X, Y, Z – bet?k az ábécéb?l. A szociálpszichológiában és a szociológiában a generációk jelölésére szolgálnak. A hajdani nagygeneráció (vagy veterán generáció) után 1946-tól 1964-ig tartott a baby-boom korszak, az 1965 és 1979 közöttiek az X, a 1980-1995-ösök az Y, az 1996 után születettek pedig már a Z generáció tagjai. Most tehát az Y generáció korszakát éljük, éppen ezért leginkább velük foglalkoznak a pszichológusok és szociológusok. A mostani 20-30 évesek különleges helyet foglalnak el modern világunkban. ?k az információs kor gyermekei, együtt n?ttek fel az internethasználat elterjedésével, megtanulták alkalmazását, aktív felhasználói lettek. Ellentmondásos korban születtek, és nem mindennapi körülmények között kell eligazodniuk, helyt állniuk a velük szemben támasztott sokféle követelmény közepette.

Tari Annamária klinikai szakpszichológus, akinek egyik kedvenc szakterülete a fogyasztói társadalom és annak hatása az Y generációra, könyvet írt err?l a korosztályról.
– ?k azok, akik valóban már igen korán, gyermekkorukban találkoztak az internettel – er?síti meg. – A digitális nemzedék els? hullámaként tartjuk számon ?ket. Bár az id?sebb nemzedék gyakran mondogatja, hogy könny? nekik, mert mindent készen kapnak, még az internetet, a legmodernebb technikát is játszva sajátítják el. De ez nem ennyire egyértelm? és egyszer?. Mert valóban egy új világ épült körülöttük, a fogyasztói társadalom minden el?nyével és hátrányával naponta „bombázza” ?ket a legkülönfélébb módokon, de az új lehet?ségek, igények, átértékel?dött fogalmak, megváltozott értékrend közepette nincs számukra biztos irányt?, és nincs kijelölt út. Ezt az utat önmaguknak kell megkeresni, mégpedig egy virtuális világban, amit hozzá kell illeszteniük a való világhoz, a mindennapi realitáshoz. És ez egyáltalán nem könny? feladat. A „bezzeg a mi id?nkben” – kezdet? mondatok régi típusú tekintélytisztelete már nem feltétlenül érvényes. Az élet sok területén nekik már másképp kell élniük, és a XXI. században másként akarnak élni. Sokkal fontosabbnak tartják például a munka és a magánélet egyensúlyát.
– Ezek szerint a mai kihívásoknak a régi értékrend, a hagyományos minták alapján már nem is lehet megfelelni.
– Nem, pedig ezek a kihívások súlyos terheket jelentenek számukra. Mert az igaz, hogy együtt fejl?dtek a modern technikával, az internet sokféle csodájával, tudják, értik és használják, értelmileg feln?ttek hozzá, de bizonyos jelenségek érzelmi feldolgozása lemaradhat. Az internet hatása közé sorolhatjuk, hogy sokan – mert hozzászoktunk, hogy ami a képerny?n van, az igaz – azt tartják, hogy amit ott nem találnak meg, az nem is létezik. Idejük jelent?s részét a számítógép el?tt töltik, a blog, a Facebook, az iWiW, a Twitter jelenti számukra a kapcsolatteremtés lehet?ségét, a valahova tartozás közösségi élményét, a szórakozást, a tanulást, a társas kapcsolatok megtalálását, a magánéletet. Az internet a kapcsolatok tekintetében megnövelte a lehet?ségeket, ami persze nem jelenti azt, hogy ki lehetne hagyni a reális világot, amelyben élünk.
– Ez bizonyos mértékig érthet?, hiszen egy kattintással a világot hozzák közel magukhoz, ha nem akarnak, soha nincsenek egyedül, és a világhálón „szörfölni” nem is utolsó elfoglaltság.
– Akkor, ha ezt a technikát értelmesen, értékén kezelik, ha észreveszik azokat a csapdákat is, amelyeket az internetes világ rejt. Mert az igaz, hogy korlátlan információ birtokába juthatnak, de az életüket teszik fel, kitárulkoznak a világ számára, kitörölhetetlen nyomot hagynak magukról, olyan adatokat, amelyeket bármikor felhasználhatnak a kárukra. Nagyon fontos képesség lett tehát, hogy a kapcsolatok létezzenek a virtuális világ mellett a való életben is.

    – Talán tekinthet? egyfajta menekülési lehet?ségnek is a túlzott internet használat, hiszen a való élet, a mindennapok sodra olyan igényeket támaszt velük szemben, amelyeknek nem könny? megfelelni. Igaz, hogy kinyílt számukra a világ, de ehhez a világhoz nehéz alkalmazkodni, hiszen ebben csak a siker, a pénz számít, a teljesítmény, a pörgés, a rohanás, a száguldás, a megfelelés. Már az óvodában teljesítményt várnak a gyerekekt?l, és a követelmények kés?bb csak fokozódnak. Siker vagy kudarc – a kérdés így adódik, a tét nagy, aki nem jut gyorsan célba, az lemarad, leszakad. Csoda-e tehát, ha sokan a számítógép biztonságában vagy vélt menedékében érzik jól magukat?

    – A baj az, hogy még alakulóban van az internet bels? szabályozási rendszere, és még nem látjuk, hogyan fejl?dik a virtuális és a reális világ kapcsolata. Nem meglep? tehát, hogy lényegében még nem alakult ki védelmi mechanizmusunk sem az új hatásokkal szemben. Az Y generáció és a Z generációs kamaszok életében további problémát jelenthet, hogyan alakul majd az érzelmek kezelése online és offline térben. Sok kutató mondja azt, hogy az online kommunikációnak egyik veszélye, hogy a személyközi kapcsolatok érzelmi feldolgozása fejletlenebb lehet. És mindezért nem az internet, nem a technika hibáztatható.

– Generációs különbségek, harcok, generációk közti ellentétek mindig voltak, de érvényben volt egy közös értékrend, amelynek mentén a folyamatosság hidat képezett két generáció közt.

    – Az Y generáció nem feltétlenül akar megfelelni egy olyan szül?i mintának, amelyben a „robotoló szül?” a saját életében sem éli át az örömöket, és a hagyományos értelemben vett tekintélytisztelet sem a sajátjuk. De hogyan is lehetne elvárni e fordított szocializációban feln?tt nemzedékt?l ezeket, hiszen nem ?k tanulnak a szül?t?l, sokkal inkább ?k oktatják el?deiket a technika vívmányainak használatára! Az el?z? generációnak olyan kihívást jelent a mobiltelefon, az internethasználat, hogy önmaguk képtelenek lennének megküzdeni vele. Az Y nemzedék olyan világban vált feln?tté, ahol örökké sietnie kell, önmagát kell megvalósítania, karriert kell építenie. Egy érdekvezérelt világban, ahol attól kell tartani, hogy ha nem igyekeznek, értékcsökkentek lesznek, partvonalra kerülnek. Az id?skor, a tapasztalat önmagában nem kelt bennük csodálatot, tiszteletet, presztízst.

    – Akkor nincs találkozási pont, az utak végleg szétcsúsznak, egyedül tévelyeg labirintusában az Y generáció, amíg magára talál?

    – Ez az el?z? generáció felel?ssége is. Egy rendkívül érzékeny és sérülékeny kapcsolatról van szó. Az Y nemzedék magabiztossága csak felszín. A mélyben szorongás, félelem, bizonytalanság, stressz, különféle traumák lappanganak, mert nincs könny? életük. Hiányzik a kapocs, ami összeköt, a bizalom, a megértés, a türelem, a szeretet. Ezekb?l van a legkevesebb a mai, gyakran atomjaira hulló családokban. Az ?szinte beszélgetések, a meghallgatás és a „kibeszélés” m?vészetének kevesen vannak birtokában. Pedig a folyamatosság – ütközéseken és megért? kompromisszumokon edz?dve és átívelve – mindenképpen törvényszer? és nélkülözhetetlen a generációk láncolatában.

    És ne felejtsük el: most az Y generációról beszélünk, de már itt van nyomában a Z nemzedék, a mai tinédzserek, a világ els? globális generációja. ?k már beleszülettek a digitális technikába, róluk szokták mondani, hogy „egérrel a kezükben” jöttek a világra.Az ? generációs létük, „online világuk” már egy másik történet. Tari Annamária ezt is elemzi legújabb könyvében.

Forrás: MTI