Az áfonyáról már mindannyian hallottunk, a nevét jól ismerjük, de azt már kevésbé tudjuk, hogy az angolban a carnberry megnevezés három különböző áfonya fajt jelöl, az egyik a Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a másik az Amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon), ezen kívül ugyanígy nevezik a Vörös áfonyát (Vaccinium vitis-idaea) is. A Tőzegáfonyát, a Vörös áfonyát és az Amerikai tőzegáfonyát szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére és húgyúti fertőzések, illetve gyulladások kezelésére használhatjuk. Mindhárom áfonyában sok az antioxidáns (antocianidinek, tanninok), ezért az immunrendszert is erősítik.
A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó hegyvidéki növény, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, népies nevén: havasi meggy, kövi málna. Magyarországon a Zempléni-hegységben a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben él. Hazánkban jóval ritkábban fordul elő, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket. A majdnem 30 cm magas, örökzöld félcserje szára hengeres, kúszó, a vége felemelkedik. A levelek visszás-tojásdadok, áttelelők, bőrneműek, a szélük visszahajlik, színük sötétzöld, fonákjuk világosabb, mirigyesen pontozott. Virágzata csüngő, végálló fürt. A kocsány rövid, a párta 8–10 mm hosszú, harang alakú, négycimpájú, fehér vagy rózsaszín, a csésze hártyás, pillás szélű, éréskor a termés csúcsán marad. Virágzását májusban és júniusban nezhetjük meg. A bogyótermés éretlenül fehér, éretten kárminpiros, gömbölyű.
Az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) a hangafélék (Ericaceae) családjába sorolt áfonya (Vaccinium) nemzetség egyik faja. Bogyótermését gyümölcsként, fűszerként és gyógynövényként is fogyasztják. Észak-Amerika keleti részén, az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen honos, Magyarországon az 1990-es évekig ismeretlen volt. Kb. 10–15 cm magas törpecserje. Sárgán foltos rubintpiros gyümölcse a vörös áfonyánál nagyobb, gyümölcshúsa világosabb. Örökzöld. A savanyú, 4,5–5,5 pH-értékű talajt és a hűvös helyeket kedveli. Vízigénye igen jelentős. Földön kúszó indái évente akár 2 m-t is nőhetnek. Az egyes tövek akár 150 évig is elélhetnek. Amerikában az 1800-as évek eleje óta termesztik is. Négyzetméterenként 6 növény ültetését tartják optimálisnak; így, ha az időjárás is megfelelő, kb. 1,5 kg/m² termést is hozhat. A növényt meleg időben vízpermettel hűtik. Télen jégpáncéllal védik a fagytól, de a jégréteg alatti vizet elvezetik, hogy a növény levegőzhessen. Szüret előtt 30 cm magasan elárasztják a földet, és a víz színén úszó gyümölcsöket halásszák le.
Húsa roppanó, íze enyhén fanyar. Friss gyümölcsként torták, sütemények díszítésére használatos, továbbá illik a joghurtokhoz, desszertekhez és turmix italokhoz is – az Amerikai Egyesült Államokban hálaadás napján az ünnepi étrend jóformán kötelező része. Európában az ezredfordulón vált divatossá; főként Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában népszerű.
A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó, Magyarországon védett, tőzegmohalápokon élő jégkorszaki reliktum növényfaj. Észak-Amerika, Európa és Ázsia északi részein elterjedt, tőzegmohalápok nedves részein él. Alacsony, 5-10 centiméter hosszú, meddő, legyökerező oldalhajtásokkal rendelkező örökzöld törpecserje. A levelek elliptikusak, hegyes csúcsúak, legfeljebb 15 milliméter hosszúak, élük visszahajló, színük fényes zöld, fonákjuk fehéres. A virágok a kúszó hajtások csúcsán erednek, a kocsányok 2-4 centiméter hosszúak, enyhén pelyhesek, hosszuk felénél általában két apró levélcsökevényt viselnek. Az enyhén rózsaszínű, vagy fehér színű párta négy cimpájú, a cimpák hátrahajlók, 5-6 milliméter hosszúak.
Védettsége miatt termésének gyűjtése, termesztése engedélyhez kötött. Közeli rokona a hazánkban nem őshonos amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) azonban szabadon termeszthető.