A középkorban a betegségeket leginkább Isten büntetésének tartották a b?nös életért. A vér lecsapolását köpölyözéssel vagy piócákkal végezték. Nem voltak antibiotikumok, a gyógyszereket különféle növényekb?l, f?szerekb?l, gyantákból állították el?.
A fejfájást például illatos növényekkel, rózsával, zsályával és levendulával gyógyították, míg a beléndek és a bürök keverékét alkalmazták ízületi panaszok esetén. A gyomor fájdalmát és legtöbb betegségét ürömmel, mentával gyógyították. A tüd?bajt fekete nadályt? és édesgyökér keverékével kezelték, pemetefüvet adtak a köhögésre és megfázásra is.A sebek gyógyítása is gyerekcip?ben járt még. A fert?tlenítést és tisztítást legtöbbször ecettel végezték, mert úgy tartották, az megöli a fert?zést. A menta is használatos volt mérgezés és sebek gyógyításánál. Mirhát is használtak fert?tlenítéshez, míg a harcban szerzett sérüléseket legtöbbször cickafarkkal gyógyították.A középkori orvosok tudása a betegségekr?l ?si tanításokból, Arisztotelészt?l, Hippokratésztól eredt. A beteget a test folyadékai alapján vizsgálták; a vérét, a vizeletét és a székletét vizsgálva, mérlegelve a négy legfontosabbnak tartott folyadék egyensúlyát. A fekete epe a föld elemének, a sárga epe a t?znek, a vér a leveg?nek, a nyál pedig a víznek felelt meg. Ezeknek az elemeknek egyensúlyban kellett lennie a testben, ezért néha véreztetni kellett a betegeket.
Csak kevés gazdag ember engedhette meg magának, hogy tízéves képzésen vegyen részt, így hivatalosan is orvos legyen a középkorban. A sebészek kevéssé voltak képzettek, nagyjából a borbélyokéval tartották egy szint?nek a szakértelmüket. Akkoriban a borbélyok is végeztek el orvosi feladatokat. Vért csapolhattak le és fogat húzhattak. A gyógyszerészek a különféle orvosságnak használt f?zetek és keverékek mellett parfümöket és édességeket is árultak. A legkevesebb szakmai tudással, de annál több tapasztalattal és generációról generációra szálló tudással a bábaasszonyok bírtak.
1328-tól 1351-ig pusztított a fekete halál néven elhíresült pestisjárvány, és rengetegen estek neki áldozatul. Bár a járványt 1351-ben sikerült megfékezni, még további hatvan évig tapasztaltak kisebb nagyobb járványokat, amiket a fekete halál okozott. A betegség a nevét arról kapta, hogy a fert?zöttek b?re elfeketedett és a vérük is s?r?vé, feketévé vált. A szörny? betegséget bolhák terjesztették, amiket a patkányok juttattak el mindenhova. Sajnos csak a fekete halál tombolása után jöttek rá az emberek, hogy a tisztaság és az egészség kapcsolatban állnak egymással.
Bár az emberek a történelmi középkort sötét id?kként emlegetik, a patkányok ekkor élték fénykorukat.A városok, falvak szemét- és szennykezelési hiányosságai csak a fert?zéseknek és a patkányoknak kedveztek. A patkányokkal a fekete halál a nagy kereskedelmi útvonalak mentén minden ismert országba eljutott. Úgy tartották, a Góbi sivatagból indult ki a járvány. Az európai lakosság harmadával végzett, míg Kínában a járvány ötven éve alatt nagyjából 35 millióan haltak meg. Az orvosok se a járvány eredetét, se a gyógymódját nem ismerték, így a pestisnek csak a tüneteit tudták enyhíteni. A mortalitás 30-40 százalékos volt. Annyian vesztek oda, hogy a papok már nem tudták ellátni feladataikat, így a pápa arra kényszerült, hogy mindenkit feloldozzon, akivel a járvány végzett. A haldoklók engedélyt kaptak, hogy akár egymásnak is meggyónhassák b?neiket haláluk el?tt. A szörny?ségekt?l hemzseg? korszak Istenbe vetett hite megrendült, és sokak szerint ez vezetett végül a reformációhoz.
Forrás: middle-ages.org.uk