Kulcs az égiek kapujához

Tavaszi kankalin

A tavaszi kankalin, latin nevén Primula veris, apró, ével? növény, amelynek a földfeletti levélrózsákból kinöv? hosszú szárán nyíló halványsárga virágai édesen illatoznak. Általában a tavasz legjellegzetesebb hírnöke, virágai február és március fordulóján nyílnak. Ismertek a színes változatai, ám a kankalint nem lehet egyszer?en megszelídíteni, ha elültetjük otthon a kertünkben egy id? után “elvadul”, és ismét az a gyöngéd sárga virág lesz bel?le.

A tavaszi kankalin eredetileg Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Kis-Ázsiában honos növény volt, de napjainkban már mindenhol megtalálható, ahol megfelel? körülmények állnak rendelkezésre a növekedéséhez: nap vagy félárnyék, kell? nedvességtartalom, és a m?trágya teljes hiánya. Éppen a m?trágya egyre terjed? használata az oka annak, amiért nálunk, a természetben egyre kevesebb látható ebb?l a törékeny és kecses virágból, és ez az oka annak, hogy bizonyos országokban védett növény.

A kankalin minden része ehet?, és kiváló alkotóeleme a tavaszi salátáknak, amelyek felfrissítik és megtisztítják szervezetünket. Virágait rendszerint kandírozzák, és finomságok díszítésére használják. Gyógyítás céljából a virágait, a szárát és az ánizs illatú gyökereit is fel lehet felhasználni. A kankalin föld alatt növekv? részei nagy mennyiségben tartalmaznak szaponinokat és illóolajakat, amelyek pozitív hatással vannak a köhögésre, a bronchitiszre, valamint a fels? légúti gyulladásokra. Ánizzsal, édesköménnyel és martilapuval összekeverve a kankalin gyökere gyakorlatilag minden megfázásos köhögés ellen hatékonyan használható. Segíti a felköhögést, és ezzel egy id?ben víztelenít, ezáltal megakadályozza, hogy a vér visszaáramoljon a tüd?be, ami er?s, ingerült köhögés esetén, f?leg szívbeteg id?s embereknél gyakran el?fordul. A kankalin gyökere vizelethajtó hatású, ezért kiválóan alkalmazható húgyhólyag problémák, húgyk?, reuma és köszvény kezelésekor.

A növény egészéb?l készített f?zetet neuralgikus fejfájásnál, valamint a menstruációs ciklustól függ?, ismétl?d? migréneknél (az ún. premenstruációs szindróma kísér? tünete) szokás használni. A kankalin nyugtatja az idegrendszert, segítséget nyújt álmatlanság, rémálmok, melankólia és depresszió esetén. Jellegzetes n?i növényként tartják számon, és bizonyos állítások szerint “hisztériára hajlamos egzaltált értelmiségi n?knek” kiváltképpen jót tesz. Ezért a kankalin használata rendkívül alkalomszer?, különösen a klimax ideje alatt és a menstruációs kedélyállapot változások idején ajánlatos a használata. A kankalinból f?zött teát tavasszal érdemes leginkább fogyasztani, mert er?síti a szervezetet, és tisztítja a vért.

A szétmorzsolt kankalin leveleket küls?leg friss sebek kezelésére, a virágokból készített ken?csöt sebgyógyításra lehet használni, de a száraz, megégett b?rrel is csodákat tesz. A kankalinkrém és arcvíz jótékonyan hat a ráncok, a pigment-foltok és egyéb b?rproblémák ellen. A virágok vizes oldata kíméletesen tisztítja a b?rt, és eltünteti az aknét.

A kelták idejében a kankalint a “manók növényeként” tisztelték, amely er?síti az elmét, a szépséget, a vitalitást és a termékenységet. Különböz? rituálék alkalmával használták a növényt, pl. testtisztításkor, a gonosz elleni védekezéskor, a szeretetteljes és biztonságos otthon megteremtésekor. A pogány mitológia szerint a kankalin a halhatatlanság és az örök boldogság növénye. A kereszténység kés?bb átvette ezt a hagyományt, és ma úgy tartják számon, mint a növényt, amely megnyitja az utat az égiekhez. Valószín?leg innen származik a népi elnevezése is: Szent Péter kulcsa, azaz kulcs a mennyországba.

Ha most tavasszal abban a szerencsében lesz része, hogy lát kankalint, hajoljon le, szagolja, esetleg kóstolhatja is meg, és lehet, hogy meghallja a manók nevetését, és ez után sokkal könnyedebben jár majd a világban.

Forrás: Tereza Viktorova