Az állatok szagokkal üzennek egymásnak, de mi a helyzet az emberrel?
Az Utrechti Egyetemen (Hollandia) Gün Semin és csoportja azt kutatja, hogy mi, emberek, képesek vagyunk-e érzelmi állapotainkat kémiai jelekkel közölni egymással.
Feltételezésük szerint a szervezet által kibocsátott kémiai anyagok, a verejték például, hasonló folyamatokat idéznek elő mind a küldő, mind a fogadó félben, egyfajta érzelmi szinkronitást hoznak létre.
Ez annyit jelent, hogy azok az emberek, akik a félelemhez kapcsolódó kémiai jelzőanyagot belélegzik, maguk is a félelem arckifejezését öltik fel, és gyors szemmozgással keresik a félelem kiváltóját, ugyanígy, az undorral kapcsolatos kémiai jelzőanyagot belélegzőkön megjelenik az undor kifejezése, és az érzékszervi elutasítás jelei.
Ahhoz, hogy tesztelni tudják a feltételezést, a kísérletet végzők verejtéket gyűjtöttek be férfiaktól, akik félelmet vagy undort keltő filmet néztek. (A kísérleti személyeknek szigorú szabályokat kellett betartaniuk: már két nappal a kísérlet előtt nem volt szabad dohányozniuk, sem megerőltető gyakorlatot végezniük, nem ehettek erős szagú ételt, nem ihattak alkoholt. Szagmentes higiénés termékeket kaptak a kísérletvezetőktől.)
A verejtékmintáknak nőket tettek ki, akik eközben vizuális keresési feladatot végeztek. A kísérletvezetők felvették a nők arckifejezését videóra: azok a nők, akik a félelmet üzenő verejtéknek voltak kitéve, a félelem jeleit mutatták az arcukon, aki az undort üzenő verejtéknek, az undor jeleit közvetítették.
Emellett, a nők a szemükkel keresték a forrást, és szimatoltak… Mind eközben nem voltak tudatában sem a hatásnak, sem a ‘keresű’ viselkedésüknek… Sőt, annak sem voltak tudatában, hogy ilyen hatások érték őket, vagy mennyire volt intenzív számukra a kémiai jelzés.
Ez az eredmény ellentmond annak a feltételezésnek, hogy az emberi kommunikáció kizárólag a nyelvvel vagy vizuális jelekkel (non-verbális: szemkontaktus, testtartás, közelség stb) zajlik.
Úgy tűnik, a kémiai jelzőanyagok közvetítő szerepet töltenek be: ennek segítségével ‘érzelmileg szinkronizálódnak’ az emberek, méghozzá öntudatlanul.
forrás: fuggetlen.hu