A középkorú páciensek térdízületi porcának sérülése ugyanolyan jól gyógyítható gyógytornával, mint sebészi úton – állítja egy kutatás, amely a British Medical Journalban jelent meg.
Dán és norvég kutatók szerint a gyógytornát úgy kell tekinteni, mint kezelési lehetőséget a térdsérült, középkorú páciensek esetében.
Évente kétmillió emberen végeznek térd artroszkópiás műtétet: ‘kulcslyuk’ sebészeti eljárással enyhítik a térd fájdalmát és javítják a mozgást, több milliárd dollárért.
Ebből a legújabb kutatásból arra lehet következtetni, hogy az artroszkópiás térdműtétből kevés haszon származik a legtöbb páciens számára.
Véletlenszerű kiválasztással, kontrollcsoporttal vizsgálták a kérdést: önmagában az artroszkópiás műtét vagy önmagában a gyógytorna-e a megoldás a középkorú páciensek kopásos meniszkusz panaszaira. (Általában véve, a randomizált, kontrollcsoportos kutatás az egyik legjobb módja, hogy megállapítsuk, egy beavatkozás eléri-e a kívánt hatást.
Kiválasztottak két kórházból 140 felnőttet, akiknek az átlagéletkora 50 év volt, és degeneratív meniszkusz (porckorong) szakadásban szenvedtek, amit MRI vizsgálat is megerősített.
A páciensek fele gyógytorna programban vett részt 12 héten át, hetente 2-3 alkalommal, a másik fele artroszkópiás műtéten esett át, amit az otthonukban, önállóan végzett napi tornagyakorlat követett.
A műtét után három hónappal combizom erősséget mértek, és két év múlva a páciensek beszámoltak arról, hogyan működik a térdük.
Semmilyen, klinikailag jelentős differenciát nem állapítottak meg a két csoport között sem fájdalomban, sem a térd működését illetően. A három hónap utáni combizom erősség mérés a gyógytornás csoportnál mutatott ki erősödést.
Egyik csoportban sem jelentkeztek negatív hatások a két éves követési idő alatt.
A gyógytornás csoportból a két év alatt tizenhárman – ami 19% – elvégeztették a műtétet, kimutatható haszon nélkül.
„A szakértő felügyelet mellett végzett gyógytorna jobb hatást mutatott, mint a műtét, mert erősítette a combizmokat, legalábbis eleinte” – írják a szerzők. „Az eredmények arra bátoríthatják a klinikusokat is és középkorú pácienseiket is, akiknek degeneratív porckorong sérülésük van, és nincs csontritkulásuk, vegyék fontolóra a gyógytorna-terápiát, mint kezelési módot.”
Hogyan alakulhatott ki a jelenlegi szituáció? Azaz a műtéti megoldás elterjedése anélkül, hogy legalább szerény javulást okozna, kérdezi két szakértő a szerkesztőségi cikkben.
„Eltekintettek a bizonyítékoktól” – mondja Teppo Jarvinen (University of Helsinki) és Gordon Guyatt (McMaster University).
„Az egészségügy szűkös forrásainak tudatában… nem engedhetjük meg az ortopéd orvosoknak, a kórházi vezetőknek, az egészségügyi ellátóknak és a finanszírozóknak, hogy ne vegyék tekintetbe a szigorú vizsgálatok eredményét, és tovább folytassanak egy műtéti gyakorlatot, amelynek sohasem bizonyította senki a hatásosságát” – erre a konklúzióra jutottak a szerkesztők.
Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2016-07/b-eae072016.php