A kék babfa, tudományos nevén Decaisnea fargesii, egyre népszerűbb a kertészek, botanikusok és természetkedvelők körében, mivel ez az egzotikus növény különleges megjelenésével és kék színű terméseivel egyszerre nyújt esztétikai élményt és rejt érdekes gyógyászati ​​tulajdonságokat is.

Eredetileg Ázsia hegyvidéki erdőségeiből származik, ahol a helyiek évszázadok óta használják gyógyászati ​​célokra, valamint élelmiszerként. Az 1800-as években Joseph Decaisne francia botanikus révén került a nyugati világ figyelmébe, és azóta is számos kert és park különleges éke, ahol nemcsak különleges színe és alakja, hanem titokzatos múltja is lenyűgözi a látogatókat.

A kék babfa egy közepes méretű lombhullató cserje, amely 4-6 méter magasra is megnőhet. Levelei hosszúak, páratlanul szárnyaltak, és általában világoszöld színűek, amelyek ősszel sárgára színeződnek, látványos kontrasztot adva a növény különleges terméseivel. A nyár eleji, tavaszi időszaki végén virágzik, amikor sárgásfehér virágai fürtökben lógnak az ágakról. Őszre alakulnak ki azok a különleges, hengeres, 7-10 centiméter hosszú, élénk kék színű termések, amelyek a növényt a kék babfa névvel illették. Termése különösen figyelemre méltó,  ezek a hosszú, hüvelyszerű gyümölcsök kék színükkel és puha, enyhén zselés állagú belsőjükkel vonzzák a tekintetet. Belül apró, fekete magok találhatók, melyek könnyen kihúzhatók a gyümölcs puha húsából. A magot nem ehető.

Kedveli a mérsékelt, hűvösebb klímát és a párás környezetet, termesztése során azonban számos talajtípust jól visel, így jól alkalmazkodik különböző éghajlati és talajviszonyokhoz. Napfénykedvelő növény, de az enyhe árnyékot is tolerálja, különösen fiatalabb korában. Európai kertekben kedvelt növénnyé vált, mivel hidegtűrő képessége miatt az északi éghajlatokon is jól érzi magát.

Gyümölcsét az ázsiai népi gyógyászatban különféle betegségek enyhítésére használták. A gyümölcs húsos részének enyhén édes íze van, amely nemcsak élvezeti értékkel bír, hanem frissítőként és természetes hidratálóként is alkalmazták. A hagyományos kínai orvoslásban például gyümölcsét a gyomor és az emésztőrendszer tonizálására, valamint a szervezet tisztítására használták.

Egyes források szerint a növény kérgéből főzetet készítettek és különböző bőrproblémák, kisebb sebek esetén borogatószerként alkalmazták. Ilyen jellegű alkalmazása azonban nem javasolt, mivel a biztonságosan használható adagok nem ismertek.

A kék babfa a modern gyógyászatban és a táplálkozástudományban egyelőre nem került a középpontba, de egzotikus gyümölcse miatt egyre nagyobb érdeklődést övezi. Antioxidáns-tartalmát és immunerősítő hatásait tanulmányozzák, és ígéretes kutatások folynak, melyek szerint gyümölcsének kivonata antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatásokkal is bírhat.

Gasztronómiai szempontból a gyümölcsét Ázsiában gyakran ízletes édességek, desszertek, zselék és italok készítéséhez, mivel édes íze és egzotikus külseje különleges élményt nyújt a fogyasztók számára. Bár a gyümölcs maga nem tartalmaz nagy mennyiségű cukrot vagy savakat, különleges állaga és színe látványos alapanyaggá vált a modern konyhában is.