Elhízás ,magas vérnyomás ,túlzott dohányzás:a megoldáshoz csak egy futócipő kell

(MTI-Press) – Az egészség sokáig meg?rizhet?, az öregedés folyamatai lelassíthatók a mindennapi sportolás segítségével. A kutatások azt bizonyítják, hogy a civilizációnak szinte minden betegségét is – az elhízástól az infarktuson át a szélütésig – megel?zhetik azok, akik a sportos életmódot választják. S?t az immunrendszert jó állapotban tartó testmozgás még a rákbetegség kockázatát is csökkentheti. Ezt az életmódot akár negyven-ötven éven felül sem kés? elkezdeni: az id?skori testnevelés vizsgálatát tette szakdolgozata témájává Kocsár László triatlon szakedz?, maga is többszörös szenior magyar bajnok.
  1995-1999 közötti vizsgálódásának tárgyául 40-60 éves sportolókat választott, akik korábban nem sportoltak, vagy nem a – szív- és érrendszert támogató – hosszú távú, az oxigénellátást egyensúlyban tartó aerob sportmozgásokat (futás, úszás, kerékpározás) végezték. Átlagéletkoruk a vizsgálatkor 46,7 év volt. A vizsgálati csoport minden egyes tagja ma is kiváló egészségnek örvend.
Ezt a tényt azzal kell összehasonlítani, hogy a magyar népesség igencsak meg van verve a civilizációs betegségek rizikófaktoraival. A koleszterindús táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt 20 százaléka magas vérnyomásban szenved, 35 százaléka dohányzik, 12 százaléka alkoholista (önbevallás szerint, tehát valószín?leg alábecsülve). Ráadásul az ugyanekkor készült felmérés szerint a 15-64 év közötti lakosság 80 százaléka az egészségi állapotát megfelel?nek tartotta.
A testnevelési f?iskolai diplomamunkában szerepl? csoport ennél tudatosabbnak bizonyult az egészségét illet?en. A megkérdezettek fele az elhízás elkerülése érdekében kezdett aktív vagy a korábbinál aktívabb testmozgásba. Egyharmaduk a csendes gyilkos, a magas vérnyomás miatt választott hosszú távú, az oxigénellátást egyensúlyban tartó (aerob) sportfajtákat. De volt olyan a mintában, aki korábban koszorúér-sz?kületben, alkoholizmusban, gyomorvérzésben szenvedett, illetve napi másfél csomag cigarettát szívott. Mások egyszer?en csak rossz közérzetre, depresszióra panaszkodtak, és ekkor javasolta nekik az orvos a sportolást.

Szükséges az orvosi vizsgálat

A felsoroltak után önként adódik a kérdés: ha már a negyvenévesekben is ilyen kórképek fejl?dnek ki, szabad-e aktívabb sportolásra biztatni ?ket.
A válasz igen, de e sportélet megkezdése el?tt szükséges az orvosi vizsgálat. Ennek célja a meglév? betegségek feltárása, a nyugalmi pulzus és vérnyomás mérése, a nyugalmi és terheléses EKG vizsgálat. Ilyen ellen?rzésekre a 30-40. életév után egyébként az orvosok véleménye szerint mindenkinek szüksége lenne. Hogy az egészségügy mennyire nem képes ennek ellátására, jó példa a terheléses EKG. A sportorvosi rendel?ben csak sportolók ilyen irányú vizsgálatát végzik el, a szakorvosi ellátásban pedig csak már meglév? panaszok esetén, de jóval kisebb terhelés alatt, mint amilyenek a hatásos sporttevékenységnél fellépnek.
Természetesen olyan bajok is kiderülhetnek, amelyekkel nem szabad belevágni napi egyórás sporttevékenységbe sem. Ezek az örökölt vagy szerezett szívhibák, kezeletlen komoly ritmuszavarok, szív- és érbetegségek, fogbetegségek, nagyon magas vérnyomás, krónikus fert?z? és anyagcsere-betegségek. Meglétük esetén a már említett jelleg? sport is csak akkor végezhet?, ha az orvos kell? mértékben kikezeli az érintetteket, és ilyenkor a sporttevékenység során is a szokásosnál gyakoribb ellen?rzés szükséges.
A vizsgálatban szerepl?k mindannyian átestek ilyen vagy ehhez hasonló ellen?rzésen, és ha kés?bb versenyeztek, számukra a versenyengedélyhez évenkénti sportorvosi vizsgálatot írtak el?. Más kérdés, hogy az utóbbiban például triatlonsportolók (úszás-futás-kerékpározás) esetében szemészeti (!), vizelet- és nyugalmi EKG vizsgálat van el?írva – terheléses helyett, ami pedig minden rejtett szívhibát kimutatna!
Az edzetlenek esetében minden sportágban fokozatosan kell növelni az edzésen megteend? távokat.
A kardiológusok szerint napi háromnegyed-egy óra aerob sportmunka már jelent?sen csökkenti a szívizominfarktus veszélyét: ezt az edzésmennyiséget kell fokozatosan elérni az egyes sportmozgásokban. Az említett sportágak közül ezt leghamarabb az úszásban, majd a kerékpározásban, végül a futásban lehet teljesíteni. Akinek ez jól megy, és kedve van hozzá, akár triatlonversenyen is elindulhat. A kerékpározás a napi életvitelbe is beilleszthet?, például aki naponta 10 kilométert kerékpározik – akár munkába menet és vissza -, az egy év alatt 3650 kilométert teljesít.
Akik versenyezni szeretnének a korosztályos megméretéseken, azoknak természetesen hosszabb és intenzívebb edzéseket kell végezniük. A mintában szerepl?k edzésterjedelmei elérték a napi két-három órát is, amely úszásban 5-6 kilométert, futásban 20-40, kerékpárban 60-95 kilométert jelenthet. A versenyz?k nemcsak aerob, hanem anaerob edzéseket is végeztek, amelyek maximumában pulzusuk 15-30 percig 170-200-at ütött percenként. Ez messze az egészségért történ? sportolás értékei felett van.

Egészségesebbek lettek 

Milyen eredményekkel kecsegtet az ilyen sportos életmód?
Az élet min?sége javítható meg több évtizedre. Mert el?bb-utóbb valóban meghalunk, de szeretteink szempontjából nem mindegy, hogy mikor, és számunkra sem, hogy milyen betegségben – és f?leg: hogyan élünk addig. A vizsgálat alanyai az utánkövetés adatai szerint elérték azt a minimális célt, hogy egészségesebbek lettek. Közülük közel 15 év alatt senki sem halt meg, nem szenved civilizációs és egyéb betegségben. Keringési és egyéb panaszaik megsz?ntek, közérzetük jó, nem híztak el, alkohol-, illetve nikotinfüggésük megsz?nt. És részesültek – illetve részesülnek – a mozgás nem lebecsülend? örömében.

 Nagyobbik felük mindmáig versenyszer?en is sportol, triatlonozik, sokuk teljesítette az Ironman viadalt (3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42,195 km futás), valamennyien letudtak számos rövidebb távút.

Ez persze csak azoknak meglepetés, akik nem olvastak egy korábbi szakirodalmi adatot: Japánban olyan mértékben rehabilitáltak tényleges infarktuson átesett embereket, hogy egy részük lefutotta a maratoni távot is. A versenyszer?en sportoló id?sebbek nyugalmi pulzusa még 65-70 éves korukban is 40-45 közötti, vérnyomásuk egészséges szinten van, de határterheléskor, anaerob viszonyok között negyed órákig is gond nélkül elviselnek 170-es pulzust és 180-as vérnyomást is.