Íriszeink története

Most, hogy végre elkezd?dött az igazi tavasz és a tél legfeljebb már csak emlékeinkben él egyre többen járják az erd?t, s mez?t, rácsodálkozva a természet szemet gyönyörködtet? színes kavalkádjára. A május ebb?l a tarka id?szakból is kiemelkedik, mert ilyenkor pompáznak a legszebb virágok és ezek egyike, az egykoron gyógynövényként is tisztelt, de ma már kicsit elfeledett és id?közben védetté lett Tarka n?szirom (Iris variegata), amelynek rokona a a 20 forintos érmén is látható, a különösen védett Magyar n?szirom (Iris aphylla subsp. Hungarica). Magam is egy múlt heti futás alkalmával találkoztam a tarka n?szirommal a Sós hegyi kilátótól nem messze. A találkozás igencsak meglep? volt, mivel a Mecsekben már évek óta nem láttam tarka n?szirmot- persze lehet, hogy csak elkerültük egymást. Könnyen felismerhet?, mert a három hazai sárga virágú n?sziromféle közül csak ennek él?helye köt?dik a középhegységek szárazabb él?helyeihez, továbbá egyedi megjelenése is megkönnyíti a felismerést és elkülönítést.

A n?szirmok els? írásban is rögzített nevét a tudományos növénytan megalapítóitól a görögökt?l kapták, akik Íriszr?l a szivárvány görög istenn?jér?l nevezték el, mivel a szivárványhoz hasonlatosnak találták a n?szirom lepelleveleinek ibolyás színezet? erezetét. Itt jegyezném meg, hogy magyar elnevezését is a virágja ihlette, mégpedig Diószegi Sámuel a sziromszer? bibéir?l  nevezte el „n? szirom”-nak. Németül azonban nem szivárvány virágának nevezik és nem is Irisznek, hanem kard formájú levele után Kardliliomnak (Schwertlilie). Ezt az elnevezés egyrészt Dioskuridesnek, másrészt a középkori virágtiszteletnek köszönheti.

De ne ugorjunk ennyire el?re, van még érdekesség ennek a növénynek a múltjában.

A mindentudó Plinius természetrajzában külön megemlíti ezen virágok szépségét és kiemeli, hogy  szépségük ellenére nem érdemes felhasználni koszorúkban, mert nagyon gyorsan elhervadnak, virágzásuk idején csak oly mód maradnak hosszabb ideig ilyen pompázatosak, hogy naponta új bimbókat nyitnak.

Az ókor embere azonban gyógynövényként és haszonnövényként is nagy becsben tartotta az íriszeket, olyannyira, hogy külön rituáléval végezték a földben vízszintesen kúszó és dúsan elágazó, vaskos gyökértörzsek gy?jtését. A n?szirom gyökértörzsének kiásását kizárólag gyökérmetsz?k (Rhizotomus) „tiszta és igaz férfiak” végezhették, ?k voltak a gyógy- és illatszerészek els? képvisel?i. Mesterségüket ünnepélyes szertartások között m?velték, mert életük szerves része volt a varázslat és a misztikum. A gyökértörzset kiásása el?tt három hónapon keresztül mézes vízzel öntözték, mintegy kiengesztelésül a földnek a veszteségért. A három hónap leteltével a hajnali nap fényénél egy tökéletesen élezett kard hegyével háromszor kört húztak körülötte, aztán kiemelték a gyökértörzset a földb?l és szinte ugyanazzal a mozdulattal az ég felé tartották az istenek áldásáért. Egyesek szerint éppen Irisz istenn? áldásáért fohászkodtak.  A gyöktörzs gyöngyszer?en formázott darabjai az ókor hite szerint f?ként a b?r- és a vérfert?zések elkerülését biztosították. A szárított, porrá tört gyökértörzs illata er?teljesen emlékeztet az ibolyáéra (viola nemzettség) ezért leggyakrabban violagyökérként árusították. A violagyökeret gyermekek fogzásánál, különféle gyulladásoknál, nehezen gyógyuló sebeknél, leégésnél és égési sérüléseknél használták.

Természetesen a gyökérmetsz?k sem ismertek minden n?szirom fajt, csak a Balkánon és az Itáliában honos néhány fajt ismerték, használták. Ilyenek voltak a kerti n?szirom (Iris germanica), a dalmát n?szirom (Iris pallida) és a firenzei n?szirom (Iris florentina). Mind a háromnak pompás virágai vannak, a virágtakaró bels? körének három levele széles és nagy kupolát képezve borul össze, a kerti n?szirom virága sötét ibolyaszín?, a dalmát n?szirom világos ibolyaszín?, a firenzei n?sziromé pedig fehér vagy halványkék. Mind a három növény a Balkánon volt honos, de a görögök és a rómaiak szerint a legjobb min?ség? violagyökeret Illiriában (a mai Albánia területén) kellett gy?jteni. A római kertkultúra fejl?désével a gyógynövényeket a kertekben is meghonosíthatták és így a három n?­szirom is kerti növény lett. A Római Birodalomban Firenze lett a violagyökér termesztésének központja, amit az ott elterjedt fehér n?szirom tudományos elnevezése is meg?rzött az utókornak (Iris florentina).

Id?rendünket tekintve most tartunk 466 –nál, amikor megszületett az els? francia király, akinek a monda szerint egy angyal liliomot adott át a megkeresztelkedésekor. Azonban valószín?bb, hogy ez a liliom inkább egy firenzei n?szirom volt és valószín?síthet? az is ezáltal, hogy a „fleur-de-lis” (Bourbon-liliom) is inkább a n?szirom megjelenítése.

A kereszténység terjedésével egyid?ben terjedtek észak felé a n?szirom fajok. Németország déli részén els?sorban a „kék n?szirom” (Iris germanica) terjedt el a kertekben, ahonnan gyakran kivadult és a sárga n?szirommal (Iris pseudacorus) való találkozás után létrejött bel?le egy külön fajtaváltozat a Tarka n?szirom (Iris variegata).

Magyarországon valószín?leg a kolostorkertekben jelentek meg els?ként a n?szirom fajok, de mivel erre utaló írásos bizonyíték nem létezik, így csak azt lehet meger?síteni, hogy 1506-ban már divatos virágnak számított. Igen, ennyire pontosan meg lehet ezt er?síteni! Köszönhet?en a kés? középkori magyarországi festészet legkiválóbb m?vel?jének, aki 1506-ban festette a selmecbányai Szent Katalin katolikus templom f?oltárára a Vizitáció cím? táblaképet – a táblakép jelenleg a Nemzeti Galériában tekinthet? meg. Különösen érdekes ez a kép abból a szempontból, hogy szinte mindent tudunk róla, még azt is, hogy Dürer Iris troiana-ja (1503) volt részbeni ihlet?je, viszont a fest? nevét mind a mai napig nem sikerült feloldani: M.S. mester – jelenleg Marten Schwarz t?nik befutónak a címre.

Az 1500-as évek végéig a  Földközi-tenger körül honos n?szirom fajokon kívül csak a mocsári n?szirmot (Iris pseudacorus) ismerték, igaz akkor még sárga liliom néven – ez a sárga liliom nem azonos a ma is sárga sásliliomként (Hemerocallis lilio-asphodelus) ismert növénnyel. Ebben az id?ben kezdett el Magyarországon is tevékenykedni korának legnagyobb botanikusa Charles de L’Écluse (Clusius Károly). Munkásságának köszönhet?en több új faj leírásával segítette el? a magyar flóra megismerését, köztük hat n?sziromfajéval is.

Jelenleg mintegy 300 n?sziromfaj ismeretes a világban, azonban ezek közül csak nyolc honos az ország területén. A mocsári n?szirom kivételével az összes fajuk védett!

Védett fajaik: Pázsitos n?szirom (Iris graminea), Tarka n?szirom (Iris variegata), Korcs n?szirom (Iris spuria), Szibériai n?szirom (Iris sibirica), Homoki n?szirom (Iris humilis subsp. arenaria),  Apró n?szirom (Iris pumila)  és a fokozottan védett Magyar n?szirom (Iris aphylla subsp. Hungarica).

A folytatásban ezeket a n?sziromfajokat részletesen is bemutatom majd, kezdve talán a legritkább n?szirmunkkal, a Magyar n?szirommal.