A Wistar Institute kutatói felfedezték, hogy ha nem az influenza után fertőzi meg az embert a pneumococcus, a tüdőgyulladás baktériuma, hanem előtte, az elejét veszi az influenza súlyos formáinak.
“Az influenza továbbra is szedi áldozatait, tudományos és történelmi bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a másodlagos bakteriális fertőzés gyakran végzetes lehet” – mondja Jan Erikson professzor.
“Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a pneumococcus baktériumok tünetmentesen megfertőzik a légutakat, főként gyermekeknél, ami elgondolkodtatott bennünket, mi történik, ha a bakteriális kolonizációt influenzafertőzés követi.”
A kutatás során kimutatták, hogy az egérben, amelyet pneumococcus baktériummal fertőztek meg tíz nappal azelőtt, hogy kitették volna az influenzának, lényegesen ritkábban fejlődött ki súlyos betegség vagy pneumónia (tüdőgyulladás), mint azokban az egerekben, amelyeket nem fertőztek meg baktériummal. Azoknak az egereknek azonban, amelyeket előbb influenzával fertőztek meg, súlyos tüneteik lettek.
“Az influenzavírus-fertőzést ugyan nem gátolta meg, de megváltozott az arra adott válasz: az egéren nem látszottak a betegség tünetei” – magyarázta Erikson.
Hogy lehetséges ez?
A pneumococcus mutáns törzsét használva, amelynek hiányzott bizonyos fehérjéje, Erikson és munkatársai elkülönítettek egy bakteriális fehérjét, a pneumolysint, amely előidézte a védőhatást. Bár továbbra sincsenek tisztában a pontos mechanizmussal, amely kivédi a betegség súlyos formáját, Erikson úgy magyarázza, hogy a makrofágok nem gyűjtik össze a gyulladást okozó immunsejteket a tüdőbe. Ha kevesebb gyulladás, kisebb az esélye a tüdőgyulladás kifejlődésének, ami az influenza-halálozások fő oka.
“Enyhítik a pneumococcusok az influenzafertőzést. Már csak arra volnék kíváncsi, hogyan szerezhetnénk meg a pneumococcus kolonizáció (telepítés) kedvező hatását a vele járó kockázatok nélkül” – fűzte hozzá Erikson.
A Wistar Intézet nemzetközi biológiai-orvostudományi kutató központ, rákkutatásra és oltóanyag kifejlesztésére szakosodott.