A padlizsán július végétől késő őszig kapható, lila héjú, szivacsos állományú bogyóját fogyasztjuk: a növény vadon élő faját egyes leírások szerint Dél-Ázsiában kezdték el nemesíteni, más adatok szerint viszont India az őshazája, és innen került Dél-Ázsiába. Európában a XVI. században terjedt el, Magyarországra pedig a török hódoltság ideje alatt került, népies elnevezését – törökparadicsom – szintén ebben az időben kapta. Tojásgyümölcsnek is nevezik, mely angol és német nevének tükörfordítása.

A padlizsán (Solanum melongena) bogyótermése lehet tojás, hosszabb hengeres, vagy gömb alakú. Mindig megfelelően érett padlizsánt vásároljunk, mely körülbelül 5-8 cm átmérőjű, csillogó, kemény, sima héjú, élénkzöld kocsányú termés. A szedés után rövid ideig, 5-6 napig tárolható. A túlérett vagy hosszan tárolt padlizsán felülete matt, magjai barnásak, húsa kesernyés ízű és szívós, csészelevelei hervadtak. A még éretlen, illetve nem teljesen érett padlizsán a szolanin nevű (keserű ízű, zöld színű és mérgező) vegyületet tartalmazza. Ez a vegyület más zöldségekben is megtalálható, például a burgonyagumón jól látható zöldes részben és az éretlen paradicsomban. A nem teljesen érett padlizsánt szobahőmérsékleten is lehet érlelni, vagy hibátlan és érett növényt kell vásárolni.

• A padlizsán fogyasztása különösen ajánlott cukorbetegeknek, illetve reumában vagy máj- és vesebetegségben szenvedőknek.
• Vérképző, vizelethajtó, bélgyulladást gátló és emésztést fokozó hatású. Túlzott gyomorsav-termelődésben és gyomorfekélyben szenvedőknek azonban nem ajánlott a fogyasztása.
• Amerikai kutatások szerint a padlizsán antocianin- (a flavonoidok közé tartozó növényi festékanyag) tartalma segíti a C-vitamin hasznosulását, szerepet játszhat a rákbetegek kezelésében, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá csökkenti a koleszterinszintet, és növeli a „jó”, vagyis a védő hatású HDL-koleszterin szintjét a vérben. Az antocianin serkentő hatással van a különböző agyműködési funkciókra is; a vegyület többek között a vöröskáposztában is megtalálható.
• A padlizsánban lévő nem felszívódó (abszorbeált) flavonoidok a gyomor- és béltraktusban intenzív átalakulási folyamatokon mennek keresztül, aminek a végén egyszerű fenolsavak keletkeznek: ezek a vegyületek már könnyen felszívódnak a vékonybél nyálkahártyáján keresztül. Az egyszerű fenolsavak  antioxidáns, rákmegelőző hatású vegyületek.
• A gyógyászatban a padlizsán terméskivonatát máj- és epebetegségek kezelésére ajánlják. Az indiai természetgyógyászat szerint a zöldség idült asztmában és hörghurutban is jó hatású lehet.

A padlizsán zsiradékban történő sütésekor sok zsírt szív magába: egy ausztráliai kutatás szerint egy padlizsánszelet több mint 80 grammnyi zsiradékot vesz fel 70 másodperc alatt, így nagymértékben nő az energiatartalma. Jobban emészthető, ha a tojásgyümölcsből zsiradékszegény ételeket készítünk.
A padlizsán a balkáni népek és a mediterrán étrend egyik legtöbbet használt élelmiszere, sokszor eszik hús helyett. Nyersen nem fogyasztható. A balkáni országokban jellemző fűszerei a bazsalikom, a borsikaű (csombor), a bors, az oregánó, a vöröshagyma, a fokhagyma és a zöldpetrezselyem. Sokszor adnak hozzá paradicsomot is. Készítenek belőle olajos salátát, illetve egyéb zöldségekkel kombinált ételeket is.

A padlizsán héját sütés, főzés előtt nem mindig kell eltávolítani (ez az étel jellegétől függ), a kocsányát egyujjnyi gyümölccsel együtt kell levágni. Készíthető belőle saláta, elő- és rakottétel, népszerű rántva is. Felhasználható levesekbe, főzelékekbe, párolva, mártásként, köretnek. Legelterjedtebb elkészítési módja a padlizsánkrém. A görög muszaka és a francia, provanszi ratatouille egyaránt padlizsános egytálételek. A katalán escalivada grillezett zöldség, a vinete saláta pedig román és erdélyi magyar zöldségkrém.

A padlizsán tápanyagtartalma

• Energiatartalma kicsi (27 kcal/100 g; 113 kJ/100 g),
• fehérjetartalma 1,3 g/100 g,
• ezen kívül kevés szénhidrát is van benne (4,8 g/100 g). Cukorbetegek és fogyókúrázók is fogyaszthatják az elkészítési módtól függően (zsiradékszegényen):
• zsírtartalma 0,2 g/100 g és 2,58 g/100 g élelmi rost is található benne, nagy a víztartalma (92,3 g/100 g).
• Értékes C-vitamin- (30 mg), folsav- (31 mcg), niacin- (0,60 mg) és pantoténsav- (0,23 mg) forrás.
• Ásványianyag-tartalma kiemelkedően jelentős, 145 mg/100 g káliumot, 21 mg/100 g foszfort, 16 mg/100 g magnéziumot és 10 mg/100 g kálciumot tartalmaz. Nátriumtartalma kicsi, 3 mg/100 g.
• Purin- (21 mg/100 g) és oxálsav- (10 mg/100 g) tartalma alacsony.
• A felsoroltakon kívül antioxidáns hatású ubikinon (Q10: 0,21 mg/100 g) is található benne: a vegyületnek fontos szerepe van a sejtanyagcserében és a sejtekre káros szabadgyökök megkötésében.