Mi a közös a káposztában és a gyógynövényekben? Kitalálják?

A növények felépítése lehetővé teszi számukra a különböző autonóm életfunkciók továbbélését -például légzés-még akkor is ha elválasztják az anyanövénytől őket, vagy egyszerűen csak betakarítják a haszonnövényeket. Emiatt feltételezhetjük azt is, hogy a betakarított növények képesek érzékelni a külső ingereket  és reagálni azokra  még napokig, megtartva cirkadián ritmusukat. A cirkadián ritmusnak megfelelően egyes anyagok a napszaktól függően különböző mennyiségben vannak jelen a növényekben. Bizonyos napszakban több bennük az antioxidáns, a kártevők ellen védő fitokemikáliák, vagy éppen a rákellenes anyagok. Az antioxidánsok és a rákellenes anyagok mennyiségének változása az elfogyasztott zöldségekben az emberi szervezetre is hatással van.

A cirkadián belső óra mutatja meg a növényeknek amikor az évszakok változnak és evvel együtt változik a nappalok és az éjszakák hossza-mondta Janet Braam növénybiológus (Rice University Houston, Texas)- de ugyanennek az órának a működése kritikus a növény számára a rovarok elleni védekezésben is. A növények tudják mikor táplálkoznak a rovarok és belső órájuk segítségével  fel tudnak készülni saját védelmükre.

Egy korábbi tanulmány már bebizonyította ennek a tulajdonságnak a létét. A modellként használt növény az Arabidopsis thaliana röviddel napkelte előtt -amikor a rovarok táplálkozni kezdenek- rovarriasztó kemikáliát kezd termelni. A védő vegyületeket amelyek ilyen hatást biztosítanak  glikozinolátoknak hívjuk és közös tulajdonságuk hogy a sejtnedvüreg sérülésekor egy enzim csípős ízű mustárolajokra bontja őket. Feltételezhetően ezután már nem ízlenek annyira a növények a kártevőknek. Az Arabidopsis thaliana (Lúdfű) a Keresztesvirágúak családjába tartozik ahova a káposzta is. A kutatók tehát joggal remélték hogy  a növények által termelt fitokemikáliák mennyiségének napszaktól függő változását az egyszerű káposztában is megtalálják.

A kutatók  szimulálták a nappal-éjszaka ciklusát,  sötét -világos váltakozását hogy ellenőrizzék a zöldségek és gyümölcsök belső óráját.

A kísérlethez nem kellett más csak néhány bolti káposzta és az ötlet! A kutatók három centiméteres cikkeket vágtak a káposztából és váltakozva kitették őket 12 óra fénynek és 12 óra sötétségnek három napig-vagyis mesterséges cirkadián ritmust hoztak létre. Közben 4 óránként mérték a növény glükozinolát tartalmát  beleértve egy összetett vegyület mennyiségét is amelyet 4MSO-nak neveznek. Ez a vegyület antimikrobiális és rákellenes hatásokkal rendelkezik, tehát mennyisége a növényben nagy jelentőséggel bír az emberi szervezet számára.

A csapat ezután káposzta hurkoló moly hernyóit eresztette a káposztára amelyeket ugyanolyan 12 órás ciklusokban edzettek mint a káposztát. A káposzták másik csoportja egy ellenkező idejű dresszúrának volt kitéve, a nappal és éjszaka váltakozását felcserélték.

Azok a káposztalemezek amelyeknek cirkadián ritmusa szinkronban volt a hernyók ritmusával-(azonos időben kapták a fényt és a sötétséget)-20%-kal kevesebb szövetet vesztettek el a támadás során. A káposzta tehát amely szinkronban volt a kártevők ciklusával épp abban az időben halmozta fel a legtöbb védekezéshez használt kemikáliát amikor a hernyók ettek. A káposzták amelyek nem voltak szinkronban a kártevők táplálkozásával nem tudtak hatékonyan védekezni a kártevők ellen.

A csapat még vizsgálta  a salátát, a spenótot, a cukkinit, az édesburgonyá, a sárgarépát, és az áfonyát.  Ezek a növények nem termelnek ugyan glükozinolátokat mint a káposzta, mégis ha azonos volt a ritmusuk a kártevőkével hasonló hatékonysággal tudták kivédeni a támadásokat, és még a betakarítás után egy héttel is képesek voltak reagálni a sötétség és a világosság változására.

Kérdezhetnénk mi ebből az egészből a tanulság számunkra ha nem vagyunk sem káposzták sem hernyók.Ha logikusan elgondolkodunk rajta bizony nem egyféle következtetést vonhatunk le!

-Valószínűleg nem csak egyféle vegyület termelődése kötődik a növények cirkadián ritmusához. Dr Braam azt  tervezi mélyebbre ás a növények kémiájában,  és megkeresi mikor termelődnek nagyobb mennyiségben azok az anyagok amelyek az emberi egészségre pozitív hatással vannak. Ezeket az anyagokat a megfelelő időpontban történő lefagyasztással meg lehetne őrizni az emberi  táplálkozás számára.

-A másik irány amelyen a kutatók szeretnének elindulni nem kevésbé fontos számunkra:  hogyan lehetne kemikáliák nélkül hatásosan védeni a betakarított termést aratás után anélkül hogy féregírtókkal kezelnénk azt, vagy a védekezés érdekében  genetikailag módosítanák a növényeket.

-Valamint a termesztés során hogy lehet ugyanezeket a természetes folyamatokat a növényvédelem szolgálatába állítani.

A következő alkalommal tehát amikor a helyi piacon sétálunk jusson eszünkbe: a gyümölcsök és zöldségek még életben vannak és a napszaknak megfelelően képesek beállítani a bennük levő védelmi anyagok vagy tápanyagok mennyiségét ezzel a mi egészségünket is szolgálva.

 

Megjegyzés:  Szerintem ezek a kísérletek nyilvánvalóan összefüggésbe hozhatók azokkal az ajánlásokkal amelyek részletesen leírják mely napszakban a legideálisabb a gyógynövények gyűjtése ha a legmagasabb hatóanyag tartalmat szeretnénk biztosítani magunknak.