Fertőtlenít, nyugtat, csodás illatot áraszt

A méhbalzsam (Monarda didyma L.) „indián” gyógynövény, amely az egész világon nagy népszerűségnek örvend. A méhbalzsam növénycsaládot Nicolas Monardes spanyol botanikus nevezte el, az Újvilág növényeiről írt könyvében mutatta be először ezt a fajt 1569-ben. A gyógynövény népies elnevezései: vad-bergamott, amerikai menta, méhbalzsam, lómenta, ezek a nevek jól érzékeltetik az aromás gyógynövény jellegzetességeit.

A  méhbalzsam eredetileg Észak-Amerikanedves mezőin és lejtőin élt a mai Maine-től Minnesotáig. Élőhelyét tekintve igénytelen, de a közvetlen, erős napsütést rosszul tűri. Amerika felfedezése után az „indián csalán” rövid időn belül eljutott Európába, később a világ többi részére is. Nemesítések következtében több mint 50-féle színes, bolgárkerti fajtája látott napvilágot. Az  árvacsalánfélék családjába tartozik, a mentával rokon faj. Rendkívül feltűnő, fagytűrő, évelő növény, akár másfél méter magasra is megnőhet. Sűrű
gyökérzete gyorsan terebélyesedik, lehetővé téve ezzel a gazdag méhbalzsam vegetációk létrejöttét. Gazdagon szerteágazó, szögletes szárából terebélyes, fogazott szélű, pirosas erezetű levelek nőnek. A növényt egész nyáron világos piros színben pompázó ajakosvirágok díszítik, amelyek elágazásanként (emeletenként) kb. harmincasával, csúcsvirágzatban egyesülnek. A  méhbalzsam kellemes illatának, lenyűgöző színpompájának hatására vonzza a méheket, a dongókat, a pillangókat és a kolibriket is.

AZ ÖTÓRAI TEA IDEJE

A  méhbalzsam a flavonoidokon, keserűanyagokon, szerves savakon túl sok eddig még ismeretlen összetevőt tartalmaz. Nagy mennyiségű, különféle illóolajok vannak benne, közülük elsősorban a fertőtlenítő hatású timolt kell kiemelnünk. A  fiatal levelekből kinyert illóolajok illata a bergamott (az Earl Grey típusú teák ízesítéséhez használatos növény), a menta, a zsálya, a kakukkfű, az oregánó illatát idézi. A  méhbalzsam leveleiből készített főzet már jóval a „tüzes víz” megjelenése előtt népszerű volt Észak-Amerikában. A  méhbalzsamból főzött, ún. oswego tea a későbbiekben, az első telepesek körében is népszerű lett. Igazán divatossá a „bostoni teadélután” után vált, amikor az Újvilágban más teát nem is nagyon ittak. (A gyarmati időkben a bostoni teadélután volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre.) Az indiánok a gyógynövényt vadhúst ízesítő, tartósító fűszerként is előszeretettel használták. A növény virágai saláták és egyéb ételek ehető, illatos, egészséges díszítéseként is alkalmazhatók

AKTUÁLIS HAGYOMÁNY

Amerika őslakosai, a blackfoot, menominee, ojibwa és winnebago indián törzsek tagjai ismerték és felhasználták a méhbalzsam
gyógyító hatásait. Az izzasztókunyhókban tartott szertartások során a  betegségekből adódó lázas állapotokban a méhbalzsammal elősegítették az izzadást. Fertőtlenítő hatása miatt a növény kiválóan alkalmazható bőrfertőzések, egyéb bőrpanaszok (ekcéma, fekélyek, akne), apró sebek, gyomorpanaszok, emésztési gondok (fejfújódás, hányás) és hörgőproblémák kezelésére, továbbá
ínygyulladásra, aftákra, fogszuvasodásra, nőgyógyászati, menstruációs és reumás panaszok enyhítésére, sőt akár hajzseléként vagy hatékony rovarűzőként is. A  méhbalzsam hatásait felerősíthetjük más, hasonló tulajdonságú gyógynövénynyel vagy gyógynövény-keverékekkel. Készíthetünk belőle idegnyugtató főzetet, gyulladáscsökkentő, gargalizáló oldatot, tinktúrát, borogatást, fürdőadalékot és felhasználhatjuk aromaterápiás illóolaj-keverékben is. Ellenjavallatok: várandósság, pajzsmirigyproblémák, napallergia. Aki azon gondolkodik, hogy milyen növénnyel díszítheti a kertjét, annak jó szívvel ajánlhatjuk a méhbalzsamot, ezt a hosszú időn át gyönyörűen virágzó, évelő növényt, amely csodálatos illatával magához vonzza a környék összes pillangóját. A  kertész pedig ráadásként mindennap élvezheti a virág páratlan ízét és a szervezetre kifejtett, jótékony hatását.

Írta:VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász

Kép forrása

%d blogger ezt szereti: