Amiről beszélünk az a 2-es típusú cukorbetegség, és annak a lehetősége, hogy valami hatékony, megfizethető, és kedvezőtlen mellékhatásoktól mentes szert találjunk.

A gondolat kilenc tanulmány összesített elemzése során merült fel, amelyek azt sugallják, hogy az aloe verát/ vagy valamelyik hatóanyagát tovább lehetne vizsgálni pre-diabéteszes állapotok vagy már diagnosztizált cukorbetegek kezelésére.

Az aloe verat ( Aloe barbadensis ) már évezredek óta használják mint növényi gyógyszert a kínaiak, egyiptomiak, görögök, indiaiak, japánok és a mexikóiak. Számos külsőleges alkalmazása mellett van néhány belsőleges alkalmazása is mint immunerősítő vagy hashajtó. Számos krónikus betegséggel kapcsolatban is próbálták bizonyítani hatékonyságát mint  például a asztma, glaukóma, magas vérnyomás, gyulladásos bélbetegség, és a cukorbetegség. A  bizonyítékok azonban korlátozottak  vagy következetlenek voltak.

Az aloe vera növény leveleit használják gyógyászati célra. A színtelen belső gél és a zöld  külső héj a termékekben külön-külön vagy együttesen van jelen.

Magában a növényben  legalább 70-80 aktív vegyületek található, csak felsorolás szerűen vitaminok , enzimek, ásványi anyagok, antrakinonok, monoszacharidok, poliszacharidok, lignin, szaponinok, szalicilsav, fitoszterolok és aminosavak. A tanulmányok arra utalnak, néhány vegyület ezek közül  szerepet játszik a vércukorszint ellenőrzésében, és javítja azt.

A növény nyomelemeket is tartalmaz, mint például a króm, magnézium, mangán és a cink. Ismert, hogy ezek fontos szerepet játszanak a glükóz metabolizmusban.

A már elvégzett tanulmányok elemzése során mindössze 9 esetben volt a vizsgálatok része az éhhomi vércukor és a HbA1c szint mérése. Ez utóbbi  a hemoglobinhoz kötött cukor mennyiségét méri, és az adatokból visszamenűleg 2-3 hónapra egy átlagos vércukorszintre lehet következtetni.

A meta-analízis kimutatta hogy a vizsgált populációban az aloe vera az éhhomi vércukor szintet 2.6 mmol/l -rel csökkentette,  a HbA1c  értéket pedig 1,05 -tel.

A kutatók azt is megjegyezték, az adatok arra utalnak, hogy azoknál a betegeknél akiknek az éhhomi vércukor értéke magasabb volt mint 11.1 mmol/l  egy nagyobb csökkenést lehetett tapasztalni. Ebben a körben a csökkenés átlagosan 6,1mmol/l jelentett.

A meta -analízis azonban néhány problémát is  felvetett. A vizsgálatokat többféle készítménnyel végezték, az időtartamuk 4-14 hétig terjedt, magukban a módszerekben is eltérések mutatkoztak, és ezeken kívűl is több  dologban nem feletek meg az igazán elfogadott kutatási módszereknek.

Az eredmények láttán azonban valószínűleg tovább fognak vizsgálódni, most már az elfogadott protokolloknak megfelelően.