Az utóbbi időkben  sok szó esik a velünk élő baktériumokról, azok különböző hatásairól az egészségre. Valószínűleg arról is mindenki hallott már,  hogy az antibiotikumok nemcsak a kórokozó baktériumokkal végeznek, de a jótékonyakkal is, tehát a gyorsabb gyógyulás érdekében jól tesszük, ha kivűlről is segítjük a bélflóra regenerációját vagyis a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodunk és probiotikumot szedünk.

Van azonban egy kifejezés amely csupán egy betű erejéig különbözik a fenti jól ismerttől: prebiotikum.

Vajon ismerjük-e ennek a szónak a jelentését. Jobban tennénk ha pontosan tudnánk miről van szó mert segítségével egy igen hatékony és egyszerű módszert kaphatunk sokféle egészségügyi problémánk megoldására.

Az élelmi rost kifejezést  1953-ban alkották meg, de a magas rosttartalmú étkezés előnyeit már Hippokratész is megemlítette.

Az élelmi rost vagy más nevén “nyerstáplálék” megnevezés a növények ehető részét takarja, mely nem tud megemésztődni, illetve felszívódni a vékonybélben, így érintetlenül halad tovább a vastagbélbe. Ide tartoznak a poliszacharidok, melyek nem keményítők (cellulóz, hemicellulóz, gumik, pektinek), oligoszacharidok (mint inulin), lignin, valamint a növényekhez kapcsolódó anyagok (mint a vaxok, szuberin). Az élelmi rost fogalom a keményítőknek egy emészthetetlen keményítő néven ismert fajtáját is magában foglalja (ezek a hüvelyesekben, részben őrölt magokban és gabonákban, valamint néhány reggeli gabonapehelyben találhatóak), mivel ellenáll a vékonybél emésztőfolyamatának és változatlanul jut a vastagbélbe.  (eufic.org)

A mostani elképzelés szerint az élelmi rostok fogyasztása csökkenti a nyugati típusú életmódot és diétát  folytató emberekben a szív és érrendszeri betegségek, az elhízás, a cukorbetegség, valamint néhány típusú rák előfordulását.

Most persze joggal kérdezheti bárki mi az összefüggés a cím és az eddig leírtak között.

Alapvetően az, hogy minden prebiotikum élelmi rost, de ez fordítva nem igaz, vagyis nem minden élelmi rost prebiotikum.

Mire kell nekünk a prebiotikum

Ha nagyon leegyszerűsíteném a dolgot azt mondanám arra, hogy etessük és egészségesen tartsuk a saját baktériumainkat, hogy aztán élvezhessük „tevékenységük” eredményét. Szerencsére nem egy koszton élünk vagyis ami számunkra emészthetetlen  az a bélbaktériumok számára  táptalaj. Ebből adódnak a problémák, ugyanis a nyugatí típusú táplálkozás nem veszi figyelembe azt, hogy nemcsak minket mint embert kellene ellátni megfelelő táplálékkal, hanem nagyszerű és segítő lakóinkat is.

Vagyis a prebiotikum olyan nem emészthető élelmiszerösszetevő amely szelektíven serkenti egy vagy korlátozott számú baktérium növekedését a vastagbélban, vagy  növeli azok aktivitását és ennek segítségével javítja a gazdaszervezet egészségét. Ez a definíció később egy kicsit finomodott avval, hogy most már nemcsak a vastagbélben, hanem az gasztrointesztinális rendszerben élő összes jótékony baktériumról szólt. Általában ezek a rostok a  bifidobaktérium  és laktobacillus népességre vannak különösen jó hatással.

A prebiotikum:

-ellenáll a gyomorsavnak és az emésztőenzimeknek vagyis nem emésztődik meg és szívódik fel mint tápanyag

-a bélflóra baktériumai által azonban feldolgozható

-és szelektíven stimulálja azoknak a baktériumoknak a növekedését, vagy aktivitását amelyek potenciálisan összefüggenek az egészségünkkel és a jó közérzetünkkel

A prebiotikumok természetes módon fordulnak elő olyan élelmiszerekben, mint a póréhagyma, a spárga, a cikória, a csicsóka, a fokhagyma, hagyma, búza, zab, és a szójabab.

A étkezésben levő megfelelő mennyiségű prebiotikumnak mérhető pozitív hatásai vannak. Lássuk a lehetséges előnyöket:

• csökkentik a fertőzések, vagy antibiotikum szedés által előidézett hasmenés súlyosságát és időtartamát. Az egyik legtipikusabb hasmenés az „utazók hasmenésének nevezett fertőzés súlyosságát is képes csökkenteni.
• gyulladásos bélbetegség esetén csökkentik a gyulladást és a tünetek súlyosságát
• védő hatást fejtenek ki vastagbélrák esetén
• Fokozzák néhány  ásványi anyag biológiai hozzáférhetőségét és felszívódását, beleértve a kalcium, magnézium, és esetleg a vas;
• Csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőit
• Elősegítik a telítettség érzését és a fogyást,
• valószínűleg a csecsemők korai táplálkozásában jelen levő prebiotikus rostok megelőzik az allergia kialakulását

Prebiotikus rostokat nemcsak természetes élelmiszerek formájában vehetünk magunkhoz. Hozzáadják multivitaminokhoz, tápszerekhez, vagy probiotikummal kombinálják. Ezért érdemes megemlíteni néhány kiegészítésként  nagyon gyakran előforduló prebiotikus rostot név szerint is :(anélkül hogy a kémiai háttérrel foglalkoznánk)

• inulin
• fruktooligoszacharidok (FOS)
• galaktooligoszacharidok (GOS )

Számos más természetes eredetű prebiotikum is létezik (szója oligoszacharidok, rezisztens keményítő ), ezeken kívűl azonban a kémiaia felépítés és egyéb tulajdonságok figyelembe vételével szintetikus úton is próbálnak prebiotikus tulajdonságokkal bíró rostokat előállítani különösen Japánban (xilooligoszacharidok, pyrodextrin, isomaltát-oligoszacharidok, laktoszukróz, polidextróz laktulóz). Néhány termék ezek közül már forgalomban van annak ellenére, hogy csak in vitró kísérleteket végeztek velük.

Milyen növények gazdagok prebiotikus rostokban

 

Zöldségek	Csicsóka, cikória, fokhagyma, vöröshagyma, póréhagyma, mogyoróhagyma, újhagyma, spárga, cékla, édeskömény gumó, kukorica, kelkáposzta
Hüvelyesek	Csicseriborsó, lencse, vörös vesebab, zöldborsó, szójabab
Gyümölcs	Alma, nektarin, őszibarack, datolyaszilva, tamarillo, görögdinnye, banán, grapefruit, gránátalma. Szárított gyümölcsök (pl. Datolya, füge)
Gabonák	Árpa, rozs, búzakorpa, zab
Diófélék és magvak	Kesudió, pisztácia
Más	Emberi anyatej

A legegyszerűbb módszer tehát amellyel életben és jó egészségben tarthatjuk  velünk élő jó baktériumainkat ha megfelelően tápláljuk őket az étkezésben levő prebiotikus rostok segítségével.