Vérnyomást és gyulladást is csökkent a „tépőzár termésű” párlófű

Miről ismerjük föl a párlófüvet?
Kevésbé ismert, ám sok helyen fellelhető gyógynövényünk a párlófű. Évelő növény, a rózsafélék családjába tartozik. 30 cm-től akár 120 cm magasra is megnőhet, sárga virágzata kecses, 20-30 cm hosszú. Apró termése kívül tüskés, így könnyen az állatok bundájába vagy akár a melegítőnadrágunkra tapad.

A párlófű, mint gyógynövény
A párlófüvet a népi gyógyászatban világszerte sokféle betegség kezelésére használták, használják. Elsősorban epe- és májbántalmakra, epekő-és epehólyaggyulladásra, valamint a sárgaság gyógyítására alkalmas. Az akaratlan vizeletcsöpögést is e növénnyel kezelték. Összehúzó hatása miatt belső vérzések, bőrbetegségek és hasmenések kiváló ellenszere volt az európai és magyar népgyógyászatban is. A vastagbélhurut kiváló ellenszere.
A kínai népgyógyászat féregűzőszerként tartja számon.
Állatkísérletek és farmakológiai eredmények szerint sárga virágja immunmoduláns, vérnyomáscsökkentő, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatássokkal bír. Tudományos kísérletekben vizes kivonatát szájon át egereknek adva magas vércukor szint elleni, inzulinszerű aktivitását írták le. Ezen felül vizes kivonatának Hepatitis-B vírus elleni hatását is megállapították. Vizes-etanolos kivonata pedig a gyomorfekélyt kiváltó baktérium, a Helicobacter pyroli szaporodását gátolta.
A párlófű kivonatát felhasználják még samponok, hajszeszek készítésénél is, de torok- és szájöblögetőszerek adalékaként is előszeretettel alkalmazzák. Festőnövényként is megállja helyét, a timsóval pácolt gyapjút sárgára, míg a krómmal pácoltat mustárszínűre színezi.

Milyen hatóanyagokat tartalmaz?
A párlófű hajtásai nagyon sokféle biológiailag aktív vegyületet tartalmaznak. Elsősorban flavonoidokat, flavonoid glükozidokat, továbbá katechineket, és fenolsavszármazékokat mutattak ki belőle, de található benne pl. illóolaj, kovasav, citrom-, alma- és borostyánkősav is. Felhalmoz még szalicilsavat is, (amely származéka az aszpirin alapvegyülete), keserűanyagokat, ásványi anyagokat, C- és K-vitamint, B vitamin származékot, sőt növényi szterolt, zsírsavakat is.

Honnan gyűjtsük, miképp fogyasszuk?
A párlófű az egész északi-féltekén elterjedt gyomnövény. Erdők szélén, réteken, tisztásokon, valamint bokros élőhelyeken is megterem. Júniustól augusztusig virágzik, ezért ebben az időszakban gyűjthető. Gyűjtésnél ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb szárrészt szedjünk le, és szárról érdemes még a termőhelyen lefosztani a leveleket.
A begyűjtött virágos, leveles hajtásokat, a kora tavasszal szedett tőlevélrózsákkal együtt vékony rétegben, 3-4 ujjnyi vastagon elterítve, árnyékos helyen szárítsuk.

Teakészítéshez 2-4 gramm szárított növényt (herbát) főzzünk meg forró vízben, vagy forrázuk le és napi három alkalommal fogyasszuk. 1-4 ml drogból készült alkoholos kivonatát szintén napi három alkalommal ajánlott fogyasztani. A kúra időtartalmára vonatkozóan adatok nem állnak rendelkezésünkre, ugyanakkor jó tudni, hogy mivel a növény cserzőanyag-tartalma magas, huzamosabb használata székrekedéshez vezethet.
Bőrbetegségek kezelésére 100 gramm párlófű herbát és 2 liter forró vizet keverjünk el, majd adjuk hozzá a fürdővízhez. Külsőleges használata kevésbé kockázatos, viszont hiteles adatok erről sem informálnak minket.

A toxicitás és egyéb mellékhatások ismeretének hiánya miatt terhesség alatt alkalmazása nem ajánlott. Érzékeny személyeknél fotodermatitiszt (ekcémás tünetek a fénynek kitett bőrfelületen) idézhet elő, valamint alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy egyes közlemények szerint a menstruációs ciklust is befolyásolhatja.

Háttérinformáció:
Az adatok, információk forrása a Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat a tanszék munkatársai tudományos igényességgel állították össze.
Az információk begyűjtését és a háttérkutatásokat a Central Europe program keretében, az ERDF társfinanszírozásával folyó Traditional and Wild projekt biztosítja.

www.traditionalandwild.eu