választanunk arra, hogy helyreállítsuk az idősekben az egészséges alvást. Kutatásunknak is ez az egyik célja.”

„Korábban arról folyt a vita, hány órát szükséges aludni. Már tudjuk, lehet, hogy elegendő ideig alszik valaki, de nincs meg az alvásnak a minősége. Az alvás minőségét is értékelni kell. Valójában mind a kettőre, az alvás mennyiségére és a megfelelő minőségére is szükségünk van”- érvelt Walker professzor.

Forrás:Független.hu