Aki a természetes tisztítószerek és kozmetikumok híve bizonyára ismeri ezt a növényt amit szappanfűnek  neveznek. Az egész növényt és a gyökerét is használhatjuk mosásra, szappanként vagy hajmosóként, de ha teát vagy kivonatot  készítünk belőle gyógyhatását is megtapasztalhatjuk.

A szappanfüvet már a  Római birodalomban használták vízlágyítóként, és a világ szinte minden részén használták mosásra. A telepesekkel megérkezett az Új Világba is ahol elterjedését egy érdekes történettel magyarázzák. Amerikai angol nevét Pattogó Bet gyökér a mese szerint egy telepesről kapta. Név szerint az egyik úttörő Betty az akkori szokás szerint utazásának minden táborhelyén ajándékot hagyott a későbben oda érkezőknek: a magával vitt szappanfűből  néhány dugványt tett a földbe amelyet a későbbi utazók  már mint növényt találhattak meg. Mindenhol amerre Betty táborozott  a szappanfű  terjedt, egyszersmind kisegítette az utazót ha  kifogyott volna a szappanból, mosószerből. A telepesek aztán használták kényes csipkéik és ónedényeik tisztítására vagy egyszerűen csak szappannak mosószernek.

De nemcsak a kényes finom holmi mosószere volt a növény: a szíriaiak evvel mosták a gyapjút, Svájcban a juhokat  fürdették  vele még nyírás előtt, majd a juhoktól eljutunk a múzeumi restaurátorokig akik a kényes tárgyakat és falikárpitokat tisztogatják ezzel.

Ha a növény megsérül nyálkás anyag szivárog belőle amely vízzel kivonható az egész növényből. Szépen habzik és íme egy még meglepőbb felhasználás: adjuk a sörhöz és remek habot képez a csapoláskor. Senkinek sem jutna eszébe hogy éppen egy kis mosónövény habját kóstolgatja a korsójából.

A szappanfű egy évelő növény a Szegfűfélék családjából  hengeres, 1-2 cm vastag, vízszintesen kúszó gyökértörzzsel, mely nagyszámú tarackot és gyökeret fejleszt. A földbeli részeket vöröses para fedi, a gyökereket a csomók hiánya alapján különböztetjük meg a gyökértörzstől és a tarackoktól. Egy méter magasra is megnő nedves árkok, utak mentén, romok, elhagyott települések helyén, réteken, vagy virágzik  mint ültetett dísznövény. A levelek átellenesek, hosszúkás-kerülékesek, háromerűek. A virágok a szár csúcsa felé tömörülnek, kellemes illatúak, különösen estefelé. Öt sziromlevelük szabad, fehér vagy rózsaszínű, esetleg lilás árnyalattal. Júniustól szeptemberig virágzik. Teltebb virágú fajtái dísznövényként ismertek.

A föld feletti részt teljes virágzáskor gyűjthetjük és mint friss alapanyagot használhatjuk, a föld alatti részt pedig szeptemberben és októberben gyűjtjük és szárítjuk.

Hatóanyagai: körülbelül 5% szaponin, gyanta, nyálka, és egy kis mennyiségű illóolaj

Szaponintartalma a gyomorba kerülve eősen irritáló serkenti a köhögési reflexet.  Növeli a légzőrendszerben a folyadék és a nyálka termelését. Használják  a száraz köhögés, bronchitis és bizonyos esetekben az asztma kezelésére.

Már Dioscorides óta használják mint alternatív gyógyszert epehajtásra, hashajtásra,  izzasztásra, enyhe vizelethajtóként.  A  gyógynövény főzete külsőleg viszkető bőr, ekcéma, pikkelysömör, akne, kelések kezelésére használható. 

Szokásos alkalmazása: Naponta maximum 1,5gr. szárított gyökérből készült főzet fogyasztása ajánlott. És ha mondjuk sampont szeretnének készíteni íme két egyszerű recept:

• Két nagy marék friss növény apróra vágva, adjunk hozzá 3 csésze vizet és melegítsük – de ne forraljuk- míg jól habzó oldatot kapunk. Azonnal használható.
• 2 csésze desztillált vízben  másfél evőkanál szárított szappangyökeret kb. 20 percig főzünk, majd a tűzről levéve hozzáadunk 2 teáskanál citromverbéna vagy macskamenta levelet, állni hagyjuk majd leszűrve azonnal használjuk hajmosásra.