Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

Egyéb elnevezései: havasi meggy, havasi meggykoró, kukajsza, kukujza, kukojsza, molabogyó, afinya,

A hangafélék családjába tartozó, nagyobb tömegekben Sopron és Vas megye, kisebb állományokban a Mátrában, a bükkben, a Hegyalján, valamint Zala és Somogy megye nyirkos, savanyú talajú erdőiben termő, 20-40 cm magas, dúsan elágazó cserje. Ágai szögletesek, zöldek. Levelei szórt állásúak, vékonyak, 2-3 cm hosszúak, ellipszis alakúak vagy tojásdadok, hegyesek, aprón fűrészfogasak. Virágai a levelek hónaljában egyenként fejlődnek, pártájuk gömbös, korsó alakú, vöröseslila színű, a párta cimpák hátragörbültek. Bogyótermései borsónyiak, kékesfekete színűek, hamvasak, csúcsukon lapítottak, sokmagvúak, levük sötétbíbor színű. Ízük kellemes, savanykásan édes. A cserje május – júniusban virágzik, termése augusztus folyamán érik.

Hatóanyag: cseranyag, glukokinin, arbutin, mangán, króm, antocianin(mirtilin), A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, oxálsav,

Alkalmazás:
belsőleg:
– hasmenésre (főként a termésdrog),
– farkasvakságra (főként a termésdrog),
– szembevérzésre,
– cukorbetegség érszövődményeire,
– érszűkületre,
– érelmeszesedés gátló hatású,
– vércukorszint csökkentő (főként a levéldrog),
– húgyúti fertőtlenítésre (főként a levéldrog),

Mellékhatás: Cseranyagtartalma miatt tartósan nem adható, termésének adagolása veseköves betegeknél nagy odafigyelést igényel.

Teájának elkészítése és adagolása: 3 evőkanál szárított bogyót fél liter vízben 10 percig főzzük, szűrjük. Fogyasztása három részre elosztva javasolt.